Pesti Napló, 1937. szeptember (88. évfolyam, 198–222. szám)

1937-09-15 / 209. szám

14 Szerda PESTI NAPLÓ 1937 szeptember 1. SZÍNHÁZ Hogyan lett Bókay Jánosból színpadi szerző? Szombaton mutatják be a Belvárosi Színházban Bókay Jánosnak »Szakíts helyettem« cdmis vígjátékát. Beszéltünk Bókay Jánossal. Megkérdeztük: — Hogyan lett ön regényíróból színpadi szerző! — Őszintén bevallva, nagy önuralmamba került hosszú éveken át, hogy ne írjak színdarabot. Ellenálltam a csábításnak, önkritikából. Józanságból. Meggyőződé­sem ugyanis, hogy a színdarabíráshoz más is kell, mint tehetség és írói tudás: fölény kell hozzá és tárgyilagos­ság. Fölötte kell állni azoknak a dolgoknak, amelyekről írni akar az ember. Félre kell tenni minden szubjektivi­tást. Ezt pedig csak bizonyos férfikorban lehet, amikor már csendes iróniával tudjuk nézni mindazt az emberi fonákságot, ami fölött felháborodtunk és ami miatt szen­vedtünk valamikor. Szerintem a versírás, a regényírás és a darabírás az írói pályának az életkor szerint egy­másra következő természetes fázisai. Szubjektivitással, önszerelemmel, elfogultsággal remek verset, sőt kitűnő regényt is lehet írni, de színdarabot nem. Aztán meg olyan rettenetes önfegyelem, ökonómia, lemondásra való készség kell a színdarabíráshoz, amire csak az emberileg is teljesen megérett író képes. — Mi adta az utolsó impulzust? — Szinte észrevétlenül tértem át a drámai mű­fajra. Regényeimben, anélkül, hogy akartam volna, egyre több lett a dialógus. Regényalakjaimat dialógu­sokban, szájukba adott szavakkal jellemeztem. Ha egy úgynevezett nagy jelenethez értem, a« epikus »elmesé­lést helyett inkább a drámai és életszerű párbeszédhez folyamodtam. Már színdarabot írtam — regényformá­ban! ... Persze, első darabomnak, a »Megvédtem egy asszonytt-nak tavalyi sikere is ösztönzően hatott rám. De van aztán még valami, ami a színdarabhoz hajt: a jókedv. Azt hiszem ugyanis, hogy a jókedv és az irónia az a két emberi vonás, amely a legjobban jelle­mez engem. Szeretek nevetni magamon és másokon. Ezt a nevetésre és gúnyolódásra való hajlamomat sohasem tudtam teljesen kiélni regényeimben. — Valamit a »Szakíts helyettemt-roll — Szatirikus komédia. Nem olyan ártatlanul szelíd, mint amilyen a tavalyi vígjátékom volt. Úgy érzem, hogy minden vidámsága ellenére is kegyetlenül éles és a merészségig szókimondó. A témája — van-e más téma a világon! — a szerelem. Persze, nem az a romantikus értelmű, hanem az örök szerelmi harc, amely házassá­gon belül és házasságon kívül férfi és nő között a leg­egyenlőtlenebb fegyverekkel folyik. Hogy a bemuta­tott küzdelem esélyei csak némikép is egyenlők legye­nek, három férfit kellett felvonultatnom egyetlen nő ellen. Úgy látszik, még ez is kövér volt... •­­ — A nő, vagy a férfi ellen irányul a szatíra élet — Egyformán mind a kettő ellen. Ijehet ugyan, hogy a férfiakkal kicsit kegyetlenebb voltam, hiszem az ön­irónia mindig erősebb, mint az ellenségnek szóló gúnyo­lódás. Aztán meg annyira szeretem a nőket, még a gyön­géiket is... — A szerepekt — kevés szerep, tehát nagy szerepek. A négy fő­szereplő úgyszólván folyton színpadon van, de közülük is kimagaslik a szerelmes asszony, aki egymásután kényszeríti térdre három férfiellenfelét, köztük az úgynevezett »erős férfitt