Pesti Napló, 1937. december (88. évfolyam, 273–297. szám)
1937-12-11 / 281. szám
\ ^aafar^JzAjdiiP károsan befolyásolja a szervezet munkáját. Jó szer, mely megbízhatóan hat és jó izó, a DARMOL hashajtó. Vasárnap PESTI NAPLÓ 1937 december 12 201 Darányi miniszterelnök közvetítésével elintézték a Hóman-Eckhardt ügyet Két nyilatkozat hangzott el — Eckhardt:„Megjegyzésem kizárólag a kultusztárca körében előfordult konkrét tünetekre vonatkozott.* — Hóman: „A tárgyi panaszok megvizsgálása és a szükséges intézkedések megtétele dolgában kötelességszerűen rendelkezésére állok Eckhardt képviselő úrnak" (Saját tudósítónktól.) Eckhardt Tibor csütörtökön este Miskolcon, választókerületében kapta az értesítést, hogy Darányi miniszterelnök, aki nem tudott a pártvezér távollétéről, pénteken délben szeretne tárgyalni vele parlamenti dolgozószobájában, kéreti, keresse fel. Kora reggel vonatra ült, visszautazott Budapestre és délben feltűnt a miniszterelnöki dolgozószoba folyosóján, várta Darányit s próbált megbirkózni azzal az érdeklődési hullámmal, amelyet megjelenése okozott. Abban a gyülekezetben, amely kormánypárti képviselők, kisgazdapártiak, kultuszminisztériumi főtisztviselők és újságírók részvételével kialakult, a kisgazdapárt határozott kisebbségben maradt s később még romlott az arány, amikor megjelent a székesfehérváriak deputációja gróf Széchenyi Viktor főispán vezetésével. Székesfehérvárott éppen tegnap szavaztak bizalmat Hóman Bálint kultuszminiszternek a Hóman— Eckhardt-ügyben. Talán ezt a bizalmi szavazatot hozták? Előbb Eckhardt, azután Hóman ... Eckhardt Klein Antallal, majd vele és Kovács Sebestyén Endrével hosszú megbeszélésbe menekült az érdeklődők elől: a tolnai ügyeket tárgyalták. Később egy újságíró jelentett valami hosszú történetet a pártvezérnek, azután megszólalt a csengő a folyosón, nyílt a miniszteri lift, megjelent Darányi miniszterelnök, Szén László, Rákóczi Imre és Incze Péter kíséretében. Darányi a folyosói pamlagon beszélgető Eckhardthoz lépett, üdvözölte, udvariasan megkérdezte: — Megengeded, hogy félbeszakítsam a beszélgetést? ... Darányi és meghívott politikai vendége a következő percben eltűnt a miniszterelnöki dolgozószoba párnázott ajtaja mögött. Könnyű volt összefüggést találni Eckhardt megóvása és az affér között. Húsz percig tartott az első megbeszélés, Eckhardt mosolyogva lépett ki a folyosóra, a hozzá intézett kérdéseket elhárította. — Még semmit sem mondhatok. Tildy Zoltán, Andaházi-Kasnya Béla, Didin Jenő, Szentiványi Lajos, Nagy Ferenc, Mátéffy Géza vette védelmébe az érdeklődők rohamával szemben, kisebbfajta pártértekezlet kezdődött az egyik sarokban, — közben Incze Péter, a miniszterelnök titkára Hóman Bálint kultuszminiszterért ment, Darányi kérette. Hóman pár prec múlva feltűnt a folyosón, szigorúan maga elé szegezett tekintetével elzárta az útját minden kérdezősködésnek. Húszperces tanácskozás Darányi és Hóman között. Eckhardtot telefonihoz kéretik, ha egy perccel később fordulna a telefonközpont felé, a miniszteri folyosó forgóajtójában beleütközne Hómanba, aki visszatér az ülésterembe, ahol még a Nemzeti Színházról szóló javaslatot tárgyalják. Két üzenet Negyedóra szünet, Eckhardt leül a keresztfolyosón egy pamlagra, egy újságírónak karácsonyi nyilatkozatot kezd diktálni, talán a harmadik mondatnál tart, mikor sietős léptekkel érkezik Incze Péter, hozzá hajlik: — A miniszterelnök úr kereti. A folyosó csudálkozik, megint? Eckhardt indul. Ugyanakkor a miniszterelnöki dolgozószoba fehéredő bajszú altisztje a jobboldali folyosóra siet, valamelyik kultuszminisztériumi úrhoz hajak. . . . — A miniszterelnök úr kereti a kegyelmes urat... Hárman, szigorúan zárt ajtók mögött Eckhardt előbb érkezik, utána Hóman siet Darányihoz, az előszoba ajtaját is becsukják, kíváncsiaknak szigorúan tilos belépni... Fél kettő és mennyi kíváncsi! Mindaz az izgalom, amelyet Eckhardt Tibor és Hóman Bálint szerdán múlt egy hete váratlanul kirobbant összeütközése kiváltott, most