Pesti Napló, 1937. december (88. évfolyam, 273–297. szám)

1937-12-11 / 281. szám

\ ^aafar^JzAjdiiP károsan befolyásolja a szer­vezet munkáját. Jó szer, mely megbízhatóan hat és jó izó, a DARMOL hashajtó. Vasárnap PESTI NAPLÓ 1937 december 12 201 Darányi miniszterelnök közvetítésével elintézték a Hóman-Eckhardt ügyet Két nyilatkozat hangzott el — Eckhardt:„Megjegyzésem kizárólag a kultusztárca körében előfordult konkrét tüne­tekre vonatkozott.* — Hóman: „A tárgyi panaszok meg­vizsgálása és a szükséges intézkedések megtétele dol­gában kötelességszerűen rendelkezésére állok Eckhardt képviselő úrnak" (Saját tudósítónktól.) Eckhardt Tibor csütör­tökön este Miskolcon, választókerületében kapta az értesítést, hogy Darányi miniszterelnök, aki nem tudott a pártvezér távollétéről, pénteken dél­ben szeretne tárgyalni vele parlamenti dolgozó­szobájában, kéreti, keresse fel. Kora reggel vo­natra ült, visszautazott Budapestre és délben fel­tűnt a miniszterelnöki dolgozószoba folyosóján, várta Darányit s próbált megbirkózni azzal az érdeklődési hullámmal, amelyet megjelenése oko­zott. Abban a gyülekezetben, amely kormány­párti képviselők, kisgazdapártiak, kultuszminisz­tériumi főtisztviselők és újságírók részvételével kialakult, a kisgazdapárt határozott kisebbség­ben maradt s később még romlott az arány, ami­kor megjelent a székesfehérváriak deputációja gróf Széchenyi Viktor főispán vezetésével. Szé­kesfehérvárott éppen tegnap szavaztak bizalmat Hóman Bálint kultuszminiszternek a Hóman— Eckhardt-ügyben. Talán ezt a bizalmi szavazatot hozták? Előbb Eckhardt, azután Hóman ... Eckhardt Klein Antallal, majd vele és Ko­vács Sebestyén Endrével hosszú megbeszélésbe menekült az érdeklődők elől: a tolnai ügyeket tárgyalták. Később egy újságíró jelentett valami hosszú történetet a pártvezérnek, azután megszó­lalt a csengő a folyosón, nyílt a miniszteri lift, megjelent Darányi miniszterelnök, Szén László, Rákóczi Imre és Incze Péter kíséretében. Darányi a folyosói pamlagon beszélgető Eckh­ardthoz lé­pett, üdvözölte, udvariasan megkérdezte: — Megengeded, hogy félbeszakítsam a be­szélgetést­? ... Darányi és meghívott politikai vendége a kö­vetkező percben eltűnt a miniszterelnöki dolgozó­szoba párnázott ajtaja mögött. Könnyű volt összefüggést találni Eckhardt megóvása és az affér között. Húsz percig tartott az első megbeszélés, Eckhardt mosolyogva lépett ki a folyosóra, a hozzá intézett kérdéseket elhárította. — Még semmit sem mondhatok. Tildy Zoltán, Andaházi-Kasnya Béla, Didin Jenő, Szentiványi Lajos, Nagy Ferenc, Mátéffy Géza vette védelmébe az érdeklődők rohamával szemben, kisebbfajta pártértekezlet kezdődött az egyik sarokban, — közben Incze Péter, a minisz­terelnök titkára Hóman Bálint kultuszminisz­terért ment, Darányi kérette. Hóman pár prec múlva feltűnt a folyosón, szigorúan maga elé szegezett tekintetével elzárta az útját minden kérdezősködésnek. Húszperces tanácskozás Darányi és Hóman között. Eckhardtot telefonihoz kéretik, ha egy perccel később fordulna a telefonközpont felé, a miniszteri folyosó forgóajtójában beleütközne Hóma­nba, aki visszatér az ülésterembe, ahol még a Nemzeti Színházról szóló javaslatot tárgyalják. Két üzenet Negyedóra szünet, Eckhardt leül a kereszt­folyosón egy pamlagra, egy újságírónak karácso­nyi nyilatkozatot kezd diktálni, talán a harmadik mondatnál tart, mikor sietős léptekkel érkezik Incze Péter, hozzá hajlik: — A miniszterelnök úr kereti. A folyosó csudálkozik, megint? Eckhardt indul. Ugyanakkor a miniszterelnöki dolgozószoba fehéredő bajszú altisztje a jobboldali folyosóra siet, valamelyik kultuszminisztériumi úrhoz haj­ak. . . . — A miniszterelnök úr kereti a kegyelmes urat... Hárman, szigorúan zárt ajtók mögött Eckhardt előbb érkezik, utána Hóman siet Darányihoz, az előszoba ajtaját is becsukják, kí­váncsiaknak szigorúan tilos belépni... Fél kettő és mennyi kíváncsi! Mindaz az izgalom, amelyet Eckhardt Tibor és Hóman Bálint szerdán múlt egy hete váratlanul kirobbant összeütközése ki­váltott, most