is, aki »vértezve van a nők ellent.... (•) Heltai Jenő és Bárdos Artúr hazaérkezése Moszkvából. Heltai Jenő és Bárdos Artúr egyheti munizzatvn moszkvai tartózkodás után három napig Lenin­grád­ban volt. Leningrádból vasárnap indultak el, hétfőn megint Moszkvába érkeztek, ahonnan pár óra múlva tovább utaztak Varsó felé. Varsóba kedden este érkeztek, szerdán reggel indulnak Budapest felé. Előreláthatólag szerdán éjszaka érkeznek haza. (*) Kodály Zoltán sikere Londonban. A lon­doni szimfonikus zenekar hangversenyének egyik legkimagaslóbb eseménye Kodály Zoltán, a nagy magyar zeneszerző vendégszereplése volt, ki Háry János szvitjét vezényelte. A Morning Post szerint a Háry szvit az angol közönség legkedveltebb és legnépszerűbb zenéje. Dallamos, tetszetős, elmés, feldolgozása és hangszerelése srán gazdag és ra­gyogó. A Sunday Times írja: Háry János már évek óta az angol közönség kedvence és kedvelt­ségét megerősítette a szerző által vezényelt elő­adás. Kodály mint karnagy kerüli a színpadias pozit, mozdulatai nyugodtak és szabatosak, főként a zenészek együttműködésére támaszkodik és bi­zalmában sohasem csalatkosik. Premier holnap DÉCSI- OMNIA ÖTÖDIK InenyorszÁG Mimi, a gazdag ember lánya MADELEINE CAROLL, ALICE FAYE, 3 RITZ Folytatja sikerét CAPITOL -ban Aki fél fejjel kisebb lett?... Hajmászy Miklós mondja: — Rózsahegyi Kálmán iskolájában végeztem, de mielőtt letettem volna az utolsó vizsgát, már a szegedi Városi Színház nyári állomásán, Hódmezővásárhelyen játszottam. Amikor bekerültem Szegedre, már minden este színpadon voltam. Itt látott m­eg Gaál Franciska figyelmeztette rám Jób igazgatót, aki azonnal leszer­ződtetett a Vígszínházhoz. Fájdalom, a Zenélő órában aratott sikerem után állandóan convifasi­ szerepeket kaptam. Ezekben a szerepekben nem álltam úgy a helye­met,­ ahogy kellett volna. Bennem különben sem volt soha úgynevezett szép­ itt-hajlam. Karakterizálóké­pességem egyenesen a karakterszerepek felé hajtott. Ak­kor vették különben rajtam észre, hogy — félfejjel ma­gasabb vagyok a kelleténél! Rengeteget játszottam a színházban, háromszázharmincöt nap alatt háromszáz­negyvenötször léptem fel és én mégis halálosan elkesere­dett voltam, egészen meghasonlottam mindennel. — Nem azért, mert nem játszottam eleget, hanem azért, mert azok a szerepek, amelyeket játszanom kel­lett, egyáltalán nem voltak nekem valók, s — ami a leg­tragikusabb volt — pillanatig sem szűnt meg az az el­lenem hangoztatott vád, hogy fél fejjel magasabb va­gyok a megengedett méretnél. Annyira nem elégítettek ki szerepeim, hogy valósággal kétségbe voltam esve. Tudtam, hogy tudok, tudtam, hogy csakis erre a pá­lyára születtem, de éppen azért, mert semmit sem ér­tem el, mindenáron meg akartam tőle szabadulni! Ez a vágy egyenes arányban állott egészségem hirtelen le­romlásával is. Egyetlen vágyam volt csak az, hogy megszabadulhassak Budapesttől és a színpadtól! Vi­dékre utaztam az egyik barátomhoz, aki ígéretet tett, hogy állást szerez számomra. — Mi lett az állással ? — Hála az Istennek, nem kaptam meg azonnal. Né­hány hónap telt el és csoda történt velem. Meggyó­gyultam s egyik pillanatról a másikra megváltozott körülöttem és bennem minden. Az volt az érzésem, hogy valahogyan közelebb jutottam az emberekhez s