Pesti Napló, 1937. november (88. évfolyam, 249–272. szám)

1937-11-07 / 253. szám

I Darálóköveket ««US t* más rendsifrO daril-Skhot raktárból idillt Hámozógép «nlrgl­kfinenveket legjobban H lagolcacbban kizll 4t Javil OTTÓ LAJOS csszolóárugyár Budapest, VI. Fövény ucca «9. Telefón 1­014-W Vasárnap PESTI NAPLÓ 1937 november 7 118 ­ A konjunktúrajavulás vonala nem tört meg, csak megbicsaklott A húsfogyasztás csökkent, de kétszeresére emelkedett a dolgozó ipari munkásság száma — Mégis gondoskodni kell azokról a tartalékokról, melyeket a válság idején fel lehet használni — A mostani, kisebb visszaesést nem kísérik olyan válság­­jelenségek, mint amelyek 1929-ben figyelmeztettek a közeledő világválságra (Saját tudósítónktól.) Újabban ismét az érdeklődés homlokterébe került a konjunktúraalakulás kérdése. Magyarországon a közvélemény úgy érzi, hogy a kon­junktúrajavulás legfeljebb még csak egy esztendeje tart, de néhány fontos külföldi ország­ban, így elsősor­ban Angliában és Svédországban a konjunktúrajavulás már 4—5 esztendeje mutatkozik. Angliában például az ipari termelés indexszáma 25%-kal áll magasabban, mint a válság kitörése előtt és 50%-kal magasabban, mint a Válság legrosszabb esztendejében. Néhány hónap óta azonban feltűnő figybuzgalom­mal foglalkoznak mindenfelé azzal a kérdéssel, hogy a konjunktúrajavulás folyamata tartós lehet-e még s nem kell-e újabb válság kitörésével számolni. A konjunk­túraprobléma újabb tudományos vizsgálata nagyon hangsúlyozottan mutatott rá arra, hogy a gazdasági élet ciklusokban fejlődik és a hullámhegyek-hullám­völgyek az utolsó 100 év tapasztalata szerint többé­kevésbé rendszeres időközökben váltják egymást. A kérdés megvitatása sokáig elméleti síkom moz­gott, az utolsó néhány hónapban azonban gyakorlati jelentőséghez és fokozott aktualitáshoz jutott, mert tavasszal a világ fontos árupiacain lényeges fordulat völt be. A nyersanyagárak erősen estek, ezt követőleg a tőzsdék is idegesek lette­­. Most már nem is arról vitatkoznak, hogy egy konjunktúrafordulat lehetőségé­vel számolni kell-e, hanem inkább arról, hogy ez a kon­junktúra fordulat már bekövetkezett-e, vagy sem. A Pesti Napló munkatársának alkalma volt a Ma­gyar Gazdaságkutató Intézet igazgatójával, dr. Varga István egyetemi magántanárral erről a kérdésről beszél­getni. Évek óta jó konjunktúra van nálunk, csak szégyeljük bevallani — Lehet-e Magyarországot a konjunktúravonal kö­zeli törésétől tartani, — kérdeztük — hiszen közfelfogás szerint a faxadás folyamata nálunk alig néhány hónapja indult meg. — A kérdésre nem könnyű felelni. Arra min­denesetre utalni kell, hogy a közvélemény saját­ságos módon rosszul van tájékozva a konjunk­t­úrajavulás magyarországi alakulásáról. Minden adat azt igazolja, hogy a válság mélypontját az 1932/33-as évforduló idején elérte. Azóta a kon­junktúra úgyszólván törés nélkül javult. Az ipari munkáslétszám például 1933 januárjában 409.000 volt, idén pedig már 666.000-re nőtt. A magánal­kalmazottak száma időközben 90.000-ről tl11.000-re emelkedett. A mezőgazdaság pénzbevétele idén kö­rülbelül 50%-kal lesz nagyobb, mint 1932—33-ban volt, ugyanakkor amikor a kormány ismert be­avatkozása következtében, továbbá a dollár és egyéb külföldi valuták leértékelése folytán a me­zőgazdaság adósságszolgálata a régebbi 223 millió pengőről körülbelül 30 millió pengőre csökkent. Ezidő szerint tehát nem csupán pénzbevétele sok­kal nagyobb, mint volt a válság kitörése előtt, hanem ennek a nagyobb pénzbevételnek csak jó­val kisebb részét kell adósságszolgálatra kifizet­nie. A szükségletei kielégítésére fennmaradó ösz­szeg ezáltal is nőtt. — Miért nem vesz minderről a nagyközönség tudo­mást! — Ennek különleges okai vannak. Ezek csak részben gazdaságiak, egyébként társadalmiak és pszichológiaiak. Amerikában olyan a nagyközön­ség pszichológiai beállítottsága, hogy jó sorsára szinte büszke s szeret azzal hivalkodni. Nálunk ezzel szemben az emberek szégyellik bevallani, hogy jobban megy nekik. Félnek az adóhatóságok túlzott érdeklődésétől, de félnek bizonyos kritiká­tól, ami nálunk egész más színt kap, mint pél­dául az Egyesült Államokban. Ehhez járul, hogy a konjunktúrjavulás kezdő időszaka csak éppen