Pesti Napló, 1938. május (89. évfolyam, 98–120. szám)

1938-05-07 / 103. szám

Vasárnap SZÍNHÁZ Hazajáró lélek A Nemzeti Színház pénteki reprize Tizenöt évvel ezelőtt mutatta be a Nemzeti Színház Zilahy Lajos első egész­ estét betöltő szín­padi művét, amely a mai felújításon átdolgozott formában került színre. A kiváló író nagysikerű, fiatalkori munkáján jelentős változtatásokat vég­zett. Nemcsak stiláris szempontból simította át a darabot, hanem szerkezetileg is tagoltabbá tette, három új kép beillesztésével s az eredeti szöveg tömörítésével. Sőt, bizonyos tekintetben magának a női főalaknak karakterét is érezhetően módosí­totta. Mária lelki portréján elmosta a perzselő szenvedély éles vonásait s az egészet valami enyhe hisztéria alapszínével festette, alá, pszichoanali­tikus felfejtést adva történetének magyarázatául. Zilahy színműve — mint ismeretes — fonák­jára fordítva példázza azt a régi igazságot, amely szerint férfi sorsa a nő. A Hazajáró lélekben a nő sorsa kapcsolódik végzetesen egy férfihoz. Egy halott emberhez, az urához, aki szerette őt, akit kissé felelőtlenül kergetett öngyilkosságba a ha­zugságaival s akinek visszajáró árnya mindig fölrémlik előtte züllő élete nagy fordulóinál, a legválságosabb pillanatokban. Ez a »hazajáró lélek«, amely idegen arcok vonásaiból, idegen szemek tekintetéből mered rá, nem vádol, csak kísért és figyelmeztet, int és óv. Segíteni akar — sikertelenül. Mert az asszony, aki parázson járva keresi és szomjazza az életet, kigyúl és lángba borul. Korom, füst szennyezi be tiszta alakját. S már-már salakká, hamuvá ég, amikor sorsának titokzatos irányítója elébe áll és visszatéríti a halál meredélyéről. A halott férj keze kinyúl a sírból és odafordítja halálosan szeretett asszonya arcát az igazi élet felé, amerre a jóság és egy­szerűség megbocsátó glóriája ragyog a bűn pa­rázslása fölött. Tisztítótűz volt a lángpróba, amely­ben ha el is hamvadtak az illúziók, a tévelygő szív megtalálta a csendes boldogság hazavezető útját. Nagy fájdalmak árán, széles kerülővel jut el Mária a darab végén ahhoz a férfihoz, aki kez­det óta legközelebb volt hozzá s akire az ura, mi­előtt örökre félreállott volna, úgy bízta rá, mint drága és féltett örökséget. A »hazajáró lélek« pe­dig megbékélten vesz búcsút tőle. Többé már nem tér vissza nyugtalanító árnya, mert amit akart, amiért meghalt, beteljesedett. Ezt a költői elgondolású, drámai koncepciót teljesíti ki Zilahy érdekes meséje, amelynek min­den fordulata vérbeli íróról s a színpad alapos ismerőjéről tanúskodik. Különösen erős, tisztán és zártan felépített az első­ felvonás, amely a té­nyek költészetétől kapja ragyogását, tömör szép­ségét és tragikus feszültségét. Hogy a darab a továbbiak során mégse teljesedik vele egyen­rangú remekművé, annak oka — ma is úgy ér­zem — jórészt az alapgondolat szükségkép adódó nehézségeiben, majdnem alkalmatlanságaiban rej­lik. A bemutató után azt írtam a Hazajáró lélek­ről, hogy Mária, aki férje holttestén átlépve köve­teli magának az élet teljét, nem bírja megtar­tani rokonszenvünket. Kiváltkép nem a süllyedés végső mozzanataiban. Együttérzésünk ezen a ponton elmarad mellőle, mert nem tudjuk igazá­ban menteni a lázasvérű, züllésbe tévedt asszonyt. A halott férj tragédiájának emléke az egész da­rab folyamán olyan szuggesztív erővel nehezedik reánk, hogy a sorozatos ballépések utolsó vissza­kanyarodását már inkább érzelmesnek, mint meg­győzőnek találjuk. Zilahy nyilván maga is érezte ezt, azért átdolgozásában most egyrészt a férj ön­gyilkosságának megrázó hatóerejét tudatosan tompította, másrészt az asszony züllését