ezzel együtt a pályámhoz is! Visszatért az önbizalmam, ami nélkül ez a foglalkozás el sem képzelhető!... — Az egészség visszatérésén kívül valami közvetlen oka mégis csak volt ennek a változásnak! — Volt. Legelsősorban talán az, hogy kiszakítottam magam régi környezetemből, s más színházhoz mentem át, oda, ahol majdnem idegennek számítottam, s talán éppen ezért jobban vigyáztak érzékenységemre, mint a régi helyemen. Sem a rendező, sem a színészek nem tet­tek már szemrehányást nekem azért, mert fél fejjel ma­gasabbnak látszom, mint mások. Egymásután következ­tek ebben az új színházban a szerepeim és mintha egyre nevetségesebbé vált volna az a régebben oly sűrűn han­goztatott vád, hogy túlságosan magasra nőttem. Egy alkalommal az egyik barátom megkérdezte tőlem: »Mi az, te az új helyeden fél fejjel valahogyan kisebb let­tél!« Ezt válaszoltam: »Nem hiszem, hogy ez történt. Az az érzésem, hogy a művészi hitelem lett nagyobb!­ Igen, igen, azt hiszem, ez az igazság. — Egy szóval ma már teljese­n megelégedett! — Egyáltalán nem! — ! • — Most kezdem csak érezni ennek a foglalkozásnak igazi ízét és szépségeit. Ezzel együtt állandóan nő bennem az a meggyőződés, hogy amit tegnap megcsi­náltam, még ha jó is volt az, ma már sokkal jobban meg tudnám csinálni!­­— Mit szeretne! — Szeretnék ott tartani, amihez minden jó színész eljut egyszer! Nem hiszem, hogy hosszú az odáig ve­zető út. Harminchatéves vagyok, negyvenéves koromig remélem, eljutok addig, hogy ne csak a közönség, de magam is meg legyek magammal elégedve! Filmi — Eddig két magyar filmben játszottam. Az egyik olyan rottz volt, hogy letagadom, a másik olyan jól sikerült, hogy már újabb filmszerepekről tárgyalok. (f. u (*) A Nemzeti Színház Lendvay-ünnepe. Ked­den délben egy órakor helyezték el a Nemzeti Színház oldalfalában Lendvay Mártonnak, a Nem­zeti Színház néhai nagy művészének szobrát, ame­lyet 1860-ban állítottak fel a régi Nemzeti Színház színészbejárójánál. A szobor mellett, amelyet Dunaiszky László szobrászművész alkotott, a Nem­zeti Színház két díszruhás hajdúja állott dísz­őrséget. Az ünnepségen megjelent a kultusz­miniszter képviselője, a polgármester kiküldöttje, a magánszínházak küldöttsége, megjelentek a Nemzeti Színház tagjai, tisztviselői és személy­zete, élükön Németh Antal igazgatóval és Kiss Ferenccel, aki a Színiakadémiát is képviselte. Az egybegyűltek a Himnuszt énekelték, majd vitéz Haász Aladár miniszteri tanácsos, a kultusz­minisztérium művészeti osztályának vezetője he­lyezte el koszorúját a szobron és beszédet mon­dott. Schüler Dezső alpolgármester a székesfővá­ros koszorúját helyezte el a talapzaton. Németh Antal igazgató mondott ezután megható beszédet. — Ez a szobor — mondotta — tanúbizonysága lesz állhatatos emlékezésünknek, ez a koszorú pedig, melyet most elhelyezek, legyen kifejezése annak, hogy a jubiláló Nemzeti Színház mai gárdája, a mában a jövőért dolgozva, nem szakad el a múlt nagy emlékeitől! — Az ünnepség a Szózat elének­­lésével ért véget. (*) Werfel új drámája. Franz Werfel befejezte új drámáját, amelynek In einer Nacht a címe. A darabot a bécsi Theater in der Josefstadt mutatja be ebben a szezonban. Az újdonság cselekménye Mindszentek éj­szakáján játszódik le. Az új Werfel-darab valószínűleg