Pesti Napló, 1938. január (89. évfolyam, 1–24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
Szombat PESTI NAPLÓ 1938 január 1 PUKY ENDRE, A MUZSIKUS Hatvan éve muzsikál Puky Endre, a Közigazgatási Bíróság elnöke Az újságolvasó nagyközönség, amely Puky Endrének, a Közigazgatási Bíróság nagytekintélyű elnökének, volt külügyminiszternek nevét a politikából és a közigazgatásból ismeri, bizonyára meglepetéssel olvassa lenti címünket: Juky Eittre a muzsikus. Hiszen a rideg és száraz közigazgatásnak de még a színesebb politikának is vajmi kevés köze van a muzsikához. Egyedül Padarevsky Ignác, volt lengyel köztársasági elnökről ismeretes, hogy hivatásos muzsikus volt, aki a zongoraszéket a köztársaság elnöki székével váltotta fel. A napokban Puky Endrénél, a Közigazgatási Bíróság elnökénél tett látogatásunk azonban arról győzött meg, hogy az őszi lobogóhajú, volt lengyel államfő nem egyedül személyesítette meg a muzsikus-politikus érdekes típusát. Az ilonauccai hangulatos villában észlelhettük, hogy a sok közéleti és politikai emlék között szinte dominálni látszik a rengeteg hegedű és különböző zenei instrumentum. Az egyik sarokban egy méreteiben is imponáló bőgő uralja a szoba berendezését Meg is kérdem a kegyelmes urat, hogy mit keres egy zenekarnak is elegendő hangszer a politikus Puky Endre dolgozószobájában. A muzsikus Pukyak — Hát valóban, — mondja a kegyelmes úr — a zenével a hivatásos muzsikusok szeretetével, elmélyülésével és most hatvanéves zenei múlttal a hátam mögött, talán azt is mondhatom — tudásával foglalkozom. — A zene nagy szeretete családunkban uralkodó vonás volt. Famíliánkban az a mondás járja, hogy a zenei hajlamot a tájaktól örököltük, kik között sok kitűnő muzsikus volt. »Rugnes-ver« folyik az én ereimben is, szépanyám: Puky Mártonná Fáy Katalin révén. Nagyatyám, Puky Pál fiatal éveiben csinosan játszott kisbőgőn, amelyet a világért sem hívott volna csellónak vagy gordonkának. Édesapám, idősebb Puky Gyula, már elméletileg is képzett zenész, aki a dilettánsok színvonalát meghaladó képességű zongorajátékos volt. Chopin volt a kedvence: etűdjeit kedvvel, ízléssel játszotta és én mint hat—hétéves fiúcska sokszor bújtam a zongora alá, — kedves tanyája minden gyermeknek — mert ott jól és zavartalanul lehetett hallgatni a szép Chopineket. — Még ma is, annyi év után, — folytatja a kegyelmes úr — ha Chopin Minutenwalzerjét, vagy As-dur impromptujét hallom, megrezdülnek emlékemben azok a zongora alatti és minden későbbinél mélyebb benyomások. »Édesapám ezt gyorsabban játszotta: ezt egy internióval kifejezőbben színezte: itt elhalkult stb.« — Hatvanéves emlékek, melyeket síromig megőrzök. „Első éjjelizeném. A kegyelmes úr derűsen emlékezik az alsómérai Puky-kúria boltozatos szobáiban rendezett Puky-koncertekről. Első »nyilvános szereplésének« egy éjjelizenét jelöl meg. — Hidasnémetiben, az áldott emlékű és aranykedélyű nagybátyámnál, Dobozy Pali bácsinál időztünk. A faluban éppen lakodalom volt Fürjész Andráséknál. Pali bácsi elvitt bennünket és kivette a cigány kezéből a hegedűt, a mienkbe nyomta és mi húztuk, gyenge hangon, de nagy lélekkel a »Piros, piros, pirost« falusi asszonyok és legények talpa alá. A »műsor« után aztán szekérre rakott minket hangszereinkkel együtt és vitt magával Felsőláncra,s éjjelszekít adni fiatal, özvegy nagynénénknek és szép kuzinjainknak. Hogy