Pesti Napló, 1938. február (89. évfolyam, 25–47. szám)

1938-02-12 / 34. szám

­ A Rend írta: Feiks Jenő Bajky Gábor, a megye alispánja, a Hevesi Földbank elnöke feddhetetlen úriember, mikor családjával vacsoránál ültek, maturáns fiának gyakran hozta fel elrettentő példaként a két jó­barátot: Kálmándy Pistát és Tancsevics Gerőt. — Már a harminc esztendőhöz jár közel a két jómadár. Rendes úri szülőktől származnak. Lehetne jó állásuk. Feleségük. Családjuk. De ők csak lumpolnak. Csak léhaságon jár az eszük. Ifjabb Bajky Gábor, a maturáns fiú, már unta a sok prédikációt. Némi sértődöttséggel gyanúsítást látott benne. Mikor pedig ő a leg­jobb tanuló. És életében nem volt rosszhírű he­lyen. Még az anya védelmét is visszautasította önmagában. Négyen ültek az asztalnál, a szülők, Gabi és a nővér, a húszesztendős Éva. A szép leány néha lelkiismeretfurdalást érzett, h­ogy a két lump, Kálmándy és Tancsevics inkább regényhősként jelentek meg képzeletében. Szerelmes lett beléjük, rémülten gondolt erre az erkölcstelenségre. Egyet­len mentsége, hogy egyiküket sem ismeri. Csak néha látta őket, amint vad galoppban repülnek el az ablak előtt. Aztán meg azzal sem volt tisz­tában, hogy melyik az ideálja a kettő közötti? Kálmándy karcsú, szőke f­iú volt, vad cigányozó, fáradhatatlan táncos. De Éva barátnőinek többsége inkább Tancsevicsért, a délvidéki fekete ördögért rajongott. Hír szerint ő volt Kálmándy rossz szel­leme. Kálmándy ugyanis a vagyonos fél volt, legalábbis még egy ideig. Amíg az örökség, két­ezer hold, még tart... Éva ezidén kezdte meg bálozását. A két don­zsuán azonnal munkába vette, hiszen Éva apjá­nak pozíciója elsőrangú volt. Nagyon meghatotta őket a fiatal leány bájos lénye, azonban egy kis bosszúérzet is vezette őket az »öreg« ellen, aki túlságosan kimutatta előttük, hogy léha fiatalok­nak tartja őket. A negyedik bálig Éva döntött: Kálmándyé volt a­­szíve. Tancsevics — lehet hogy­ a két gézengúz összebeszélt — ügyesen visszavo­nult. Egy édes budapesti tangó alatt Kálmándy Pista megszólalt: — Éviké, annyira imádom magát, hogy ma­gáért még rendes ember is tudnék lenni. Képvi­selő, sőt bevonulnék az apja bankjába. Éviké szigorúan felelt: — Becsületszavát adja erre? — Becsületszavamat. Négyhónapos harc a szülőkkel, öngyilkosság emlegetése, nemevés, de főleg szent fogadalom, hogy Pista más ember lesz, következett most. Éva közben vasszigorral kezelte Pistát is, nevelte, szidta. — Bizonyítsa be, hogy rendes ember lett! Akkor a magáé leszek. Kálmándyra senki se volt oly jó hatással, mint ez az édes kis őzike. Nem ivott többé, nem cigányozott. Nemzetgazdaságtant tanult, Tan­esevics viszont víg özvegyként tovább lumpolt. Kerülte a barátját, belátta, hogy »a szerelem mindenek előtt jön«. A komolyságban azonban nem hitt. Mikor meglett a Pista esküvője Évivel, a menyegzőn Tanesevics csinálta a legnagyobb heccet, ordított, asztalon táncolt, teljesen meg­vadult az örömtől. Bajky alispán és neje iszo­nyattal nézték »Tancsi kicsapongásait«, a jelen­voltak ellenben elragadónak találták, a férfiak szívesen vissza is csókolták. — Utoljára mulatok a barátommal, akit el­raboltatok tőlem — bömbölte nagy hahota köze­pette, de könnyek álltak a szemében. Nászút után Kálmándy azonnal megkezdte működését az após