itt keres kielégílést a folyosón, ahol negyvenen, ötvenen, politikusok, tisztviselők, újságírók figyelik a bezárt ajtót, amely Darányi titkárának szobájába vezet. Gróf Széchenyi Viktor később bemegy a titkárhoz, a fehérvári küldöttség a folyosón várja az eseményeket. Eckhardt arról a nyilas agitációról beszélt Hómannak, amely a kultuszminiszter felügyeleti hatósága alá tartozó intézményeknél és szervezeteknél észlelhető, amiről rengeteg adatot juttattak Eckhardt tudomására politikusok és nem politikusok s diákok, akik aggodalommal nézik a nyilas izgatást az egyetemi ifjúság körében. Erről beszéltek és a miniszter Eckhardt egyik kijelentésére »Kikérem magamnak!« felkiáltással felelt. Izgalom, a Ház megkövetése, Hóman elmondja a beszélgetést, Eckhardt elmondja, hogy a beszélgetés valóban úgy zajlott le, amint a miniszter előadta, azután bejelenti, hogy bizonyítani kíván: adatokat visz a Ház elé a kultusztárca területén folyó nyilas agitációról. Eckhardtnak erről az agitációról hatalmas anyagt állott rendelkezésére, de a Házban történt felszólalása után még sokkal több adatot kapott. Az ellenzéki vezérnek kezdettől fogva az volt az álláspontja az afférról, hogy nincs Hómann Eckhardt-ügy, hanem van egy szélsőséges láztól érintett értékes rétege a nemzet ifjúságának, ennek az ifjúságnak a szélsőségektől való megóvása kötelessége a kultuszminiszternek, s ha nem állnak rendelkezésére megfelelő adatok, ha bárminő oknál fogva nem láthatja tisztán a helyzetet és azt, hogy hová fejlődik az ifjúság körében űzött nyilas izgatás, a bajok feltárása egyformán kötelessége minden jószándékú és az ország sorsát, jövőjét féltő embernek, akár kormánypárti, akár ellenzéki. Eckhardt kezdettől fogva itt látta az »ügy« lényegét, erre vonatkozólag gyűjtötte a helyzet megvilágítására alkalmas adatokat s minden alkalommal hangsúlyozta, hogy semmi kifogása sincs Hóman Bálint kultuszminiszter személye ellen. Elmondandó interpellációjában határozott intézkedéseket fog követelni a kultuszminisztertől. Nem egy másik kultuszminisztertől, hanem Hóman Bálinttól. Nem minisztert akart buktatni, hanem azt akarta elérni, hogy a miniszter a rendelkezésére álló eszközzel fékezze meg az izgatást. Nem lesz-e baj a választójoggal? ... A szerdára jelzett interpelláció előkészítése közben ellenzéki oldalon bizonyos szorongással figyelték a dolgok alakulását: a választójogot féltették a váratlanul kirobbant affér végső konzekvenciáinak teljes kibontakozásától. Azok a körök, amelyek a nyílt szavazás napos oldalán andaloghattak be az országgyűlés alsóházába és sohasem titkolták, hogy szívesen vállalnák »még egy legeslegutolsó!« nyílt szavazás örömeit, tele voltak bizakodással. Tömérdek okosság, önmegtartóztatás és szellemi fegyelem kell ahhoz, hogy ezt az affért messzebbmenő következmények nélkül lebonyolítsák, ennek tudatában volt mindenki. Azok is, akik aggódtak a választójogért — éppen az utolsó heteken kell elbuknia! — s azok is, akik boldogan láttak volna egy minél szélesebbre méretezett politikai vihart, amelynek első szele elsöpörte volna a titkosság aktualitását. Okosság, fegyelem, önmegtartóztatás és pontos helyzetismeret, pontos lehetőségismeret: ennek a vizsgája folyt pénteken délben a miniszterelnöki dolgozószobában. Eckhardt és Hóman — együtt kettő után kinyílt az előszoba, kilépett a folyosóra a fehérvári főispán, de azonnal visszafordult, mert odabent nyílt a miniszterelnök ajtaja, Darányi jött, kiszólt Széchenyi után: — Kérlek, Viktor! A főispán visszafordult és hosszú megbeszélése kezdődött Darányival. Ezalatt Eckhardt kettesben maradt Hóman Bálinttal. A miniszterelnöknek már mosolygós volt az arca, mikor Széchenyit hívta". Fél háromkor Hóman kilépett a folyosóra, hatalmas alakjával a szó szoros értelmében elseperte az útjába álló kíváncsiakat. — Nyilatkozatot... — kérték az újságírók. — Megyek ebédelni! — mondta nevetve. A háttérből feltűnt Bornemisza, karonfogta Hómant, összehajolva siettek végig a