Pesti Napló, 1937. október (88. évfolyam, 223–248. szám)
1937-10-31 / 248. szám
A LABORATÓRIUM ÉS PIAC Szent-Györgyi Albert magyar orvosprofesszor megkapta a Nobel-díjat, a művészet és a tudomány e gentleman jutalmát, amelyre a művelt és értő emberiség általában úgy néz fel, mint a halhatatlanság biztosítékára. A Nobel-díj mint intézmény aránylag még fiatal, körülbelül egyidős a századdal, amelyben élünk, eddig mégis már a negyedik eset, hogy magyar embert jutalmaz. Lénárt, Zsigmondy, Bárány voltak az eddigi Nobeldíjasok, valamennyien tudósok és magyarok, de életük és munkásságuk javát idegen egyetemeken, katedrákon, klinikákon, laboratóriumokban töltötték. Szent-Györgyi Albert nem. Itthon élt, itthon dolgozott, a C- és a P-vitamint egy magyar vidéki egyetemen, a szegedin fedezte fel és a svéd akadémia kitüntető ítélete most egy tiszaparti laboratóriumba adresszáltatott. Ez az, aminek különösen örülünk: Tisza partja. Végre is nem történelemelőtti idők voltak, amikor ott még török táborozott, harambasa portyázott és a félhold elaltatott mindent, ami tudás, gondolkozás, emberi kultúrigyekezet volt. De még utána is, hogy kitakarodott, a magyar Alföld mennyi ideig és mennyire mostohája volt a minket uraló bécsi kormányzatnak. Valahogyan talán függetlenségi érzéseik büntetésekop olykor másodosztályú sorban tartották a kiegyezéses korszakban is. A Duna—Tisza háza kuruc magyarsága nem volt elsőrendű protekció abban az időben. Ki indította el tulajdonképpen az Alföld mai rohamos kultúrtempóját, amely esztendők alatt nemcsak igyekezett, de tudott is behozni évszázadokat! És jelesül Szegedet ki tette meg expressz meneteléssel azzá a fényes kultúrempóriummá, aminek ma számít. Amikor egy szegedi professzort ér a Nobel-díj nagy kitüntetése, önkéntelenül is gróf Klebelsberg Kunó nagy emléke idéződik fel bennünk, de ez emlékekkel együtt a gúny és gáncs, az értetlen és műveletlen kritika is, amely gróf Bethlen István kormányának kultuszminiszterét gáncsolni, fúrni, fűrészelni igyekezett. Valami abból a sugárkévéből, ami Szent-Györgyi professzorra hull, Klebelsberg emlékét is illeti, mint elégtétel és engesztelés. Annyiszor kérdezték akkor, mert építi Klebelsberg mániákusan teli az országot iskolákkal, klinikákkal, laboratóriumokkal. Mért? Hát ezért! Gáncsoskodó kérdésekre most a messze svéd akadémia felel illetékesen. A koszorúosztáskor a stockholmi aulában egy magyar ember is fog ülni az ünnepi emelvényen szemben a svéd királlyal, aki ország-világ előtt kezelni fog vele. Itt a válasz. Ami pedig Klebelsberg Kunó mániákusságát illeti, mutassanak a szellemtörténelem lapjain csak egy meggyőződött embert is, akiből a tehetségnek és a serénységnek ez a mániákussága hiányzott volna — mániákusság, amely egy kicsit mindig önfeláldozás és mártíromság is. Műveletlen kritika gáncsolt akkor, ma pedig műveletlen demagógia uszít, gyanúsít, rágalmaz. Erre nem árt figyelmeztetni, amikor most a laboratórium ilyen szép győzelmet aratott a piac, a katedra a hordó fölött. A Szent-Györgyiek laboratóriumi munkája világcikk. Ezt mindig lehet mutogatni, a kirakatba tenni, akárcsak Petőfi, Vörösmarty, Arany, Katona, Madách, Jókai, Mikszáth, Flerczeg, Molnár, Liszt, Bartók, Kodály, Munkácsy, Szinnyey-Merse, a Bolyaiak és Eötvös Lorántok zsenijét. De iszonyú bajba kerülnénk, ha a történelem