bankjánál. Kiderült, hogy igen kiváló hivatalnok. Esténként doktorátusra is készült. És három hónap múlva, mire képviselő­választás lesz, fel is lép, hiszen megígérte. Este soha nem mentek ki. Pista nem ért rá az ilyen léhaságokra. Éva, aki házasságukig kiskorú ne­velőnője volt Pistának, lassanként abbahagyta a zsörtölődést. Szüleinek egy, nap meg is­­vallotta: — Pista most olyan tökéletes férfi, hogy bol­dogságomhoz nem hiányzik semmi. De ez nem volt igaz. A fiatalasszony napról napra csalódottabb lett. Kezdődött az unalom­mal, a rendes élet egyhangúságának elviselhet­lenségével. Pista nem volt többé regényhős fele­sége szemében, hanem rád megtért lump, aki es­ténként magol. A fiatalasszony keserű szemre­hányásokat is tett önmagának: — Még­hozzá én voltam az, aki strébert csi­náltam belőle. Az okos, züllött Tancsevics régen észrevette a bajt. Ő előre tudta, hogy barátját »megölik, ha rendes embert csinálnak belőle«. Szívből sajnálta a boldogtalan asszonykát, egy­ben kétszeresen gyűlölte a szülőket, akik »min­dig csak jót akarnak«. De jót tenni nem tudnak. Tancsevicsnak annyira meleg szíve volt, a sok nóta, tánc, a szerelem szüntelen emlegetése, ezek annyira beszívódtak szervezetébe, hogy Éva nem tudott ennek ellenállni. Egy nap rémülten vette észre, hogy halálosan szereti Gerőt. Igen, ő az igazi regényes férfi, tévedett, amikor Pistát tar­totta annak. Mire Kálmándy képviselő lett, itt volt a pil­lanat, Éva bejelentette neki a válást. A fiatal férj teljesen megértette a panaszokat maga ellen. Régi énje még helyeselt is. De már késő, ő már elindult a rendes úton, na meg tetszik is neki. Az élet nem álom. Az élet komoly dolog. A két jóbarát, azelőtt jómadár, találkozót be­szélt meg. Megállapodtak a haditervben. Az öreg­gel lesz a legtöbb nehézség. — Ne félj semmit, Geresi, ma már úgy leve­szem a lábáról, hogy no. »Megmagyarázom« neki. Megtanultam magyarázni. Bajhy méltóságos úr egy mukkot sem értett az egészből, de belenyugodott a változhatatlanba. Bolondnak tartotta a lányát. Viszont Pista, a veje, azt tehetett vele, amit akart. Alig egy év múlva Éva újra férjhez ment, most már a második számú jómadárhoz. Éva tanult, Isten ments, hogy Ger­esinek is prédikáljon. Pestre költöztek, halálos szerelemben. Geresi megtanította Évát lumpolni. De egyszerre jött a gyerek és ettől mind a ketten oly boldogok lettek, hogy idegessé tette őket, ha Rárpa kisötti­­kellett lesniük. 8 Szombat PESTI NAPLÓ 1938 február 12 Német cáfolat a külföldön utcai harcokról, lázadásról, a német trónörökös elmeneküléséről, Hitler betegségéről terjesztett hírekre Berlin, február 11. (Német Távirati Iroda.) Irányadó részről közlik: A külföldi sajtó egy része, valamint a kül­földi hírügynökségek egy része a legutóbbi na­pokban alkalmasint a legesztelenebbet vitte vég­hez, amit eddig Németországról hazug hírek tekin­tetében terjesztettek, így a többi között azt állí­tották, hogy Németországban utcai harcok foly­nak, hogy néhány helyőrség fellázadt, hogy a február 4-én nyugállományba helyezett magas­rangú tisztek, valamint a német trónörökös kül­földre menekült, hogy a német hadseregben vegyes bizottságokat létesítettek pártpolitikai tisztogatási célokra, hogy Hitler vezér és kancel­lár ezek miatt az események miatt