mély­lélektani motiválással világította át. Igaz, hogy így részvétünket hatékonyabban sikerült felkel­tenie s végig megtartania boldogtalan hősnője iránt. Viszont az is igaz, hogy részvétünk ezúttal nem annyira drámai indítékokból fakad, mint inkább a patologikus esetet illető szánalomból. Ezt nem tekintve azonban a Hazajáró lélek külső­belső kiképzése sokat nyert az átdolgozással. Különösen szerencsés a lelki rajz finomságaival átszőtt második és a drámaian sűrített ötödik kép betoldása. Előbbi egy orvostanár rendeleté­ben, utóbbi a javítás alá vett Erzsébet-hídon játszik s mindkettő a történet folyamatosságát biztosítja, kitöltve az első kidolgozás hézagait. Végül pedig hadd írjam ide, hogy milyen jól esett megint a Nemzeti Színház Színpadán találkozni azzal a ragyogó tehetségű, komoly problémákat boncoló, kiváló drámaíróval, aki innen indult el másfél évtized előtt diadalmas útjára s akinek távolmaradását az utóbbi időben bizony erősen megsínylette az ország első színházának műsora.­­ E felújításon is, mint a bemutatón, a női főszerepet­­Bajor Gizi játszotta, kivételes művé­szetének gazdag árnyalásával, fölényes bizton­ságával és tökéletességével. A címszerepben Timár József — aki huszonnégy órával a fő­próba előtt ugrott be — époly mély átéléssel, mint színészi bravúrral oldotta meg nehéz fel­adatát. Fojtott izgalomtól áttüzesedő játékáról és kifejező dikciójáról nem mondhatunk szebbet, mint hogy méltó volt nagy elődje, Pethes Imre felejthetetlen alakításához. De elismerés illeti a többieket is. Így elsősorban Jávor Pált, Pethes Attilát, Gázon Gyulát, Berky Lilit, Pethes Sán­dort és Pataky Józsefet. , Nagy Adorján játékmester gondos munkáját stílusosan egészítik ki Jaschik Álmosné meg­kapó, új díszletei. Kárpáti Aurél (*) Mágnás Miska- A Józsefvárosi Színházban pénteken újították fel Bakonyi Károly és Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjét, amely 23 évvel ezelőtt a legnagyobb sikerrel került bemu­tatóra a Király-színházban. A bemutató napján és az utána következő 150 előadáson Fedák Sári játszotta Marcsa szerepét. A népszerűségének csú­csán álló művésznő naponta telt házat vonzott a színházba és a közönség lelkes rajongással vette őt körül. A 23 év elmúlt, Fedák Sári visszavonult az operettszínpadtól, de rendkívüli sikereinek em­léke ma is él. Fedák Sári most, amikor már tel­jesen hátat fordított a ragyogó operettmúltnak, s még mindig frissen és vidáman, de egyre rit­káb­ban szerepel a prózai színpadokon, bátor és min­denkit bámulatbaejtő elhatározással ismét fellé­pett Marcsa szerepében a Józsefvárosi Színház külvárosinak számított kis színpadán. Erre az előadásra valósággal özönlött a közönség, amely az utolsó helyig megtöltötte a nézőteret, s az elő­adás első pillanatától kezdve a függöny utolsó összecsapódásáig lelkesen ünnepelte a nagy mű­vésznőt és az együttes sok tehetséges tagját. A színház szép színpadokat adott és az együttes minden tag­ja a legnagyobb lelkesedéssel töreke­dett arra, hogy minél tökéletesebb keretet adjon Fedák Sári fellépéséhez. Sok kedvvel és régi em­lékeinek felhasználásával most is nagyszerűen állta helyét Marcsa szerepében Fedák Sári. Alig volt szava és mozdulata, amelyre ne kapott volna hosszantartó, zúgó tapsokat. Rászolgált az ünnep­lésre. A közönség nemcsak a művésznőt ünnepel­hette, hanem azokat a gyönyörű emlékeket is, amelyek most sokszoros erővel éledtek fel. A tap­sokból ugyanekkor erős rész jutott a többi sze­replőnek is. Ezek között örömmel láttuk Jeney Ottót, a színház bonvivánját, aki külső megjele­nésével, kellemes énekével és kifogástalan