Budapesten is színre kerül. (—) A Jedermann, Hoffmansthal drámája Gellért Lajos és társulata nagyszerű előadásában a Városi Színházban szombaton este 8 órakor, vasárnap délután 4 és este 8 órakor ismét műsoron. Olcsó helyárak. Színházak szerdai műsora NEMZETI: Medici Katalin (C. bérlet: '/­8). — VIG: Victoria Regina (C. bérlet: 8). - MAGYAR: A 101 éves asszony (L. bérlet: 8). - TERÉZKÖRÚTI: Dr. Kerekes Mária (9). - KOMÉDIA: Folies Caprice C/19). — ERZSÉBET­VÁROSI: Sárgapitykés közlegény (8). _­1 SZEPTEMBER 15. Budapest I. 6.45: Torna. RADIO Utána: Hanglemezek. Kb. 7.21: Étrend, köztél­mények. 10.00: Hirek. 10.20: »Kis események a Nemzeti Szin­ház száz esztendejéből.« Irta Szentgyörgyi Elvira (felolva­sás). 11.45: »Apró mesék.« Irta S. Sulyok Karola (felolvasás). 13.80: Harangszó, időjárásjelentés. 12.05: Hanglemezek. Köz­ben kb. 12.30: Hírek. 15.20: Időjelzés, időjárásjelentés. 13.5: Mally Győző énekel, Horváth László gordonkázik, zongora­kísérettel. 14.40: Hírek. 15.05: Élelmiszerárak. 16.15: A rádió diákfélórája: Dr. Ortutay Gyula kihirdeti az V. rádióömképző­kör eredményét. Utánna részletek felolvasása Takács István, a kiskunfélegyházi áll. tanítóképzőintézet V. éves növendéke »Kiskunmajsa község« c. pályanyertes dolgozatából. 10.45: Időjelzés, időjárásjelentés, hírek. 17.00: »Gyermektáplálko­zási zavarok.« Bádai Gyuláné egészségügyi előadása. 17.30: Radics Béla és cigányzenekara. Közben 17.55—18.85-ig: »A XXII. magyar-csehszlovák válogatott lab­darú­góra érke­zésről.« 18.*: A» ló ée az ember.« Móricz Zsigmond elbeszé­lése. 18.55: A rádió szalonzenekara. Vezényel Bertha István. Közreműködik Eyssen Irén (ének). 20.00: Somogyi Nusi és Rátkay Márton előadóestje. Rendező Kiszely­­Gyula. ZMS: Hírek. 21.10: Közvetítés a Dum­akorzó-kávéházból. Angyal Árpád jazzzinekara játszik. 21.40: Új Magyar Vonósnégyes. Tagjai: Székely Zoltán, Végh­ Sándor, Koromzay Dénes, Pal­lovai Vilmos. Szünetben kb. 22.10: Időjárásjelentés. 22.45: A Mária Terézia 1. honvédgyalogezred zenekara. Vezényel Figedy Sándor. 24.45: Hírek külföldi magyarok számára. — Budapest II. 18.55—11.20-ig: Olasz nyelvoktatás (Gallerani Bonaventura). 10.25—10.55-ig: »Florence Nightingale.« Wacker Alexandra előadása. 20.00—21.10-ig: Hanglemezek. 21.15— 21.M-10. Hírek. — Telefonhírmondó. 6.45— 11.20-ig: Buda­pest I. műsora. 11.20—11.50-ig: A Telefónhírmond­ó külön műsora (szórakoztató lemezek). Utána 15.20-ig: Budapest I. mű­sora. 1500—15.50-ig: A Telefonhírmondó külön műsora (művész­lemezek). Utána: Budapest I. műsora. — Közvetítőállom­ások. Egész nap: Budapest I. műsora. — Rövidhullámon. 32.88 mé­teren. 1.00—2.00-ig: Fricsay: Pi-piros, induló. Előad­ja a Mária Terézia 1. honvédgy­alogezred zenekara, vezényel a szerző (hanglemez). »Mi újság az óhazában!« Lehár, Frasqu­a, egyveleg. Előadja az Állástalan Zenészek Szimfonikus Zene­kara, vezényel Melles Béla. »Új híd Budapesten.« Helyszini közvetítés. Beszélő dr. Budinszky Sándor. »Magyar nóták.« Bura Sándor és cigányzenekara. »Czeczey Lénárd, Kassa nagy magyarja és hű védelmezője.« Nyiry László előadása. (Viasz­ felvételek.) »Magyarország a nagyvilágban.« Himnusz. Si munka és a föld szeretetének hősi regénye! Az édes anyaföld PALACE LUISE RAINER, PAUL NUN­I (Metro—Goldwyn—Mayer-film) !

Next