megbetegedett, s visszatért Berlinbe, holott február 20-ika, a biro­dalmi gyűlés összeülésének napja előtt egyáltalán nem szándékozott a birodalmi fővárosba vissza­térni, továbbá, h­ogy a német határok le vannak zárva stb. Ezekkel kapcsolatban a következőket lehet megállapítani: 1. A nyugalmat és a rendet Németországban sehol és egy pillanatra sem­ zavarták meg. 2 Németországban egy helyőrség sem lázadt fel. 3. A nyugállományba helyezett tisztek közül egyik sem menekült el, sőt, Blomberg vezértábor­nagy kivételével ezek a tisztek még szolgálatban vannak, mert hivataluk átadása csak február 28-án, illetőleg március 21-én történik. Fritsch vezérezredes is még szolgálati ügyeinek lebonyo­lításával van elfoglalva, ha megtámadott egész­ségi állapota miatt, amelyre mint ismeretes, hiába keresett felépülést legutóbbi szabadsága alatt Egyiptomban, nincs is abban a helyzetben, hogy rendszeresen jelenjék meg hivatali helyisé­geiben. 4. A trónörökös nem menekült el s a menekü­lésről szóló állításokat közben saját maga cáfolta meg. 5. Vegyes bizottságok magától értetődően nin­csenek a német hadseregben s ilyeneket nem is vezetnek majd be. 6. Hitler vezér és kancellár nem betegedett meg, hanem legjobb egészségn­ek örvend. 7. A vezér nem tért vissza Berlinbe, hanem Berchtesgadenben tartózkodik. 8. A vezérnek nem volt szándékában, h­ogy csak február 20-ra jöjjön Berlinbe, mert február 15-én Berlinben diplomáciai ebéd lesz, amelyre egyébként már régen, szétküldték a meghíváso­kat , február 18-án megnyílik a gépkocsikiállítás, amelyen a vezér előreláthatólag jelen lesz. 9. A német határok nincsenek lezárva. Azokat a külföldi újságokat, amelyek fenti jellemző fantáziaszüleményeket közölték, a rendőr­ség természetesen elkobozta, hogy megakadá­lyozza, hogy ezek a külföldről jövő esztelen és elejétől végig kitalált hazugságok ne keltsenek nyugtalanságot a német népben, amely példás nyugalmat tanúsít. (MTI) A német kormány fenntartja magának a jogot, hogy Varsóban a híresztelések miatt közbelépjen A belga határon csökkentették a teherautóforgalmat Újabb cáfolatok a külföldi híresztelésekről Párizs, február 11. A" Havas-iroda jelenti Berlinből: Otto Dietrich dr. birodalmi sajtófőnök, aki je­lenleg Berchtesgadenben tartózkodik, távbeszélőn kijelentette a Havas-iroda berlini tudósítójának, hogy teljesen légből kapottak mindazok a hírek, amelyek a külföldön elterjedtek a február 4-i ese­ményekkel és azok következményeivel kapcsolat­ban. Dietrich csodálkozással beszélt ezeknek a hamis híreknek a tömegéről. Utalt arra, hogy szóba sem kerü­lt titkos kabinet létesítése a bel­politikai ügyek intézésére, amely kabinetnek az élén Friek áll­t volna. Hangsúlyozta, hogy a had­sereg vezetésében végrehajtott változások, kineve­zések vagy nyugdíjazások csak a rendes szolgá­lati szükségleteket elégítették ki. Valamennyi nyugdíjba küldött tiszt február 28-áig szolgálat­ban marad. Fritsch tábornok egészségi okokból ment szabadságra és jelenleg berlini lakásán tar­tózkodik. Blomberg vezértábornagy még mindig nászúton van és előreláthatólag elég hosszú ideig távol marad Berlintől, de azután ismét Németor­szágban fog letelepedni. Dietrich megcáfolta azt a külföldön elterjedt hírt, amely szerint népszavazást tartanának a feb­ruár 4-i