játé­kával éppen olyan erőssége volt az előadásnak, mint Petur Ilka, ez a széphangú, kellemes fiatal színésznő. Károlyi Vilmos játszotta Miska istálló­fiú szerepét, kissé túlzott, igyekezettel, de feltétlen tehetséggel. Meg kell dicsérnünk Erős Pált, Ta­kács Oszkárt és a szépen beszélő Horváth Jenőt-Takács Oszkár sok ízléssel és tudással rendezte az operettet és Krondi György vezényelte a zenekart teljes hozzáértéssel. (f. i.) (*) Hurricane: Izgalmas és érdekes film. »Fősze­replője« a hurricane, ez az exotikus, mindent elsöprő erejű szélvihar, amely szemünk láttára elpusztít egy virágzó szigetet. A vihar a hosszú filmben félórán át tombol és tombol, hogy ezt hogyan csinálták, hogy rendezték, még olyan néző előtt is rejtély marad, aki ismeri a mozifelvételek kisebb és nagyobb trükkjeit. Többemelet magas hullámok csapnak fel és zuhannak alá emberekre, épületre, hatalmas fákat csavar ki tö­vestül az orkán, döbbenetes látvány. A film egyébként arról szól, hogy egy jelentéktelen incidens miatt sok­esztendei börtönre ítélnek egy benszülött matrózt, aki egynapos feleségét hagyta otthon a kis óceánbéli szi­geten. Nem érti a vele történt igazságtalanságot, min­denáron szabadulni akar, ami számtalan izgalmas kí­sérlet után végre sikerül is. Kis csónakon bolyong a tengeren, úgy jut vízhez, hogy a záporeső majdnem elmeríti csónakját, ficánkoló kis cápát öl meg, hogy ennivalóhoz jusson. Végül elér a szigetre, ahol kitör a vihar. A felvételek gyönyörűek. És kitűnőek a színé­szek, köztük elsősorban Dorothy Lamour, akit legutolsó filmje óta szívébe zárt a mozilátogató közönség. Kár, hogy most kisebb a szerepe és nem énekel. Partnere, a benszülött matróz, férfiszépség, Jon Hall. A többiek: Mary Astor, Raymond Massey és C. Aubrey Smith is igen jók. (—ó) (*) A svéd kórus Budapestre jön. Május 10-én érke­zik Budapestre az 50 tagú svéd kórus. Velü­k jön elnökük, Lenart Bernadette, a svéd király unokája is. Első és egyetlen hangversenyüket május 1­2-én este a Zeneakadémián adják, amikor is az énekkart Emil Cornelius vezényli. Budapestről Stockh­olm­­­a utazik vissza a kórus, amelynek 50 tagja között egyetlen nő sem lesz. (*) Dráma készül a Tűzből. Henry Barbussenek »Tűz« című regénye, mint dráma kerül legközelebb színre az egyik párizsi színházban. A regény átdolgozója: René Toillon fiatal francia író, akinek nevét eddig csak ka­barédarabokból és egyfelvonásosokból ismeri a párizsi közönség. (*) Próbák a Pesti Színházban. A Pesti Színházban Hegedűs Tibor rendezésében megkezdődtek a próbák Strindberg »Húsvét« című háromrészes passiójátékából, melyet Possonyi László fordított magyarra. A főszere­peket Orsolya Erzsi, Tolnay Klári, Somlay Artúr, Pe­rényi László, Nagy Alice és Puskás Tibor játsszák. A bemutató május 14-én lesz. PESTI NAPLÓ 1938 május 8 139 Pénteken is nagy sikere volt az Operaház frenzei vendégjátékának Róma, m­ánus 6. A budapesti Operaház együttese pénteken este tar­totta második előadását a firenzei Teatro Communale Vittorio Emanuele II. színházában. Hespighi Ottorino, a nemrég elhúnyt kiváló olasz zeneszerző műve, a Láng került előadásra. A Láng eddig még nem került színre Firenzében és a firenzei közönség a m. kir. Operaház előadásában ismerkedett meg Respighi operájával. Elő­ször énekelte Basilio szerepét Losonczy György, Moni­caét Dobay Livia és a püspököt Maleczky Oszkár. A közönség ismét lelkesen ünnepelte a szereplő mű­vészeket és kijutott az elismerésből Failoni Sergio kar­nagynak is. Az olasz sajtó egyébként az elismerés hangján fog­lalkozik a magyar Király Operaház tegnap esti első firenzei előadásával. Az Operaház