a válságméllyel szemben jelent javulást, de még egyáltalában nem jelent jó konjunktúrát. Az is fontos, hogy a konjunktúrajavulás kezdeti idősza­kában bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy a kereskedők és a szabadfoglalkozásúak a javulás haszonélvezőivé váljanak. A javulás későbbi idő­szakában áremelkedések is következnek be és eb­ben a szakaszban a közönség széles rétegei a drá­gulás hatása alá kerülnek. Ez a drágulás egyéni helyzetüket esetleg rontja és így nem veszik figyelembe, hogy egyes társadalmi osztályok hely­zetének megjavításához mégis csak hozzájárult. Ez különösen a munkásságra nézve áll. Kétség­telen, hogy a konjunktúrajavulás elkerülhetetlen drágulási folyamata az egyes munkás helyzetét mindaddig rontja, míg nem tud magának újabb munkabérem­eléseket kiharcolni. De a munkásság­nak mint osztálynak a helyzete mégis javult an­nak következtében, hogy az alkalmazást találó munkások száma jóval több, mint 50%-kal emel­kedett. Jelentősen javult a fogyasztás általános mennyisége­ ­ — Ez tehát azt jelenti, hogy a drágulás voltaképpen nem is baj — vetettük közbe. — Az egész konjunktúraproblémát abból a szempontból kell elbírálni, hogy a rendelkezésre álló jószágmennyiség miként változott, emelke­dett-e vagy csökkent? Ha a fogyasztás általános mennyisége megnőtt, jobb konjunktúrával állunk szemben. Ha az árváltozás csupán annak a kö­vetkezménye, hogy a tömegek vásárlóereje nőtt, más szóval a kereslet­ lényegesen emelkedett, úgy az mindaddig kedvező jelenség, míg a drágulás kisebb mértékű a vásárlóerő emelkedésénél. Két­ségtelen, hogy a drágulás folyamán vannak osz­tályok, amelyeknek sorsa rosszabbra fordul, de a konjunktúrát mégsem ezek szempontjából, h­anem az egész nemzetgazdaság egyetemes szempontjá­ból kell elbírálni. A nagyközönség ebben kevéssé következetes: a válság idején az áresések miatt panaszkodott, most pedig az áremelkedések miatt. Varga igazgató ezután hangsúlyozta, hogy az áralakulás kérdésénél konkrétumoknak is nagy je­lentősége van. Így gyakran emlegetik, hogy Buda­pest húsfogyasztása az utolsó esztendők során csökkent és ezt a romló konjunktúrának tulajdo­nítják. A kérdésnek ilyen beállítása merőben té­ves. A h­úsfogyasztás 1937 eddig elmúlt hónapjai­ban 2 százalékkal nagyobb volt, mint 1936-ban, de valóban néhány százalékkal még mindig kisebb, mint 1935-ben s a megelőző esztendőkben. De ezt a kedvezőtlen alakulást más élelmiszerek fogyasz­tásának nagy emelkedése teljesen ellensúlyozza. Így például a budapesti tejfogyasztás 7 százalékkal, a hüvelyesek fogyasztása 116 százalékkal, a bur­gonyafogyasztás 10 százalékkal nőtt 1936-hoz ké­pest. A húsfogyasztás csökkenése nem a kon­junktúraromlás, hanem a felhozatal visszaesésé­nek következménye. A konjunktúra javulása miatt a gazdák állatállományuk növelésére törekszenek, aminek természetes eredménye, hogy csökken a felhozatal, mire az áraknak is természetesen emel­kedniük kellett. Egy kedvezőtlen fordulat lehetőségével mégis számolni kell — Ez mind nagyon érdekes, de mindeddig nélkülöz­zük a választ arra a kérdésre, amely a konjunktúra pillanatnyi helyzetére a konjunktúra állítólagos törésére vonatkozik. — Ezt mindenesetre bizonyos célzatossággal tettem, mert bonyolult volna a feltett kérdésekre teljes határozottsággal válaszolni. S mielőtt a válaszadást megkísérlem, egy alapvetően fontos szempontra kívánok rámutatni: az alkalmazandó konjunktúrapolitika kérdésére. Konjunktúrapoli­tika mindig létezett, mióta a konjunktúrahullám­zásokat tényleg felismerték és kétségtelen, — bár­milyen különösen is hangzik — hogy céltudatos konjuktúrapolitikát csupán a jó konjunktúra idején lehet folytatni. Csak ekkor állnak meg­felelő tartalékok rendelkezésre, amelyeket külön­­féleképpen lehet felhasználni. A válság idején, ha az a gazdasági életet előzetes felkészültség nélkül éri, tulajdonképpen csak a pillanatnyi helyzet adta lehetőségekhez lehet alkalmazkodni, vagyis elesik a céltudatos konjunktúrapolitika lehető­sége. Ezért a jó konjunktúra idején kell gondos­kodni azokról a tartalékokról, amelyeket az új vál­ság idején majd fel lehet használni. Varga igazgató megállapítása szerint a kon­junktúra évek óta javul s most már