Pesti Napló, 1938. március (89. évfolyam, 48–72. szám)

1938-03-06 / 53. szám

10 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1938 március 6 a legdivatosabb angol és amerikai modellek után készült, csakis elsőrangú minőségű ÓRIÁSI VÁLASZTÉK TAVASZI BAGLANOKBAN, FELÖLTŐKBEN ÉS ÖLTÖNYÖKBEN Tavaszi öröm P­E M G­O »jávor« öltöny 70.« SCHNUR HENRIK FÉRFISZABÓ CÉGNÉL, VIII., RÁKÓCZI ÚT 15 Olcsó árak, kitűnő izlés, méret utáni elsőrangú szabóság Saját érdeke, hogy őt hatalmas kirakatunkat megtekintse (Az asztalon még rendezgetnek virágot tesznek Bornemisza elé, félrerakja, mert zavarja a kilátást.) Végül helyén van minden és mindenki, fel­hangzik a Hiszekegy, kigyulladnak a Jupiter­lámpák. (Még sokszor ki fognak gyulladni és ki­iiludnak hirtelen Darányi beszéde alatt. A mi­niszterelnök néhányszor szenvedően körülnéz, az­után beletörődik a dologba.) Petz beszél, üdvözöl mindenkit, azután átadja székét Tasnádi Nagy Andrásnak. A Nep új elnöke csak néhány mondatot szól, mögötte — a pártban — és előtte — a hallgatóság között is — meg­lepett mozgás támad, mikor megemlékezik annak a törvényenkívüli állapotnak szörnyűségeiről, amely a forradalmak idején reánk szakadt és ke­ményen mondja: — Ma is akadnak olyanok, akik ilyesmit for­gatnak a fejükben! Befejezi a beszédét: — Erős nemzet, boldog nép, ehhez a jelszóhoz hívom az ország népét! « Darányi beszél Hatalmas taps hangzik, erősödik, mikor Da­rányi feláll helyéről, kezébe veszi jegyzeteit és megkezdi majdnem kétórás beszédét. Alig pár szó a bevezetés, már a témája köz­pontjában áll, beszél a világnézeti harcról, mely eldőlt, de... Ekkor robban ki az első taps a párt­ból, a kormányelnök háta mögül. Később percekig ünnepli a közönség a kor­mányzót. — Egyedül ő hivatott, hogy a kormányhatal­mat valaki kezébe letegye! — mondja Darányi. Gúnyosan beszél azokról a »vezérekről«, akik maguk se tudják, mit akarnak, programjuk mind­össze ennyi: »Itt vagyok és a célom a hatalom­át­vétele?«. . . . Nem lehet kétséges, hogy kinek és kiknek szól a miniszterelnök nyilatkozata. (A szélsőjobboldal hallgat a színpadon, csak akkor fog megszólalni, mikor Darányi rátér a zsidókérdés tárgyalására.) Zsidókérdés, azután külpolitika, viszonyunk szomszédaink felé, majd a nemzeti haderő kiépí­tésének kötelessége kerül sorra a beszéd meneté­ben. Azután számolt gazdasági helyzetünk javu­lásáról, bevezetője a kölcsön bejelentésének. — Azt a gazdasági vihart, amely 1931-ben zú­dult ránk, kiálltuk! (Nagy taps.) Bejelenti az egymilliárdos kölcsönt, majd is­merteti a munkaprogramot. Mikor befejezéshez ér, percekig ünneplik, minisztertársai és hívei elhalmozzák gratulációval. Fáradtan, kissé sá­padtan ü­l a helyén, hallgatja a többi szónokot. A hallgatóság most kezdi feldolgozni magá­ban, amit hallott. Hátunk mögött össze-összesúg­nak. Az egymilliárd megragadta a képzeleteket. Azokét, akiket Darányi szavai nyomán elragadott a kölcsönből meginduló munka arányainak átér­zése és azokét, ak­ik számolnak. Érinti-e őket a va­gyonokra kivetendő teher? Az ebéden A politikusok átvonulnak a Royal termébe, ott lesz az ebéd. Többszáz terítékes bankett várja Darányit és kíséretét. Ebéd előtt meg lehet vitatni a beszédet, fel lehet fedezni benne azokat a pon­tokat, amelyek közel esnek az egyik csoport szem­léletéhez és azokat, amelyeket a másik csoport gondolkozásával rokon százalékokra lehet vissza­vezetni. Ki