eseményekkel kapcsolatban. Végül a sajtófőnök kijelentette, hogy Hitler jelenleg Obersalzbergben tartózkodik és február 20-i beszédét készíti elő. Sokat sétál és örül a szép időnek. Hitler február 15-én tér vissza Berlinbe, hogy f­ogadja a Berlinben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit és hogy február 18-án meg­nyissa a gépkocsikiállítást. Berndt miniszteri tanácsos megcáfolta azokat a külföldi híreket, amelyek valószínűleg »lengyel­zsidó körökből« származtak. A német kormány fenntartja magának a jogot, hogy ebben a kérdés­ben közbelépjen Varsóban. A német határok men­tén semmiféle különleges intézkedést nem tettek, kivéve a német-belga határon, ahol mindkét rész- Ülőfoglalkozású egyének, akik idült székre­kedésben és aranyeres bántalm­akban szenvednek, vegyék a természetes »Ferenc József« keserűvizet egypohárnyi napi adagokban, esetleg kissé fel­melegítve, de mindig reggel éhgyomorra. Kér­dezze meg orvosát. ről csökkentették az átmenő tehergépkocsiforgal­mat. Berlin és Brüsszel között ebben a kérdésben most folynak a tárgyalások. Berndt a leghatáro­zottabban megcáfolta a rohamosztagok és a had­sereg közötti egyenetlenségről, sőt összeütközésről szóló híreket és felhívta a külföldi jóhiszemű saj­tót, hogy szálljon szembe ezekkel a híresztelések­kel, amelyek veszélyeztetik a békét is. 12 politikust és 6 katonatisztet távolítottak el Athénből Az összeesküvők megrendszabályozása Athén, február 11. Nikoladisz hatóügyi államtitkár a külföldi hírlapírók előtt a következő nyilatkozatot tette: A görög kormány az utóbbi napokban rend­szabályokat hozott egyes személyek ellen, akik összeesküvéseket, szerveztek, rágalmazó röpirato­kat osztogattak, meg akarták zavarni az ország nyugalmát és alá akarták ásni Görögország pénz­ügyi és külpolitikai hitelét. Ezekkel a rendszabá­lyokkal kapcsolatban legutóbb eltávolították Athénből Theotokiszt és Michalakopuloszt. Az utóbbi — ugyanúgy, mint Kalandarisz, akit né­hány nappal előbb távolítottak el — szoros ösz­szeköttetésben állott Polichronopulosz volt athéni rendőrfőnökkel. Összesen 12 politikust és hat ,nem­régiben elmozdított tisztet távolítottak el. Az egész országiban teljes a­ nyugalom és a rend. A kormány szilárdan folytatja az ország talpraállí­tására irányuló munkáját. A vihar pusztításai az Északi tengeren Bréma, február 11. Az elmúlt éjszaka az Északi tengeren és Németor­szág egész északi részén heves északnyugati vihar nagy károkat okozott.. A Baoule nevű francia gőzös Juist szi­get északi oldalán zátonyra futott. Vészjelzéseire azon­nal a helyszínre sietett az Albatros borkumi mentőhajó, a Seebaer, az Emden révhajó és a közelben levő Deutsch­land páncéloshajó. A két mentőgőzös most is a szeren­csétlenség színhelyén tartózkodik, a legénységet azonban eddig nem lehetett megmenteni. Norderneytől északra egy ismeretlen nemzetiségű hajó gépe elromlott. A hajó horgonyt vetett és segítséget kért.­­ A Dagmar francia gőzös Borkum magasságában el­vesztette horgonyát és megkísérelte, h­ogy eljusson Em­denbe. Brémában két kisebb bárka elsüllyedt. Emden közelében is zátonyra futott egy hajó. Az emdeni ki­kötőben egy francia gőzöst a vihar leszakított horgony­köteléről és nekihajtotta egy spanyol gőzhajónak. Mind­két hajó megrongálódott.

Next