itt keres kielégí­lést a folyosón, ahol negyvenen, ötvenen, politikusok, tisztviselők, új­ságírók figyelik a bezárt ajtót, amely Darányi titkárának szobájába vezet. Gróf Széchenyi Vik­tor később bemegy a titkárhoz, a fehérvári kül­döttség a folyosón várja az eseményeket. Eckhardt arról a nyilas agitációról beszélt Hómannak, amely a kultuszminiszter felügyeleti hatósága alá tartozó intézményeknél és szerveze­teknél észlelhető, amiről rengeteg adatot juttattak Eckhardt tudomására politikusok és nem politiku­sok s diákok, akik aggodalommal nézik a nyilas izgatást az egyetemi ifjúság körében. Erről beszél­tek és a miniszter Eckhardt egyik kijelentésére »Kikérem magamnak!« felkiáltással felelt. Izga­lom, a Ház megkövetése, Hóman elmondja a beszélgetést, Eckhardt elmondja, hogy a beszél­getés valóban úgy zajlott le, amint a miniszter előadta, azután bejelenti, hogy bizonyítani kíván: adatokat visz a Ház elé a kultusztárca területén folyó nyilas agitációról. Eckhardtnak erről az agitációról hatalmas anyagt állott rendelkezésére, de a Házban történt felszólalása után még sokkal több adatot kapott. Az ellenzéki vezérnek kezdettől fogva az volt az álláspontja az afférról, hogy nincs Hómann Eckhardt-ügy, hanem van egy szélsőséges láztól érintett értékes rétege a nemzet ifjúságának, ennek az ifjúságnak a szélsőségektől való megóvása kö­telessége a­ kultuszminiszternek, s ha nem állnak rendelkezésére megfelelő adatok, ha bárminő ok­nál fogva nem láthatja tisztán a helyzetet és azt, hogy hová fejlődik az ifjúság körében űzött nyi­las izgatás, a bajok feltárása egyformán köteles­sége minden jószándékú és az ország sorsát, jövő­jét féltő embernek, akár kormánypárti, akár el­lenzéki. Eckhardt kezdettől fogva itt látta az »ügy« lényegét, erre vonatkozólag gyűjtötte a helyzet megvilágítására alkalmas adatokat s minden alkalommal hangsúlyozta, hogy semmi kifogása sincs Hóman Bálint kultuszminiszter személye ellen. Elmondandó interpellációjában határozott intézkedéseket fog követelni a kultuszminiszter­től. Nem egy másik kultuszminisztertől, hanem­­ Hóman Bálinttól. Nem minisztert akart buktatni, hanem azt akarta elérni, hogy a miniszter a ren­delkezésére álló eszközzel fékezze meg az izgatást. Nem lesz-e baj a választójoggal? ... A szerdára jelzett interpelláció előkészí­tése közben ellenzéki oldalon bizonyos szorongás­sal figyelték a dolgok alakulását: a választójogot féltették a váratlanul kirobbant affér végső kon­zekvenciáinak teljes kibontakozásától. Azok a körök, amelyek a nyílt szavazás napos oldalán andaloghattak be az országgyűlés alsó­házába és sohasem titkolták, hogy szívesen vál­lalnák »még egy legeslegutolsó!« nyílt szavazás örömeit, tele voltak bizakodással. Tömérdek okos­ság, önmegtartóztatás és szellemi fegyelem kell ahhoz, hogy ezt az affért messzebbmenő következ­mények nélkül lebonyolítsák, ennek tudatában volt mindenki. Azok is, akik aggódtak a választó­jogért — éppen az utolsó heteken kell elbuknia! — s azok is, akik boldogan láttak volna egy mi­nél szélesebbre méretezett politikai vihart, amely­nek első szele elsöpörte volna a titkosság­ aktuali­tását. Okosság, fegyelem, önmegtartóztatás és pon­tos helyzetismeret, pontos lehetőségismeret: ennek a vizsgája folyt pén­teken délben a miniszterelnöki dolgozószobában. Eckhardt és Hóman — együtt kettő után kinyílt az előszoba, kilépett a folyosóra a fehérvári főispán, de azonnal vissza­fordult, mert odabent nyílt a miniszterelnök aj­taja, Darányi jött, kiszólt Széchenyi után: — Kérlek, Viktor! A főispán visszafordult és hosszú megbeszé­lése kezdődött Darányival. Ezalatt Eckhardt ket­tesben maradt Hóman Bálinttal. A miniszterelnöknek már mosolygós volt az arca, mikor Széchenyit hívta". Fél háromkor Hóman kilépett a folyosóra, ha­talmas alakjával a szó szoros értelmében else­perte az útjába álló kíváncsiakat. — Nyilatkozatot... — kérték az újságírók. — Megyek ebédelni! — mondta nevetve. A háttérből feltűnt Bornemisza, karonfogta Hó­mant, összehajolva siettek végig a