minket arra kényszerítene, hogy külföldre mutatóba küldjünk valamit abból az értéknélküli mintából, amelyről különben nem szabad mintát venni, fortyogó frázisok és sistergő szólamok ocsújából. Istenem, azok a zagyva mondatok, tótágast álló szavak, az a rengeteg értelmetlenség. Még szerencse, hogy egyáltalán nem magyar. Szinte valamennyi az idegen maszlag gyámoltalan fordítása, értelmileg idegen a magyar fejnek, hangzásilag a magyar fülnek. Számunkra sem értelmük, sem hangzásuk, sem muzsikájuk, sem mondanivalójuk nincs. Szent-Györgyi professzor Nobeldíjas laureátus kutató tudós. Akit most ilyen díszesen kitüntettek, az a magyar orvostanár, a pozitív tudomány embere. Azé a tudományé, amelynek, hogy a legkisebb képletben vagy ismereti töredékhez eljuthasson, valahol új nyomra akadjon, évek, gyakran évtizedek munkájára és mindig ellenőrzött, a kísérletek dialektikájában és próbatevő kontradiktorikus eljárásában ellenőrzött munkára. Ahhoz, hogy egy új ismeret vagy eredmény, amelynek illusztrálására, vagy ismertetésére, de néha kimerítő magyarázatára is gyakran elegendő néhány matematikai képlet, olykor évekre van szükség. Hősi munkára, górcsövek és gerebek közt, hősi, újra ezt a szót mondjuk, hősi elvonultságra, mert hiszen minden szellemi munka hősiesség és felelősség. A Szent-Györgyiek munkája ihletettségében is pozitív munka, a sejtés és ráeszmélés megszállottsága után az ellenőrzések és kísérletezések dokumentációjában olyan józan, mint maga a matematika, amelynek képleteivel ők munkájukat igazolják és eredményeiket illusztrálják. Szóval higgadt, józan, önfegyelem. És itt talán nem véletlen, hogy magyar zseni jutott világelismeréshez. Tudniillik a higgadtság, a józanság, a szorgalom jelesül magyar tulajdonságok. A magyar falu népe közt sosem fogsz találni akár oroszos, akár egyéb fantasztát. A mi népünk tud ítélni és tud különböztetni és arra sosem lesz hajlandó, hogy szentnek nézze azt, aki őrült. Csak őrült, de alaposan, busásan, hogy úgy mondjuk, kiadósan őrült. A kelekótya ember elvesztette játszmáját már határában annak a falunak, ahová bejutni igyekszik. A mákonyhitűt a nép megneveti, elmókázik vele, de hogy rája bízza házatáját, családját, sorsát, jövendőjét, arra még nem volt példa. Őrület és fantasztikum mindig megbukott a magyar faluban és aki a magyarországi bolsevizmus bukásának igazi okát keresi, szálljon ki a magyar faluban, beszéljen azokkal a színjózan, aranyeszű parasztokkal, nézzen körül okos, tiszta szobáikban, szemlélje meg a vetések logikus rendjét, figyelje meg a paraszt napjának évszázadosan bölcs beosztását és akkor tudni fogja, hogy itt az őrület soha fészket vetni nem fog tudni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mi embereink lelke fából van, vagy hogy összesen anynyira tudnak érezni, mint egy automatikusan rugóra járó számológép. Igen, ez a nép, amelyet valamikor szent lángba gyújtott Kossuth Lajos, tud lelkesedni, sőt rajongani, de ha kell, tud nevetni és kinevetni, a jókedvével nevetni és a józan okosságával kinevetni. Köszöntéssel fogadja az igazi prófétát, akikből oly keveset lát mostanában, de megkacagja és kikacagja a trombitahangú álprófétát, akiből újabban annyi példány környékezi meg és mind ugyanaz, a kétségbeesésig és az unalomig hasonlítanak egymásra, mind ugyanazt a frázist majszolja, valamennyi