a romantika teljes legyen, a kert talán másztunk át és a hold fénye mellett az ablak alatt húztuk a »Csak egy kislányt«. Még most is jóízűen nevet a kegyelmes úr, mikor felldezi az éjjelizene után való épületes levonulást. vásárolni barom dolga - Bánnely ötvöst recept után :» készít szemüveget Mayor Sándor epretés látsz«ré«s. IV., Kossuth Lajos utca 15. az udvarban. Aviá-okat pontosan ésdiesen készítek sma* muhelyr *iber* Postai megrendeléseket azonnal. Tolafóa» 1-830-24 — A közbeneső községeken, amikor áthaladt szekerünk, végigmuzsikáluk a falut, nagy gyönyörűségére Pali bácsinak, kevesebb örömére az álmukból felriadt embereknek, de nagy mulatságára a falu összes kutyáinak, amelyek sikertelen disszonanciával akarták kiegészíteni a mi »szép muzsikánkat«. Az öreg Rácz Palinál — Excellenciád rendszeresen tanult muzsikálni! — kérdezzük. — Amint már említettem, — mondja Puky Endre — családunkban régi tradíció volt a zeneszeretet s természetesen a zene iránt való fogékonyság is. Édesapám ennek folytán rendszeres zenei oktatásra fogott bennünket. Azt látta, hogy jó fülünk van, s érdemes foglalkozni velünk. Azon töprengett csupán, hogy a magyar muzsikának adjon-e elsőbbséget, vagy a műzenének ! Édesapám az első mellett döntött és arra határozta el magát, hogy az öreg Rácz Palival taníttat bennünket, gondolván, hogy ha cigány, legyen a legjobb. És így én azzal dicsekedhetem, azt hiszem egyetlen élő ember Magyarországon — hogy a halhatatlan, nagy cigánynak, Rácz Palinak voltam növendéke. Furcsa zenei leckék voltak ezek. A kólaállvány elé álltam, az öreg Pali mellém ült, hatalmas termetét alig bírta a szék, orrára tolta nagy pápaszemét és azután Isten nevében neki a skálának, mert hát fő az alaposság... Ha nem volt Huta a hang, az öreg Pali-mester magyárt odaszólt: »Nem jó urfi, nem érzi? Érezni kell ask no majd jövőre folytatjuk.« — És máris elkezdett mesélni az ő gyöngyéletéről, amikorTarjánországban mint huszár vitézkedett é s a nagyurak kaszinóbeli mulatságairól, amikor ennek a grófnak ezt a nótát húzta, annak a hercegnek meg ezt. S következtek a nóták az én rossz kis háromnegyedes hegedűmön, de olyan szépen, hogy bejött az egész család hallgatni Pali bácsi gyönyörűséges szép nótáit. A »Cserebogarat« senki sem tudta nálánál szebben játszani, s mire lélegzethez jutottunk a nagy gyönyörűségtől, már vége is volt az órának. — Hát ez mulatságnak, lelki gyönyörűségnek igen szép volt, de a »kottás muzsika« alapelemeihez nem igen vitt közelebb, így aztán tanult mestert járatott hozzám édesapám, a két Szűk testvért. Híres tanárok voltak ők a maguk idejében: az egyik, az Endre, h’g-'fluben, a másik, Lipót, gordonkáben, Szűk Lipót lánya. Szűk Póza nagybrű gordonkaművész I°tt, később Matlekovics Sándor államtitkár felesége. Liszt Ferenc előtt — Édesapám beíratott a Zenedébe 1860-ban, Bartay Ede igazgatása alatt álló »Hangászegyleti Zenede« a mai Zenede őse volt. 1883 tavaszán kedves tanárunk a régi Nemzeti Színházban, ahol operai előadások is voltak, fellépeetek bennünket a Renaissance című balettben. Mi voltunk az udvari zenészek. Ez volt tulajdonképpen első nyilvános zenei szereplésem tűzkeresztsége — mondja a kegyelmes úr. — Egy ízben zenedei hangversenyen szerepeltünk a Vigadó kistermében is, Liszt egyik rapszódiáját játszotta a Zenede egyik nagytehetségű lánynövendéke. A hallgatóság