kupolacsar­nokkal szemben húzódó folyosón, a kultuszmi­niszter szobájáig. Onnan Bornemisza visszafordult, a kijárat felé ment, útközben elfogták, kérdezték: — A kamarai választásokról szívesen nyilat­kozom ... — mondta, nevetve búcsút intett. Tíz perc múlva Darányi miniszterelnök kísé­retével eltávozott. Nem nyilatkozott ő sem. Eckhardtot kereste mindenki: politikusok és újságírók. Az ellenzéki vezér közben a szomszédos mi­niszteri dolgozószobán keresztül elhagyta Darányi szobáját, a miniszteri kijáraton keresztül a parla­mentet. Nem mik kétségeé, nem, megtörtént a meg­egyezés, csak a nyilatkozatok nyilvánosságraho­­­zatala hiányzik még, hogy teljesen lezárják a kérdés nyilvánosság elé tartozó részét. Este kiadták a nyilatkozatokat. A két nyilatkozat Eckhardt Tibor nyilatkozata a következőkép­pen hangzik: — A mai k­ánon alkalmam volt a miniszter­elnök úrral, majd a miniszterelnök és a kultusz­miniszter úrral együttesen is megbeszélni ezeket a kérdéseket, amelyekről interpellációt szándé­koztam elmondani a Házban tett kijelentésem értelmében.­­ A kultuszminiszter úr hajlandónak mutat­kozott, hogy minden konkrét panaszt tárgyilago­san megvizsgál és amennyiben alaposnak bizo­nyul, azt orvosolja is. Így konkrét panaszaimat a kultuszminiszter úrral magával fogom behatóan ismertetni. . . Ennek a kérdésnek tehát politikai jellege nincs, de nem is volt, mert én Hóman kultusz­miniszter úr személyével vagy politikai működé­sével szemben kritikát egyáltalán nem akarok gyakorolni s az általa sérelmezett kijelentésem kizárólag tárcája körében előfordult konkrét tüne­tekre vonatkozott. Hóman kultuszminiszter nyilatkozata: — Mivel a miniszterelnök úr jelenlétében foly­tatott megbeszélés alkalmával Eckhardt Tibor képviselő úr kijelentette, hogy az általam sérelme­zett és a Házban is szóvá tett kijelentésével nem kívánta személyemet vagy politikai működésemet bírálni s az csupán a tárcám keretében észlelt jelenségekre vonatkozott, a felmerült félreértést ezzel elintézettnek tekintem.­­ A tárgyi panaszok megbeszélése, megvizs­gálása és a szükségesnek mutatkozó intézkedések megtétele tekintetében természetesen kötelesség­szerűen rendelkezésre állok Eckhardt képviselő úrnak, aki a panaszokat közvetlenül fogja hozzám­juttatni. A titkos választójog győzött és — Eckhardt közölni fogja adatait Hamannial, a kultuszminisz­ter megvizsgálja az adatokat, intézkedik. A poli­tikai okosság követelte, hogy ezeket a kérdéseket ne tárgyalják a nyilvánosság előtt most, amikor mindennél fontosabb feladat annak a légkörnek a megőrzése, melyben a választójog az ország érde­keinek megfelelő módon, megegyezés útján kerül­het a törvénytárba. Minisztertanács A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai péntek délután negyed hat órakor Darányi Kálmán miniszterelnök elnöklésé­vel minisztertanácsot tartottak. A folyó ügyek tárgyalása után Röder Vilmos honvédelmi miniszter a légvédelmi gyakorlat le­folyásáról tett jelentést, majd Darányi Kálmán miniszterelnök előterjesztésében az országgyűlés­nek Szent István király emlékére Székesfehér­várott tartandó üléséről szóló törvényjavaslatot, továbbá a legfőbb állami számvevőszék elnökének az 1936—37. évre megszavazott hitelekkel szemben az egyes költségvetési fejezeteknél a számadási év második felének végén mutatkozó eltérésekről szóló jelentését tárgyalta a minisztertanács. — Sztojadinovics Milánóból hazautazott Bel­grádba. Milánóból jelentik: Sztojadinovics minisz­terelnök pénteken délben hazautazott Belgrádba. A milánói pályaudvaron nagy tömeg lelkesen ün­nepelte a távozó jugoszláv államférfit. Karácsonyra „HIS MASTER'S VOICE" „COLUMBIA" VILÁGHÍRŰ gramofont, lemezeket, egy új típusú márkás fafilmt . Kedvező fizetési feltételek: THE GRAMOPHONE COMP. LTD. magyarországi vezérképviselősége Budapest, IV., Kossuth Lajos ucca 8. Telefon 186-307 Az ország legnagyobb gramofonterme és hanglemezválasztéka Telefonok: 136-068 144-354 137-708 Sternberg kir.és udv. hangszergyár VII., Rákóczi út 60 (Saját palota)

Next