Pesti Napló, 1937. november (88. évfolyam, 249–272. szám)
1937-11-07 / 253. szám
I Darálóköveket ««US t* más rendsifrO daril-Skhot raktárból idillt Hámozógép «nlrglkfinenveket legjobban H lagolcacbban kizll 4t Javil OTTÓ LAJOS csszolóárugyár Budapest, VI. Fövény ucca «9. Telefón 1014-W Vasárnap PESTI NAPLÓ 1937 november 7 118 A konjunktúrajavulás vonala nem tört meg, csak megbicsaklott A húsfogyasztás csökkent, de kétszeresére emelkedett a dolgozó ipari munkásság száma — Mégis gondoskodni kell azokról a tartalékokról, melyeket a válság idején fel lehet használni — A mostani, kisebb visszaesést nem kísérik olyan válságjelenségek, mint amelyek 1929-ben figyelmeztettek a közeledő világválságra (Saját tudósítónktól.) Újabban ismét az érdeklődés homlokterébe került a konjunktúraalakulás kérdése. Magyarországon a közvélemény úgy érzi, hogy a konjunktúrajavulás legfeljebb még csak egy esztendeje tart, de néhány fontos külföldi országban, így elsősorban Angliában és Svédországban a konjunktúrajavulás már 4—5 esztendeje mutatkozik. Angliában például az ipari termelés indexszáma 25%-kal áll magasabban, mint a válság kitörése előtt és 50%-kal magasabban, mint a Válság legrosszabb esztendejében. Néhány hónap óta azonban feltűnő figybuzgalommal foglalkoznak mindenfelé azzal a kérdéssel, hogy a konjunktúrajavulás folyamata tartós lehet-e még s nem kell-e újabb válság kitörésével számolni. A konjunktúraprobléma újabb tudományos vizsgálata nagyon hangsúlyozottan mutatott rá arra, hogy a gazdasági élet ciklusokban fejlődik és a hullámhegyek-hullámvölgyek az utolsó 100 év tapasztalata szerint többékevésbé rendszeres időközökben váltják egymást. A kérdés megvitatása sokáig elméleti síkom mozgott, az utolsó néhány hónapban azonban gyakorlati jelentőséghez és fokozott aktualitáshoz jutott, mert tavasszal a világ fontos árupiacain lényeges fordulat völt be. A nyersanyagárak erősen estek, ezt követőleg a tőzsdék is idegesek lette. Most már nem is arról vitatkoznak, hogy egy konjunktúrafordulat lehetőségével számolni kell-e, hanem inkább arról, hogy ez a konjunktúra fordulat már bekövetkezett-e, vagy sem. A Pesti Napló munkatársának alkalma volt a Magyar Gazdaságkutató Intézet igazgatójával, dr. Varga István egyetemi magántanárral erről a kérdésről beszélgetni. Évek óta jó konjunktúra van nálunk, csak szégyeljük bevallani — Lehet-e Magyarországot a konjunktúravonal közeli törésétől tartani, — kérdeztük — hiszen közfelfogás szerint a faxadás folyamata nálunk alig néhány hónapja indult meg. — A kérdésre nem könnyű felelni. Arra mindenesetre utalni kell, hogy a közvélemény sajátságos módon rosszul van tájékozva a konjunktúrajavulás magyarországi alakulásáról. Minden adat azt igazolja, hogy a válság mélypontját az 1932/33-as évforduló idején elérte. Azóta a konjunktúra úgyszólván törés nélkül javult. Az ipari munkáslétszám például 1933 januárjában 409.000 volt, idén pedig már 666.000-re nőtt. A magánalkalmazottak száma időközben 90.000-ről tl11.000-re emelkedett. A mezőgazdaság pénzbevétele idén körülbelül 50%-kal lesz nagyobb, mint 1932—33-ban volt, ugyanakkor amikor a kormány ismert beavatkozása következtében, továbbá a dollár és egyéb külföldi valuták leértékelése folytán a mezőgazdaság adósságszolgálata a régebbi 223 millió pengőről körülbelül 30 millió pengőre csökkent. Ezidő szerint tehát nem csupán pénzbevétele sokkal nagyobb, mint volt a válság kitörése előtt, hanem ennek a nagyobb pénzbevételnek csak jóval kisebb részét kell adósságszolgálatra kifizetnie. A szükségletei kielégítésére fennmaradó öszszeg ezáltal is nőtt. — Miért nem vesz minderről a nagyközönség tudomást! — Ennek különleges okai vannak. Ezek csak részben gazdaságiak, egyébként társadalmiak és pszichológiaiak. Amerikában olyan a nagyközönség pszichológiai beállítottsága, hogy jó sorsára szinte büszke s szeret azzal hivalkodni. Nálunk ezzel szemben az emberek szégyellik bevallani, hogy jobban megy nekik. Félnek az adóhatóságok túlzott érdeklődésétől, de félnek bizonyos kritikától, ami nálunk egész más színt kap, mint például az Egyesült Államokban. Ehhez járul, hogy a konjunktúrjavulás kezdő időszaka