győzött? Senki és mindenki. A szélsőjobb, amelynek néhány tagtja pár órával ezelőtt még nem titkolta érdeklődését bizonyos politikai mozgalom rendőri ellenőrzésé­nek további fejlődése iránt, most — mikor Da­rányi félreérthetetlenül véleményt és ítéletet mondott erről a kérdésről — kezdi felfedezni, hogy tulajdonképpen senki sem ismerte a rend­őri felü­g­yelet alá helyezett »vezért«. Megkezdődik az ebéd, megkezdődnek a po­hárköszöntők, fél négykor még egyszer felszólal a miniszterelnök: — Úgy érzem, hogy amikor ma a nemzet áldozatkészségéhez fordultam és a magyar jövő érdekében a nemzet minden fiának közös mun­kájára apelláltam, olyan magvakat vetettem a nemzet televényébe, amelyek meghozzák a ma­guk termését és gyümölcsét... Sztranyavszky pohárköszöntője Nagy érdeklődéssel várták Sztranyavszky Sándor pohárköszöntőjét. A házelnök, akit az utóbbi időben mind gyakrabban emlegettek a szélsőjobboldal vezérjelöltjei között, teljes loja­litással és elismeréssel fordult a miniszterelnök­höz: • — úgy érzem, — mondotta — hogy a minisz­terelnök úr szavai feleslegessé tesznek minden további beszédet. Az ő szavai meg kell, hogy nyug­tassanak minden jóhiszemű mag­yar embert, még azt is, aki a legmélyebb aggódással figyel• az or­szág sorsának mikénti további alakulását. Meg­nyugvással kell, hogy töltse el a magyar lelkeket az a kép, amelyet a miniszterelnök úr ma a ma­gyar jövőről festett. Aki ismeri a miniszterelnök úr realitását, az tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy olyan reális képet festett, amely felől nincs és nem lehet kétség. Amikor megnyugvással álla­pítom meg azt, hogy az általa festett kén mind­annyiunkat kell hogy mennyezz'­n arról, hogy a h'rotott tényezők részen"] med­"r'An'ak m­'ndrn a zért, hogy az orszá" h"ls.í rendje, belső és külső biztonsága szempontjából nyuodtan hajthassa álomra a magyar a fejét, amikor ezért a meg­nyuittatásért tisztelettel tekintek a miniszterelnök Darányi Kálmán miniszterelnök győri beszédét mondja. A képen baloldalt: Röder Vilmos hon­védelmi miniszter, Kánya Kálmán külügyminiszter és Sztranyavszky Sándor házelnök, jobboldalt: Hóman Bálint kultuszminiszter, a miniszterelnök mellett Tasnádi Nagy András, a Ney országos elnöke Ammnmaam—mmhm—mm Felejthetetlen férjem Erdei Sándor pékmester 1 69 éves korában, rövid szenvedés után csendesen elhunyt. Temetése március 7-én, hétfőn délután 124 órakor lesz a rákoskeresztúri izr. temetőben. Özv. Erdei Sándorné és a rokonság. Minden külön értesítés helyetti úr felé, poharamat csak arra emelhetem, adja Isten, hogy valóra váljanak azok a remények, amelyeket a miniszterelnök úr mai programadá­sában hirdetett. A beszéd hatalmas sikert aratott. (. . . Mikor Sztranyavszky Sándor szólásra emelkedett, hogy megkezdje pohárköszöntőjét, mintegy tizenöt képviselő — tizen-tizenketten egy csoportban, a terem sarkában, a többiek szét­szórva, egyenkint, egy-egy asztalnál — tüntető ünneplésbe fogott. A bankett többi résztvevője teljes csendben várta az érthetetlen és a helyhez, alkalomhoz semmiképpen sem simuló tüntetés vé­gét, hogy­­ a Ház elnöke végre megkezdhesse be­szédét.) Tasnádi Nagy András és flóman kultuszmi­niszter mondott még pohárköszöntőt, azután Da­rányi asztalt bontott. Horogkeresztes zászló a városházán A banketten terjedt el a hír, hitetlenkedve, suttogva terjesztették, hogy Darányi beszéde után tíz percig