kupolacsarnokkal szemben húzódó folyosón, a kultuszminiszter szobájáig. Onnan Bornemisza visszafordult, a kijárat felé ment, útközben elfogták, kérdezték: — A kamarai választásokról szívesen nyilatkozom ... — mondta, nevetve búcsút intett. Tíz perc múlva Darányi miniszterelnök kíséretével eltávozott. Nem nyilatkozott ő sem. Eckhardtot kereste mindenki: politikusok és újságírók. Az ellenzéki vezér közben a szomszédos miniszteri dolgozószobán keresztül elhagyta Darányi szobáját, a miniszteri kijáraton keresztül a parlamentet. Nem mik kétségeé, nem, megtörtént a megegyezés, csak a nyilatkozatok nyilvánosságrahozatala hiányzik még, hogy teljesen lezárják a kérdés nyilvánosság elé tartozó részét. Este kiadták a nyilatkozatokat. A két nyilatkozat Eckhardt Tibor nyilatkozata a következőképpen hangzik: — A mai kánon alkalmam volt a miniszterelnök úrral, majd a miniszterelnök és a kultuszminiszter úrral együttesen is megbeszélni ezeket a kérdéseket, amelyekről interpellációt szándékoztam elmondani a Házban tett kijelentésem értelmében. A kultuszminiszter úr hajlandónak mutatkozott, hogy minden konkrét panaszt tárgyilagosan megvizsgál és amennyiben alaposnak bizonyul, azt orvosolja is. Így konkrét panaszaimat a kultuszminiszter úrral magával fogom behatóan ismertetni. . . Ennek a kérdésnek tehát politikai jellege nincs, de nem is volt, mert én Hóman kultuszminiszter úr személyével vagy politikai működésével szemben kritikát egyáltalán nem akarok gyakorolni s az általa sérelmezett kijelentésem kizárólag tárcája körében előfordult konkrét tünetekre vonatkozott. Hóman kultuszminiszter nyilatkozata: — Mivel a miniszterelnök úr jelenlétében folytatott megbeszélés alkalmával Eckhardt Tibor képviselő úr kijelentette, hogy az általam sérelmezett és a Házban is szóvá tett kijelentésével nem kívánta személyemet vagy politikai működésemet bírálni s az csupán a tárcám keretében észlelt jelenségekre vonatkozott, a felmerült félreértést ezzel elintézettnek tekintem. A tárgyi panaszok megbeszélése, megvizsgálása és a szükségesnek mutatkozó intézkedések megtétele tekintetében természetesen kötelességszerűen rendelkezésre állok Eckhardt képviselő úrnak, aki a panaszokat közvetlenül fogja hozzámjuttatni. A titkos választójog győzött és — Eckhardt közölni fogja adatait Hamannial, a kultuszminiszter megvizsgálja az adatokat, intézkedik. A politikai okosság követelte, hogy ezeket a kérdéseket ne tárgyalják a nyilvánosság előtt most, amikor mindennél fontosabb feladat annak a légkörnek a megőrzése, melyben a választójog az ország érdekeinek megfelelő módon, megegyezés útján kerülhet a törvénytárba. Minisztertanács A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai péntek délután negyed hat órakor Darányi Kálmán miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsot tartottak. A folyó ügyek tárgyalása után Röder Vilmos honvédelmi miniszter a légvédelmi gyakorlat lefolyásáról tett jelentést, majd Darányi Kálmán miniszterelnök előterjesztésében az országgyűlésnek Szent István király emlékére Székesfehérvárott tartandó üléséről szóló törvényjavaslatot, továbbá a legfőbb állami számvevőszék elnökének az 1936—37. évre megszavazott hitelekkel szemben az egyes költségvetési fejezeteknél a számadási év második felének végén mutatkozó eltérésekről szóló jelentését tárgyalta a minisztertanács. — Sztojadinovics Milánóból hazautazott Belgrádba. Milánóból jelentik: Sztojadinovics miniszterelnök pénteken délben hazautazott Belgrádba. A milánói pályaudvaron nagy tömeg lelkesen ünnepelte a távozó jugoszláv államférfit. Karácsonyra „HIS MASTER'S VOICE" „COLUMBIA" VILÁGHÍRŰ gramofont, lemezeket, egy új típusú márkás fafilmt . Kedvező fizetési feltételek: THE GRAMOPHONE COMP. LTD. magyarországi vezérképviselősége Budapest, IV., Kossuth Lajos ucca 8. Telefon 186-307 Az ország legnagyobb gramofonterme és hanglemezválasztéka Telefonok: 136-068 144-354 137-708 Sternberg kir.és udv. hangszergyár VII., Rákóczi út 60 (Saját palota)