Pesti Napló, 1937. október (88. évfolyam, 223–248. szám)

1937-10-31 / 248. szám

Csütörtök Makray Lajos nyilatkozik a kereszténypárti­ politika céljairól és a szélsőséges mozgalmakról „A forradalmi lendület átrobogott balról a jobb­oldalra, a mozgalmat egyéni ambíciók szertelensége jellemzi" — „Legelső kötelesség: levezetni a szociális elégedetlenséget, az egyéni önkénnyel szemben győzelemre segíteni a társadalmi igazságot" (Saját tudósítónktól.) A kereszténypárt leg­utóbbi értekezletén élesen szembefordult azzal a szélsőséges mozgalommal, mely az utóbbi hetek­ben erősen nyugtalanítja a közvéleményt és amely ellen a kormány is külön­böző intézkedéseket foganatosít. Erről a kérdésről a Pesti Napló munkatársa hosszabb beszélge­tést folytatott dr. vitéz Makray Lajos országgyűlési képviselő­vel, aki többek között a követ­kezőket mondta: — A politikai életnek az első vonalában és a legtöbbet tár­gyalt kérdések között a választó­jog kérdése mellett kétségkívül Mari Lajos az úgynevezett szélsőségek moz­galma áll. A szélsőség bal- és jobboldali.A baloldali szélsőségek mintha pilla­natnyilag megbénultak vagy elnémultak volna. Ez természetesen közel sem jelenti azt, hogy az események éber őre ezeket figyelmen kívül hagy­hatja. Itt nem egy mozgalom kiapadásáról, ha­nem csak taktikai szélcsendről van szó. — Amilyen elcsendesedett a baloldali szélső­ség, annyira meghangosodott a jobboldal. Talán a végleteik találkozásának törvénye szerint a for­radalmi lendület átrobogott a két igen közelálló pólus egyikéről a másikra. A szélsőséges jelent­kezések, amennyiben tényleg csak egy energikus, mélyrenyúló szociálpolitikát akarnán­ak inaugu­rálni vagy sürgetni, nem volnának kifogásolha­tók. Ahogyan azonban ez a sok irányban kirob­bant mozgalom jelentkezik, ilyen átgondolt pro­gramszerű irányról még a legenyhébb kritikával szemlélő előtt sem lehet beszélni. A mozgalmat az egyéni politikai ambíciók szertelensége jellemzi. Jog helyett erőszakról, szabadság helyett rend­ről — amire feltétlenül szükség van, de amely szabadság nélkü­l mégis csak a börtön rendje­i szólnak. Szociális program helyett társadalmi igazságtalanságról és elnyomásról, a nemzet ellenőrzése helyett ellenőrizhetetlen diktátori ön­kényről, felelősség helyett felelősségnélküliség­ről, mérsékletet irányító kritika helyett fölényes és felszínes kritikátlanságról, történelmi gondo­lat helyett üres rögeszmékről, igazi kereszténység és keresztényi szellem helyett gyűlöletről, az egyéniség keresztényi tisztelete és védelme he­lyett a totális államban felszívott rabszolgaságról hallunk elég sűrűn, — és retorikailag elég rosszul — nap-nap után izzó beszédeket. — Konfúzió, elködösítés és zavartkeltés, sőt forradalmi tüzek lelkiismeretlen gyujtogatása ezeknek a mozgalmaknak tendenciája. Ki ellen és mi ellen akarnak ezek a tüzesfejű titánok forra­dalmat szítani, főleg ma, amikor a józan és ko­moly magyar népnek széles rétegei békét, nyugal­mat és egyetértést kívánnak? Amikor még élén­ken él mindenki lelkében a forradalom szörnyű­ségeinek és irtózatos következményeinek eleven emlékei? Ezzel szemben teljes tudatában vagyunk annak és világosa látja minden felelősséggel és lelkiismerettel a közéletben szerepet vállaló ma­gyar politikus, hogy gyújtogatni csak ott lehet, ahol gyúlékony anyag van, hogy nem talál vissz­hangra semmiféle felforgató izgatás, ha nincs elkeseredés, kétségbeesés és igazságtalanság. Min­den szélsőséges izgató mellett a legrémesebb iz­gató a nyomor. A szélsőségek elleni harc sem merülhet ki rendőri intézkedésekben, hiszen ez a probléma nem csak és nem elsősorban rendőri­vagy gyomorkérdés, hanem lelki és szociális pro­bléma is. Tehát legelső kötelesség levezetni a szo­ciális elégedetlenséget, mely, ha nem is olyan mértékben, mint ahogyan azt az agitáció hirdeti, de tényleg megvan a nemzet egyes rétegeinél. Az egyéni önkénnyel szemben a társadalmi igazságot kell győzelemre segíteni, vagyis meg kell szün­tetni azt a helyzetet, amelyből kétségbeesésükben más kiutat, mint a diktatúra felé vezetőt nem lát­nak.