csak éppen a válságméllyel szemben jelent javulást, de még egyáltalában nem jelent jó konjunktúrát. Az is fontos, hogy a konjunktúrajavulás kezdeti időszakában bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy a kereskedők és a szabadfoglalkozásúak a javulás haszonélvezőivé váljanak. A javulás későbbi időszakában áremelkedések is következnek be és ebben a szakaszban a közönség széles rétegei a drágulás hatása alá kerülnek. Ez a drágulás egyéni helyzetüket esetleg rontja és így nem veszik figyelembe, hogy egyes társadalmi osztályok helyzetének megjavításához mégis csak hozzájárult. Ez különösen a munkásságra nézve áll. Kétségtelen, hogy a konjunktúrajavulás elkerülhetetlen drágulási folyamata az egyes munkás helyzetét mindaddig rontja, míg nem tud magának újabb munkabéremeléseket kiharcolni. De a munkásságnak mint osztálynak a helyzete mégis javult annak következtében, hogy az alkalmazást találó munkások száma jóval több, mint 50%-kal emelkedett. Jelentősen javult a fogyasztás általános mennyisége — Ez tehát azt jelenti, hogy a drágulás voltaképpen nem is baj — vetettük közbe. — Az egész konjunktúraproblémát abból a szempontból kell elbírálni, hogy a rendelkezésre álló jószágmennyiség miként változott, emelkedett-e vagy csökkent? Ha a fogyasztás általános mennyisége megnőtt, jobb konjunktúrával állunk szemben. Ha az árváltozás csupán annak a következménye, hogy a tömegek vásárlóereje nőtt, más szóval a kereslet lényegesen emelkedett, úgy az mindaddig kedvező jelenség, míg a drágulás kisebb mértékű a vásárlóerő emelkedésénél. Kétségtelen, hogy a drágulás folyamán vannak osztályok, amelyeknek sorsa rosszabbra fordul, de a konjunktúrát mégsem ezek szempontjából, hanem az egész nemzetgazdaság egyetemes szempontjából kell elbírálni. A nagyközönség ebben kevéssé következetes: a válság idején az áresések miatt panaszkodott, most pedig az áremelkedések miatt. Varga igazgató ezután hangsúlyozta, hogy az áralakulás kérdésénél konkrétumoknak is nagy jelentősége van. Így gyakran emlegetik, hogy Budapest húsfogyasztása az utolsó esztendők során csökkent és ezt a romló konjunktúrának tulajdonítják. A kérdésnek ilyen beállítása merőben téves. A húsfogyasztás 1937 eddig elmúlt hónapjaiban 2 százalékkal nagyobb volt, mint 1936-ban, de valóban néhány százalékkal még mindig kisebb, mint 1935-ben s a megelőző esztendőkben. De ezt a kedvezőtlen alakulást más élelmiszerek fogyasztásának nagy emelkedése teljesen ellensúlyozza. Így például a budapesti tejfogyasztás 7 százalékkal, a hüvelyesek fogyasztása 116 százalékkal, a burgonyafogyasztás 10 százalékkal nőtt 1936-hoz képest. A húsfogyasztás csökkenése nem a konjunktúraromlás, hanem a felhozatal visszaesésének következménye. A konjunktúra javulása miatt a gazdák állatállományuk növelésére törekszenek, aminek természetes eredménye, hogy csökken a felhozatal, mire az áraknak is természetesen emelkedniük kellett. Egy kedvezőtlen fordulat lehetőségével mégis számolni kell — Ez mind nagyon érdekes, de mindeddig nélkülözzük a választ arra a kérdésre, amely a konjunktúra pillanatnyi helyzetére a konjunktúra állítólagos törésére vonatkozik. — Ezt mindenesetre bizonyos célzatossággal tettem, mert bonyolult volna a feltett kérdésekre teljes határozottsággal válaszolni. S mielőtt a válaszadást megkísérlem, egy alapvetően fontos szempontra kívánok rámutatni: az alkalmazandó konjunktúrapolitika kérdésére. Konjunktúrapolitika mindig létezett, mióta a konjunktúrahullámzásokat tényleg felismerték és kétségtelen, — bármilyen különösen is hangzik — hogy céltudatos konjuktúrapolitikát csupán a jó konjunktúra idején lehet folytatni. Csak ekkor állnak megfelelő tartalékok rendelkezésre, amelyeket különféleképpen lehet felhasználni. A válság idején, ha az a gazdasági életet előzetes felkészültség nélkül éri, tulajdonképpen csak a pillanatnyi helyzet adta lehetőségekhez lehet alkalmazkodni, vagyis elesik a céltudatos konjunktúrapolitika lehetősége. Ezért a jó konjunktúra idején kell gondoskodni azokról a tartalékokról, amelyeket az új válság idején majd fel lehet használni. Varga igazgató megállapítása szerint a konjunktúra