első sorában ott ült az öreg Liszt Ferenc is, akinek arcán a híres nagy bibircsók tűnt fel nekünk gyermekeknek először. Ma is élénk emlékezetemben van, amint abbéruhájában felemelkedik székéről, fáradt lépésekkel a pódiumhoz megy, előzékeny karok felsegítik a pódiumra és a mester elismerésének kitüntető jeléül homlokon csókolja a művésznőt. Képzelhető, hogy milyen riadó taps és b éljenzés kísérte ezt a jelenetet. Mi pedig hegedűsök, vérbeli szokások szerint, vonónkkal ütögettük hegedűk hátét, mert azt már megtanultuk, hogy vérbeli muzsikusnak ekként kell éljenezni. Zenekritika Rothschild vejéről — A zenei tanulás után aztán évekre elhallgatott a társas muzsika — folytatja a kegyelmes úr. •— Jött az érettségi vizsgálat, majd joghallgató koromban a Budapesti Hírlapnak lettem »valóságos belső munkatársa«. A Rákosi Jenő oldalán eltöltött két teljes esztendő életem legérdekesebb és legtanulságosabb időszakainak egyike volt. Eleinte a napihírek rovatában dolgoztam, majd - mert okleveles gyorsírótanár is voltam — parlamenti és politikai riporter, — zenei ismereteim révén zenekritikus lettem. Számos tudósítást, kritikát, cikket írtam hangversenyekről. Egyszer Franchetti bárónak, Rothschild vejének, Israel című operáját kellett megbírálnom. Nagy merészen ledorongoltam az értéktelen művet és megjósoltam, hogy az obsigát három előadásnál tovább nem viszi. Véletlen volt e, vagy a jóslat volt találó, azt nem tudom, de tény az, hogy az opera csakugyan lekerült a műsorról. A kétezredik kamarazene Hatvan év zenei életének úgyszólván minden zenei mozzanatát érinti Puky Hmrének rendkívül érdekes zenei visszaemlékezése. Közéleti pályafutásának minden állomásánál, Kassán, Eperjesen, Miskolcon, egyszóval mindenütt, ahova közéleti hivatása állította, a zeneimádó szeretetével és rajongásával rendezte meg a házi zenekoncerteket. Az ilonauccaiHangtanyat — ahogyan viccesen nevezik Pukyék házát — már a eldogult emlékezetű Hubay mester híres kamaraestjeivel vetélkedik komoly műsorával és díszes hallgatóságával. Az előkelő közönség között elsősorban József Ferenc főherceget és Anna királyi hercegasszonyt említi meg a kegyelmes úr, akik a zenelitteraturának alapos ismerői, a főherceg maga gyakorlott zenész, sőt zeneszerző is. — Hány kamaraestje volt körülbelül Excellenciádnak? — 1936 június 2-án tartottam meg kétezredik kamarazeneestémet — mondja nagy meglepetésünkre Puky Endre. — Több mint 40 esztendeje játszom immár és a hűségesen vezetettzeneanyakönyvi óralapja már a kétezrediket mutatja. A kegyelmes úr két vaskos kötetet vesz elő, melyben megsárgult hangversenyműsorok és napilapok mellett 1895 szeptember 6-tól kezdve rendszeresen beszervezte, hoy hol, mit és kik előtt játszott. Valóban páratlan, hogy több mint négy évtized muzsikálgatását ilyen rendszeresen feljegyezzék. A kegyelmes úr most kérésemre álla alá veszi hegedűjét. Fiatalos lendülettel fogja a vonót, mely alól csodálatos finomsággal búgnak fel a klasszikusok. Az ősz politikus muzsikája abban a tisztult légkörben szárnyal, amely uralkodó légkör abban a magas elnöki székben is, amelyet Puky Endre, a politikus és bíró betölt. Kornitzer Béla Puky Endre most, 67 éves korában Puky Endre 22 éves korában LÁSZLÓ szaténa IV., Bécsi uca 8- félemelet alatt van.Telefont A Hölgy közönség szíves pártfogását kéri.1822-11 Olcsó árak - Higiénikus kiszolgálás.