­­ Az az irány, amelynek én is munkása és harcosa vagyok, megértéssel és mély szociális ér­zéssel, nem pedig elferdített és eltorzított keresz­tény szellemmel, radikális, szociális politikát sür­get és követel. Csak így lehet a szélsőség ellen irányuló mozgalomnak erkölcsi jogosultsága. Nem letörni, hanem felemelni, nem szétkorbá­csolni, hanem a helyes útra vezetni. Nem erőszak­kal még hatalmasabb lángokat szítani a lelkek­ben, hanem jósággal és szociális meggyőződés erejével csendet és nyugalmat teremteni.­­ A szociális program azonban csak egy szektora az­ államvezetés művészetének. Az egész­hez hozzátartozik és az előbbitől elválaszthatat­lan a közgazdasági program, amely alapja min­den okos, józan szociális politikának; a kulturá­lis program, mellyel a nemzet szintje olyan ma­gasságra emelhet^ ho^^h­e^cea^el^fii^ jMBagie­fejű agitátorok még zavarosabb jelszavai és frá­zisai hatástalanul hulljanak le róla. — És végül egy közjogi program, amely szer­ves kapcsolatban van az ezeréves múlttal és a magyar alkotmány ragyogó szellemével, amely egyenlő jogú állampolgárok igazságos egységébe foglalja a nemzet egész minden tagját, amely tel­jessé teszi a királyság tényleges helyreállításával a nemzet alkotmányát, közéletét és erejét és így alkalmassá teszi azoknak a hatalmas, mondhat­nám emberfölötti feladatoknak a teljesítésére, amitől a magyar jövő és a magyar vágyak és igazságok teljesülése függ.­­ Ezek mellett a gondolatok mellett foglal egységesen, őszintén és árnyalati különbségek nélkül állást az egyesült keresztény pártnak min­den egyes tagja. Minden más beállítás csak a jelenlegi helyzetnek félreismerésén alapulhat. E gondolatok diadalára indul országos körútra a kereszténypárt és az a visszhang, amelyet széles­arányú agitációja keltett az országban, csalha­tatlan bizonyítéka annak, hogy ugyanezek az igazságok és eszmék élnek a magyar nép lelkében is. Megtaláljuk az utat a néphez és hisszük, hogy pártokon és felekezeteken felü­l egy nagy és diadalmas, a szociális igazságot szolgáló, ember­séges viszonyokat teremteni akaró, a magyar alkotmányhoz minden következményeivel hűséges frontba tudunk tömöríteni minden becsületes és jószándékú magyar embert. PESTI NAPLÓ 1937 október 28 . «Ja Tényleg fiacskám — egészen megfeledkeztem róla, hogy új TUNGSRAM duplaspirállámpát csavartunk be Juhász Nagy Sándor és Thury Levente vezetésével megindult a debreceni kisgazdapárt újjászervezése Eckhardt Tibor kiáltványa Debrecen ellenzéki polgárságához (Saját tudósítónktól.) A független kisgazda­párt központját az utóbbi hónapokban ismételten foglalkoztatták azok a belső ellentétek, amelyek a debreceni és hajdúmegyei szervezetekben észlel­hetők voltak. Eckhardt Tibor személyesen is járt Debrecenben, a szembenálló felek találkoztak Eckhardt ünneplésében, azonban mihelyt arról volt szó, hogy »házilag« is együtt dolgozzanak, újra és újra kitört az ellenségeskedés. A pártvezér végül kénytelen volt feloszlatni debreceni szerve­zeteit azzal, hogy alkalmas időben kezdemé­nyezni fogja a szervezetek újjáépítését. Az alkalmas idő most elérkezett. Eckhardt Tibor — mint értesülünk — Juhász Nagy Sándor volt miniszterre és Thury Levente lapszerkesz­tőre bízta a szervezkedés irányítását, egyúttal kiáltvánnyal fordult Debrecen ellenzéki polgár­ságához. _­­ A múltból ittmaradt reakció és az utóbbi időben nagyra nőtt felforgató elemek, a magyar nép jogos elégedetlenségére támaszkodva, a tör­vények és az alkotmány félredobásával, felfor­gató, romboló törekvésekkel, a gyűlöltség vad­vizeinek szabadjára eresztésével ígérik a bajok orvoslását — írja Eckhardt. — Valójában ezek az elemek saját politikai pecsenyéjüket akarják megsütni a mesterségesen magasra szított lán­goknál. Kéri a debrecenieket, hogy feledve a múltak minden rossz emlékét, azon az elvi alapon, ame­lyet országos munkájában a kisgazdapárt kép­visel, fogjanak össze és indítsák meg Debrecen­ben is a szervezkedést, mégpedig debreceni kis­gazdapárt néven. Ez a munka Debrecennek vezető politikai szerepet biztosíthat a Tiszántúl. — A magyar nemzet sorsfordulóhoz érkezett, — írja kiáltványa befejezésében. — A becsületes titkos választójog megvalósítás előtt áll. A siker attól függ, hogy a felforgató elemekkel szövet­kező reakció ellen mennyi erőt tiulunk a haladó népi politika szolgálatába állítani.

Next