évek óta javul s most már hosszabb ideje nagyon jó. A tudomány mai állása mellett nem lehet bizonyossággal azt megmondani, hogy a konjunktúrafordulat mikorra fenyeget. De az bizonyos, hogy előbb-utóbb egy ilyen konjunktúrafordulattal számolni kell. S mert a nagyközönség a múlt tapasztalatait nagyon hamar elfelejti, s a jó konjunktúra idején túlzott mértékben hajlamos arra, hogy az úi válságra való felkészülést elmulassza. Ezért kívánatos és szükséges, hogy a konjunktúrafordulat lehetőségére felhívják a figyelmet. A Gazdaságkutató Intézet például 1932—33. telén közreadott jelentéseiben állandóan utalt a várható fordulatra, a javulás megindulásának valószínűségére. Ezt megelőzőleg 1929. évi első jelentésében már foglalkozott a várható válság gal. Mindkét akkori megállapítását a tények igazolták. A konjunktúrajavulást csak „minor recession" érte A Pesti Napló munkatársa ezután a közeljövő konjunktúraprognózisa iránt érdeklődött. Dr. Varga így válaszolt: — Az embertől könnyen rossznéven veszik, ha konjunktúraromlást jósol, vagy akár csak annak lehetőségéről beszél. A világgazdaságban az utolsó néhány hónap óta kétségtelenül bizonyos visszaesés állt le. A nyersanyagárak csökkentek, a tőzsdék óvatosabbakká váltak, az ipari termelés sokfelé visszaesett. A visszaesést azonban norra kísérték világjelenségek. A helyzet sok tekintetben egyébként is más, mint 1929-ben volt, amikor hasonló jelenségeket később egy válság kirobbanása kísért. A valószínűség tehát amellett szól, hogy az utolsó hónapok eseményei egy ú. n. «minor recession” jellegével bírnak. (Erre a kifejezésre nincs magyar szakkifejezés. Azt jelenti, hogy a konjunktúragörbében kisebb visszaesés áll be, amely a kedvező fejlődést csak rövidebb ideig és súlyosabb következmények nélkül szakítja meg.) Nehéz előre látni, hogy ez a »minor recession“ Magyarországra minő hatással lesz, de nagyon szerencsés körülmények összetalálkozására volna szükség, hogy nálunk bizonyos következmények nélkül múljon el. Az is valószínű azonban, hogy amennyiben a külföldön valóban csak »minor recession« következett be, az Magyarországon is csak az marad és nem fog súlyosabb következményekkel járni. Nincsenek veszedelmes válságjelenségek . Mi támogatja azt a felfogást, hogy »minor recession«-ről, nem pedig kezdődő letörésről van szó. Varga, aki nem a magyar, hanem a világhelyzetről beszél és azzal érvel, hogy az utolsó néhány esztendő konjunktúrajavulási folyamata távolról sem vitt olyan túlzásokba, mint az 1929-cel zárult konjunktúrajavulási folyamat. Hitelválság nem fenyeget az egyes országokon belül s még kevésbé fenyeget nemzetközi viszonylatban. Márpedig a konjunktúrafejlődés szempontjából óriási különbség van a között, hogy a termelés és a kereseti lehetőségek kisebb visszaesése eladósodott, vagy nem eladósodott vállalatokat ér-e. Az előbbi esetben azok fizetésképtelenné válhatnak,s ennek azután mindenféle ismert továbbgyűrűződési hatása van, míg az utóbbi esetben az illető vállalatok valamivel kevesebbet keresnek ugyan, de ez még nem jár súlyosabb következményekkel. Most nem kell attól félnünk, hogy eladósodott vállalatok (gazdák) és országok gyakorlati értelemben vett fizetésképtelensége moratoriális jellegű intézkedésekhez vezet, amely intézkedések a tőkéra annak idején elriasztó hatással voltak és a legutóbbi válság idején sokban hozzájárultak a vállalkozási kedv lelohasztásához. Sok más körülmény is valószínűsíti a minor recessiont. A tőkepiacokon ma nagy a bőség, a kamatláb alacsony, nem úgy, mint 1920-ben. Az építkezési konjunktúra az Egyesült Államokban valószínűleg csak rövidebb időre esett vissza, a vasúti berendezések modernizálása is tovább fog haladni, a fegyverkezés fokozni fogja a nehézipar foglalkoztatottsáságát s így a tömegek vásárlóerejét, stb. — Kilátás van-e tehát arra, hogy ez a »•minor recession« csak rövid időtartamú lesz s nem fog súlyosabb nyomokat hagyni a gazdasági fejlődésben! — kérdeztük végül. — Ezt világszerte határozottsággal remélik. Konkoly Kálmán BECZáss r JUDIT énért fizetni kell A $ e N eM NAPSUGARAS OS VININES HUMANUS R E J ? E K 0 f I A I ÚJ 2 P-S REGÉNY A I H E N A E U M L