Pesti Napló, 1938. június (89. évfolyam, 121–122. szám)

1938-06-28 / 121. szám

Sz­erda Eckhardt Tibor Kaposváron a nagybirtokrendszer lebontását sürgette és pártja gazdasági követeléseiről beszélt Kaposvár, június 27. A független kisgazdapárt Somogy vármegye vala­mennyi községében felállította helyi szervezetét s vasár­nap Kaposvárott felavatták a szervezetek fehér selyem lobogóját. A vármegye negyedfélszáz községéből mint­egy tízezren gyülekeztek össze Kaposvár mellett egy akácerdőben, amelynek tisztásán az ünnepi népgyűlés lezajlott. A zászlóanya tisztségét Gaal Olivérné töltötte be. Az avató beszédet Varga Béla és Tildy Zoltán mon­dotta, azután Gaal Olivér, a somogyi szervezet elnöke üdvözölte Eckhardtot. A kisgazdapárti vezér másfél órás beszédet mon­dott, bevezetőben közölte, hogy politikáról nem akar be­szélni, hanem gazdasági és szociális programot ad. Egy közbekiáltásra,­­­­mi lesz a zsidókérdéssel?« — meg­állapította Eckhardt, hogy a zsidókérdésről már el­mondta véleményét. Egy gazda közbeszólással vála­szolt a közbeszólásra, helyeslés közben mondotta: »­Ve­ldünk kisgazdáknak nincs zsidókérdés! Le a nyilasokkal.'* Eckhardt megállapította, hogy a földkérdésben most már végleges rendezésre van szükség, itt az utolsó alka­lom, amikor még józanul, felfordulás és szélsőség nél­kül, gyűlölet és ellenségeskedés nélkül elintézhetik a problémát. Hat pontba foglalta össze követeléseit: 1. Le kell bontani a nagybirtokrendszert, mert elsor­vasztja a népi erőket. A telepítési törvény nem vált be. 2. Meg kell szüntetni a hitbizományi rendszert. A nagybirtoknak nincs létjogosultsága, csak az erdő­birtoknál. 3. Az egyházi és közületi birtokok jövedelme köz­érdeket szolgál, ezért a vagyonállagot nem szabad háborítani, de a kezelést örökbérletek formájában kis­emberek kezébe kell adni. 4. Bankok és részvénytársaságok földvagyonát tele­pítés vagy észszerű földreform útján örökáron kisgazdák kezébe kell adni. 5. Az értékek kétharmadáig bankoknál eladósodott nagybirtok túlterhelt részét adósságrendezéssel kapcso­latban gazdáknak kell juttatni. 6. Állandósítani kell a nincstelenek és a gazdafia­talság számára a házhely- és kertakciót. — Ne beszéljen nekem senki családvédelemről, — mondta Eckhardt — aki nem segíti elő a családalapí­tást azzal, hogy az emberek feje fölé fedelet, talpuk alá egy kis földet ad. Hangoztatta az eltelepítés fontosságát. Magyaror­szág egyes vidékein elképzelhetetlenül nehéz a helyzet. A Dunántúlra, ahol hitbizomány hitbizomány mellett sorakozik, telepítsenek új Mezőkövesdet, új Békéét, új Bal­m­azú­jvárost. Megemlékezett a falukutató írók pereiről. Az elmúlt kormányzatnak talán legkárhozatosabb működése az volt, mondotta , amikor a jószándéktól áthatott fia­tal írók ellen, akik nem sajnálták a fáradságot, járták az országot, kutatták a bajok okait és elszomorító ta­pasztalataikat talán néha túlzottan, de mindenkor jó­szándékkal megírták, bírói eljárást indíttatott. Ha a kormányzat nem akarja, hogy magántudósok tárják fel a helyzetet, végezze el maga a falukutatást. Eckhardt ezután a földbirtok terheiről beszélt, elsősorban adósságrendezést sürgetett. A nagybirtok fizessen pénzben vagy földben. A középbirtok állagát nem kívánja érinteni, mert annak különösen a nevelő hatása igen fontos. A középbirtok adósságrendezését kényszeregyességi rendszerrel gondolja megoldhatónak, a