hosszabb ideje nagyon jó. A tudomány mai állása mellett nem lehet bizonyossággal azt megmondani, hogy a konjunktúrafordulat mikorra fenyeget. De az bizonyos, hogy előbb-utóbb egy ilyen konjunk­túrafordulattal számolni kell. S mert a nagykö­zönség a múlt tapasztalatait nagyon hamar elfe­lejti, s a jó konjunktúra idején túlzott mértékben hajlamos arra, hogy az ú­i válságra való felkészü­lést elmulassza. Ezért kívánatos és szükséges, hogy a konjunktúrafordulat lehetőségére felhív­ják a figyelmet. A Gazdaságkutató Intézet például 1932—33. telén közreadott jelentéseiben állandóan utalt a várható fordulatra, a javulás megindulásának valószínűségére. Ezt megelőzőleg 1929. évi első jelentésében már foglalkozott a várható válság­ gal. Mindkét akkori megállapítását a tények iga­zolták. A konjunktúrajavulást csak „minor recession" érte A Pesti Napló munkatársa ezután a közeljövő kon­junktúraprognózisa iránt érdeklődött. Dr. Varga így válaszolt: — Az embertől könnyen rossznéven veszik, ha konjunktúraromlást jósol, vagy akár csak annak lehetőségéről beszél. A világgazdaságban az utolsó néhány hónap óta kétségtelenül bizonyos visszaesés állt l­e. A­ nyersanyagárak csökkentek, a tőzsdék óvatosabbakká váltak, az ipari terme­lés sokfelé visszaesett. A visszaesést a­zonban norra kísérték világjelenségek. A helyzet sok tekintet­ben egyébként is más, mint 1929-ben volt, amikor hasonló jelenségeket később egy válság kirobba­nása kísért. A valószínűség tehát amellett szól, hogy az utolsó hónapok eseményei egy ú. n. «minor recession” jellegével bírnak. (Erre a kifejezésre nincs magyar szakkifeje­zés. Azt jelenti, hogy a konj­unktúragörbében ki­sebb visszaesés áll be, amely a kedvező fejlődést csak rövidebb ideig és súlyosabb következmények nélkül szakítja meg.) Nehéz előre látni, hogy ez a »minor recession“ Magyarországra minő hatással lesz, de nagyon szerencsés körülmények összetalálkozására volna szükség, hogy nálunk bizonyos következmények nélkül múljon el. Az is valószínű azonban, hogy amennyiben a külföldön valóban csak »minor re­cession« következett be, az Magyarországon is csak az marad és nem fog súlyosabb következmé­nyekkel járni. Nincsenek veszedelmes válságjelenségek . Mi támogatja azt a felfogást, hogy »minor reces­sion«-ről, nem pedig kezdődő letörésről van szó. Varga, aki nem a magyar, hanem a világ­helyzetről beszél és azzal érvel, hogy az utolsó néhány esztendő konjunktúrajavulási folyamata távolról sem vitt olyan túlzásokba, mint az 1929-cel zárult konjunktúrajavulási folyamat. Hitelválság nem fenyeget az egyes országokon belül s még ke­vésbé fenyeget nemzetközi viszonylatban. Már­pe­­­dig a konjunktúrafejlődés szempontjából óriási különbség van a között, hogy a termelés és a ke­reseti lehetőségek kisebb visszaesése eladósodott, vagy nem eladósodott vállalatokat ér-e. Az előbbi esetben azok fizetésképtelenné válhatnak,s­ ennek azután mindenféle ismert továbbgyűrűződési ha­tása van, míg az utóbbi esetben az­ illető vállala­tok valamivel kevesebbet keresnek ugyan, de ez még nem jár súlyosabb következményekkel. Most nem kell attól félnünk, hogy eladósodott vállala­tok (gazdák) és országok gyakorlati értelemben vett fizetésképtelensége moratoriális jellegű intéz­kedésekhez vezet, amely intézkedések a tőkéra annak idején elriasztó hatással voltak és a leg­utóbbi válság idején sokban hozzájárultak a vál­lalkozási kedv lelohasztásához. Sok más körül­mény is valószínűsíti a minor recessiont. A tőke­piacokon ma nagy a bőség, a kamatláb alacsony, nem úgy, mint 1920-ben. Az építkezési konjunk­túra az Egyesült Államokban valószínűleg csak rövidebb időre esett vissza, a vasúti berendezések modernizálása is tovább fog haladni, a fegyver­kezés fokozni fogja a nehézipar foglalkoztatottsá­ságát s így a tömegek vásárlóerejét, stb. — Kilátás van-e tehát arra, hogy ez a »•minor recession« csak rövid időtartamú lesz s nem fog súlyo­sabb nyomokat hagyni a gazdasági fejlődésben! — kérdeztük végül. — Ezt világszerte határozottsággal remélik. Konkoly Kálmán B­E­C­Z­á­s­s r JUDIT énért fizetni kell A $­­ e N­­­­ e­M NAPSUGARAS O­S V­I­N­I­N­­­ES H­U­M­A­N­­­U­S R E J ? E K 0 f I A I ÚJ 2 P-S REGÉNY A I H E N A E U M L

Next