ugyanabban a zsargonban beszél, maszlagít és szédít. Tizenkettő belőlük pontosan egy tucat, ez valahogy mindig rendben lesz körülöttük, de ez egyúttal az egyetlen is, amikor megbízhatók. "Kétségbeejtő egyformaságuk és az, hogy ahogyan együttvéve nem válnak ki a társadalomból, őközülük sem válik ki egyetlen sem. Visszahullnak a névtelenségbe, amiből előjöttek, anélkül, hogy bárki is hívta volna őket. Pozitív tudósnak mondtuk Szent-Györgyi professzort és amikor az új magyar Nobeldíjasnak, a szellem és lélek e mágnásának tudósi és kutatói voltát elemezzük, meg kell mondanunk azt is, hogy az ő munkája, a kutató tudósé, el nem képzelhető a szellem, a kultúra, a gondolkozás teljes szabadsága nélkül. Tudós csak ott tud dolgozni és excellálni, ahol hagyják. Ahol nem fékezik őt paragrafusok és nem gátolják elfogultságok, ez a legkegyetlenebb, habár íratlan a cenzúra, az elfogultság és az előítélet. A tudós vagy elfogulatlan, vagy nem tudós. Az igazi tudós csak egy irányban lehet elfogult, az elfogulatlanság irányában. Ez az ő lelkes tárgyilagossága és ez adja meg gondolkozásának bátorságát és munkájának eredményét, ami Szent-Györgyi Albert esetében siker és dicsőség. Az, hogy nem retten vissza tényektől és hogy szereti a valóságot. Azt a valóságot, amely legfőbb szublimációjában talán maga az igazság, hiszen ezt a valóságot, a világ nagy és titokzatos eredetű valóságát maga Isten teremtette. Ezért kell szeretni és ezért kell tisztelni és ezért kap a tudós munkája oly hallatlan erkölcsi rangot. Hiszen ha nem lenne benne meg a megismerés bátorsága és a valósággal és igazsággal, de mindig csak az igazsággal szemben való alázat, akkor munkája talán nem volna más szellemi virtuozitásnál, amely erőfeszítésnek és produkciónak szintén tiszteletreméltó, de ha csak az, ha hiányzik belőle a haladásra való vágy és az embereken való segítőkészség, a munkának az a belső lelkies öröme, ami egyúttal kielégülés és elégtétel, akkor az a munka minden agytechnikai káprázata ellenére is légüres valami lenne. Szellemcirkuszi mutatvány, amely a világot szórakoztatja, de nem viszi előbbre, érdekesebbé teszi, de nem gazdagabbá. Ami a Szent-Györgyi Albertek munkáját és alkotását szellemileg oly hősiessé teszi, erkölcsi rangjuk, a szabadság, a tudás, a világosság, a valóság, a világ és az emberek szeretete. Az odaadás és az önfeláldozás. Ami nélkül nincs. Ez nem a demagógia ügyes és motorizált rutinja. Itt az egyéniség él, küzd és győz. Ez a legszebb emberi érték és legritkább isteni ajándék: az egyéniség. Amellyel szemben minden kollektivista teória ájult és sápadt erőlködés és erőltetettség. Négylábú asztalok és székek tömegét talán tudja produkálni a sok öt- és nem tudjuk hány éves munkaterv. De csak egy Szent-Györgyi Albertet is! Budapest, 1937 ELŐFIZETÉSI ÁRAK• Egy hóra 4. pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21 60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap • • 32 fillér It * HH 88. évfolyam 248. szám Vasárnap, október 31 SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL VII ker., Rákóczi útTelefon 1 -465-59-től 60-ig, 1-484-19-től 17-ig (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, előfiztési-, utazási- és könyvosztály X VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőség Bécsbent , Kohlmarkt 7. Vasárnapi szám —kra 32 fillér