kisbirtok számára pedig az adósságok harminc évre szóló, mérsékelt kamatozású kötvényesítését ajánlja azzal, hogy a kamat legfeljebb 4% lehet és az eddig törvényes mértéken túl fizetett kamatokat le kell vonni a tőketartozásból. Követeli a fővárosi nagybankok összevonását, a beteg intézetek felszámolását. Az állam az általa sza­nált intézményeknél megfelelő arányban részesüljön a tulajdonjogban. Teljesen új adórendszerre van szükség, amely a progresszióra és arra az alapelvre épül fel, hogy nem lehet különbség az ingó és ingatlan vagyon köz­terhei között. Fokozni kell a nagy vagyonok örökösö­dési illetékét. A nagybirtoknál bevezetendő és harminc százalékig emelkedő magasabb örökösödési illeték a földkérdés rendezéséhez is nagy segítség volna. Köve­telte a lisztforgalmi adó, a só, a cukor és egyéb köz­szükségleti cikkek adójának törlését, vagy csökkenté­sét és hangoztatta, hogy a fővárosi belső vámokat nem lehet fenntartani. A kartellkérdésben érvényesüljön az angol elv, hogy vámvédelemben és kincstári kedvezményekben csak az a vállalat részesülhet, amely aláveti magát a közérdekű ellenőrzésnek. Sürgeti a részvényjog reformját Következő témája a tisztviselői fizetés és nyugdíj. Szűnjék meg a fizetés és álláshalmozás. Akinek más jövedelme van, annak ne fizessék a nyugdíját. Fokoza­tosan, a szerzett jogok tiszteletben tartásával negyedére csökkentsék a nyugdíjképes állások számát, mert ez az ország hatvanmilliónál nagyobb nyugdíjterhet nem bír el. Mondják ki, hogy politikai állás után nyugdíj nincs. A közjogi méltóságot tisztességből és nem nyugdíjéhség­ből kell betölteni. Kap az ország minisztert, államtit­kárt és főispánt akkor is, ha nem ad nekik nyugdíjat. Hosszasan foglalkozott a terményértékesítéssel. A termelő alig élvezi a tavaszi magas árak hasznát. — Miért nem helyezkednek az állam által — helye­sen — támogatott szövetkezetek valóban keresztény alapra? — kérdezte. — Az altruista szövetkezet ne dol­gozzék profitra, hanem adja meg a termelőnek az évi átlagárat és ha az értékesítés magasabb áron sikerül,­­ adjon további megtérítést. Figyelmezteti a kormányt,­­ hogy az állatérték­esítés terén különösen a Dunántúl i igen fontos tennivalók vannak.­­ Teljes politikai rendszerváltozást követel, mert ma nyugtalanság van minden becsületes ember lelkében, mindenki félti a nemzet jövőjét. Az államhatalmat a népi gondolat szolgálatába kell állítani, úgy, amint azt ők 1919-ben Szegeden elgondolták. A nagy változásnak elsősorban a középosztály lelkében kell megtörténnie. Megjegyzi azonban, hogy »az urak közt is vannak még igazi urak, nemcsak a parasztok között...« De hang­súlyozza, hogy a faluban sincs rendben minden. Még igen sokan lenézik a nincstelent. A paraszt lelkében is ki kell kristályosodnia a népi gondolatnak, az együvé­tartozás gondolatának. Ezen a trianoni lélekvesztőn egymásra kell találnunk mindannyiunknak. — A népet jobban kell szeretni, mint az orszá­got... A nép az első! — hangoztatja. Több felszólalás hangzott, még el. Nagy Ferenc pártfőtitkár hangoztatta, hogy az Eckhardt által elő­adott program jelenti a magyar jövőt s hogy a pa­rasztság most már részt kér a hatalom intézéséből. KERESZTÉLY hírneves zongoraterme Vilmos császár út 68. Legjobb zongorák legolcsóbban. Részletre is. /csalódás soha* sem érheti/ PESTI NAPLÓ 1938 június 29 11 viiaaaia iiiliiiaiiiiniiiiiiiiiiii _ " mm •••••••••••••«•••naapB |aaaitaiiinn»iBoni Ö&M. 32'­g'so A f'ßo r y­ imiiiiiaiaiiiiiaicaiiiiniioiiiiiiii: naaaaaa • •••••••»•••••aaaBBaaaaaaaRaaaaaaaa^i. BiaBBBaaaaBaBaaiiaaaaaaiaBiaBaaaaBBiiBaiiiiiBaiiit' jiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiaiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii* «iiiiaaaaBBaaaa •••••••• aBflaaiGaiBaaaBaaBiiiiiBiaiiiiiiiaiia"­HOBlBBBVflBliRBiBiaBaBnEBaBaHBBBaaBaaaaBaBaa aaiti agaaigiiiiaiia* r— r irrif "" — Életmentés közben a Dunába fulladt Nemes György grafikus­művész Egy kisleányt akart kimenteni, azzal együtt merült el a vízben (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután Szentendre közelében Nemes György grafikus­művész életmentés közben a Dunába fulladt. Nemes, mint minden vasárnap, 26-án is ki­rándult Szentendrére a nagymezőutcai Loki­nyomda három női alkalmazottjával és néhány barátjával. Ebéd után letelepedtek a Duna part­ján. Három óra körül Nemesék észrevették, hogy egy csónak felborult és a benne ülők közül egy fiatal leány — Deutsch Sári 17 éves varrónő — örvénybe került. Nemes a vízbe ugrott, hogy ki­mentse a leányt, aki azonban elmerült és a gra­fikus, aki közben maga is alig tudott kikerülni az örvényből, kiúszott a partra. Pár percig pi­hent s ekkor észrevette, hogy a leány újra fel­bukkant. Beugrott a Dunába, a parton állók lát­ták, hogy a leányt a­ művész utolérte, a leány kétségbeesetten belekapaszkodott Nemes hajába, majd mind a ketten elmerültek. Ekkor már töb­ben odaúsztak, de nem sikerült megtalálni a két elmerült embert, később is hiába keresték köte­lekkel, csónakokkal, csáklyákkal, a víz nem ve­tette fel a két holttestet. Nemes György tragikus halála a művésztár­sadalomban nagy részvétet keltett. Kitűnő gra­fikus volt, mindenki szerette. A Löhl-nyomdában dolgozott, ahol műtermet is rendeztek be számára. Külföldön is értékelték Nemes munkásságát, a Studio című angol művészeti folyóirat egyik leg­közelebbi száma részére illusztrált cikket készí­tett elő Nemes munkásságáról. Nemes öreg szü­lei a művész támogatásából éltek. Börtönnel fenyegette meg az angol igazságügyminiszter Sandys képviselőt, mert nem adta ki informátorát London, június 27. Az alsóház hétfői ülésén nagy feltűnést keltett Sandys konzervatív képviselő mentelmi bejelentésé­vel. Előadta, hogy nemrégiben figyelmeztette a hadügy­minisztert, hogy nincs elegendő légelhárító ágyúja Angliának és közölte a hadügyminiszterrel idevonat­kozó számbeli értesüléseit. Másnap az igazságügymi­niszter magához kérette őt és figyelmeztette, hogy az adatokhoz csak az állami titoktartásról szóló törvény megsértésével juthatott. Ezért felszólította őt, Sandys képviselőt, közölje vele értesülései forrását. Ugyanekkor az igazságügyminiszter hangsúlyozta, hogy ha valaaki nem árulja el az Informátort, azt két évig terjedhető fogházzal büntethetik. A felszólalás után az igazságüg­yminiszter ismer­tette a történteket. Hangoztatta, hogy nem volt szán­dékában a képviselő ellen kényszerítő eszközöket alkal­mazni. Landos képviselő újból felszólalt és javasolta, hogy vizsgáltassák meg a mentelmi bizottsággal azt a kérdést, alkalmazható-e a hivatalos titoktartásra vonat­kozó törvény parlamenti kötelességét teljesítő képvise­lőkre. Cipőáraimat leszállítottam Az eddigi kirakati és szabott­­ áraimból 10% engedményt adok BERLINI TÉR 4 NÉPSZÍNHÁZ UCCA 11

Next