együttese először Bartók: A kékszakállú herceg vára című dalművét adta elő. Az előadás előtt a zenekar eljátszotta a magyar és olasz himnuszt. A Theatro Communale előkelő közönsége meleg tapsban részesítette a magyar művészeket. Ugyan­csak nagy sikerrel szerepelt az Operaház balettkara ift a Pesti karneválban és a Magyar ábrándokban. (*) Bolgár vendég az Opera Don Carlos előadásán. A Magyar Operabarátok Egyesülete május 22-én rendezi évadzáró ünnepi estjét, amelynek műsorán Verdi dal­műve, a Don Carlos szerepel Mazaroff Tivadarral, a bécsi Operaház bolgár származású nagyhírű művészével a címszerepben. A kiváló tenorista nagy külföldi sikerei után ezúttal először szerepel Budapesten. Az egyesület közvetlenül az előadás előtt tartja meg ezévi közgyű­lését. (*) Párizsi színészek Budapesten. Érdekes kísérlet színhelye lesz május 14-én, szombaton délután a Belvá­rosi Színház. A Société de la Nouvelle Revue de Hoogrie meghívására két párizsi színész, Georges Héritier és Geneviéve Dorvyl irodalmi és zenei délutánt rendeznek, melynek során régi francia chansonokat a 14—16. szá­zadból, Moliére Misanthropjának egy jelenetét, Racine Britannicusának egy jelenetét, Musset »Októberi éjsza­káját«, majd a műsor második felében modern francia versekre írt dalokat, Lamartine és Sully Prudhomme egy-egy megzenésített költeményét, végül a legújabb francia és magyar költők francia verseit fogják énekben és szóban bemutatni. Az előadást dr. Eckhardt Sándor egy. ny. r. tanár, a Société de la Nouvelle Revue de Hongrie alelnöke vezeti be. Rendkívüli színházi kedvezmény a Pesti Napló előfizetői és olvasói részére Előfizetőink jegyet rendkívül leszállított áron válthatnak. Az Est kiadóhivatalában, VII., Erzsébet körút 18—20., tel.: 143-888, reggel 0 órától délután 6 óráig, vasárnap délelőtt 9—2 óráig. SZOMBAT, máj. 7. Magyar: Nem leszek hálátlan (8). Művész: Tolakod­ó fráter (8). Royal: Rivers vendégjátéka (5 d. u és Slíi este). VASÁRNAP, máj. 9.. Vig: Fűszer és csemege (30 d. u. és 8 este). Magyar: Dinasztia (31­. d. u.). Pesti: Hatodik emelet ( d. u. és 8 este). Művész: Tolakodó fráter (8). Városi: Lakner bácsi gyermekszínháza (Vig d. u.). Royal: Rivers vendégjátéka (5 d. u. és 8­. este). Terézkörúti: Virágvasárnap '9) Komédia: Mandl-mulató U'/i d u. és 8V. este). HÉTFŐ, máj. 9. Vig: Fehér és fekete '8). Magyar: Nem leszek hálátlan (8). Belvárosi: Nincsenek véletlenek (8) Royal: Rivels vendégjátéka (5 d. u. és 8'/» este). Terézkörúti: Virág­vasárnap (9).­­ KEDD, máj. 10. Vig: Fűszer és csemege (8). Royal: Rivels vendégjátéka (5 d. u. és 8'/« este). SZERDA, máj. 11-én. Vig: Fehér és fekete (8). Magyar: Nem lesze­k hálátlan (8). Belvárosi: Nincsenek véletlenek (8). Royal: Rivels vendégjátéka (5 d. u. és 8­2 este). Pódium: Ta­vaszi műsor (9). Terézkörúti: Virágvasárnap (9). CSÜTÖRTÖK, máj. 12. Víg: Fehér és fekete (8). Royal: Rivels vendégjátéka (5 d. u. és 8'/1 este). PÉNTEK, május 13. Víg: Fű­szer és csemege (8). Magyar: Nem leszek hálátlan (8). Belvárosi: Nincseek véletlenek (8). Royal: Rivels vendégjátéka (4 d. u. és 8'/­ este). Terézkörúti: Virágvasárnap (9). SZOMBAT, máj. 14. V­g: Fehér és Fekete (8). Magyar: Dinasztia (8). Andrássy: Pódium kabaré vendégjátéka (9). Royal: Rivels vendégjátéka (1­ d. u. és 8'/i este). VASÁRNAP, máj. 15. Víg: Fűszér és csemege (3'/1 d. u.); Fehér és fekete (8 este). Magyar: Dinasztia (Sík 1 d. 11.). Bel­városi: Nincsenek véletlenek (4 d. u.). Andrássy: Pódium ka­baré vendégjátéka (5 d. u. és 9 este). Royal: Rivels vendégjá­téka '5 d. u. és 8V4 este). Teréz körúti: Virágvasárnap (9). Premier ma­­sch

Next