vagy negyedóráig horogkeresztes zászló lengett a győri városházán. Egy ideig tagadták, azután már nem tagadták, hogy valóban megtör­tént. Százak és százak látták a zászlót a város­házán. Török rendőrfőtanácsos az ebéden mondotta: — Ismeretlen tettes horogkeresztes zászlót helyezett el a győri városháza tornyán a minisz­terelnök úr beszéde alatt. Mikor a rendőrség ész­revette a zászlót, azonnal eltávolította. Megindí­tottuk a nyomozást. Azt már megállapítottuk, hogy csakis a hellyel ismerős egyén lehet a tet­tes, akinek kulcsa volt a toronyszobához. A tettest estig nem sikerült kézrekészíteni. A díszebéd után Darányi ebéd után sétára indult, majd a főis­pán lakására ment, ahol tea volt­ A képviselők egy része s velük együtt Fabinyi Tihamér pénz­ügyminiszter is autóbuszon megnézte a várost. A miniszterek közül néhányan azonnal autóra ültek, — a kocsikat Győrbe rendelték maguk után — s visszautaztak Budapestre. Darányi miniszterelnök és felesége estefelé szintén autón indult haza.­­Este 7 óra után a különvonat is kigördült a győri pályaudvarról. Győr város politikai ünnepe ezzel véget ért- Dernei Kocsis László • A kisebbségek genfi irodája petícióval fordult a Népszövetséghez a román alkotmány sérelmes intézkedései miatt Genf, március 5. A romániai alkotmánymódosítás alkalmából a kisebbségek Genf­ben székelő központi irodája pe­tícióval fordult a Népszövetségi Tanácshoz. A petícióban többi között felhívja a Tanács figyel­mét arra a körülményre, hogy az új román alkot­mány egyes intézkedései ellentétben vannak a ki­sebbségek jogait érintő rendelkezésekkel, amelyek betartására Románia szerződésileg vállalt kötele­zettséget. A romániai kisebbségi szerződés szerint ugyanis Románia kötelezte magát arra, ho­­y a szerződés I. fejezete.tek 2-ik szakaszától a 8-ik sza­kaszig foglalt rendelkezéseket alkotmánytörvé­nyül ismeri el, semmiféle, azokkal ellentétes tör­vényt vagy kormányrendeletet nem hoz- Kimon­dották azt is, hogy minden ezzel ellentétes további törvény, rendelet, vagy hivatalos cselekedet hatá­lyát veszti. A petíció rámutat arra is, hogy ugyancsak a kisebbségi szerződésben foglalt rendelkezésekbe ütközik a romániai lapok betiltása. Kétsésztelen, hogy itt is kisebbségellenes lépésről van szó. A petíciót a Kisebbségek Központi Irodájának veze­tője, dr. Kövér Gusztáv írta alá. Búcsúverset írt s főbelőtte magát egy főtisztviselő (Saját tudósítónktól.) Kovács Ferenc 57 éves fő­tisztviselő, a Budapesti Kisipari Hitelintézet irattárá­nak vezetője, szombaton délben az intézet Rákóczi út 30. allatti irodahelyiségében Steyr-pisztollyal főbelőtte magát. Mire tettét felfedezték, már halott volt. Az egyébként életvidám ember néhány hónappal ezelőtt búskomor lett s azóta többször mondta, hogy beteg és egyszer majd végez magával. A rendőri bizottság leve­let talált az íróasztalán, melyről azt hitték, hogy bú­csúlevél. A borítékban azonban, amelyet az intézet fő­titkárságához címzett, vers volt. Kovács a múltban is mindig versben fordult a főtitkársághoz. Utolsó verse, amelynek címe: »Hattyúdal«, így hangzik: Szerettem volna hosszan öreg lenni. Hajnalonként sétálni menni, Egy padon ülve nézni a napot. Hogy nyeli el a sok csillagot. El-elnézni két kis unokám. Ah­ogy járnak napos délután. Csendesen szívni pipám a padon S olvasgatni hátralévő napom. Hanem ezt, már meg nem tehetem• Kialudt örökre mécsem, életem. -

Next