Pesti Napló, 1938. augusztus (89. évfolyam, 150–173. szám)

1938-08-14 / 161. szám

i Vasárnap vesék, testvérek, szülők, rokonok és barátok szeméből a temető kálváriás útjának porába most kihull. — Ne veszítsük el tehát hitünket. Ők meghozták a maguk magasztos áldozatát fiatal életükkel, kiömlő piros vérükkel, borzasztó halálukkal a magyar újság­írásnak, a magyar repülés ügyének s a polgári köteles­sé­gteljesítésnek. Tragikus haláluk nem volt" hiábavaló, mert fiatal életük fáklyájának végső kilobbanása mély­értelmű és megnyugtató meglátásokra vet ismét im­bolygó fényt: elsősorban arra, hogy a kötelességteljesí­tésnek — ennek az oly értékes s manapság olyannyira sorsdöntő magyar erénynek — napjainkban Magyaror­szágon egyre szaporodnak a mártírjai. Mert amint a szent könyvek szerint a római katakombák és a császári cirkuszok mártírjainak kiomlott véréből­­fakadt ki Krisztus hitének vetése, úgy az önfeláldozó polgári és hazafias kötelességteljesítés véréből a haza, a társada­lom, a nemzet üdvének és a boldogabb magyar jövőnek örök virágai sarjadnak. — Szeretett halottak, azok a sírok, amelyek néhány perc múlva megnyílnak előttetek, hogy méhükbe fogad­ják földi létetek mulandó részét, a gyarló testet, a mi krisztusi hitünk szerint nem az elmúlásnak és a pusz­tulásnak, de az örök életnek birodalmát tárják fel. E birodalomban a Ti lelketek «szabadon szárnyalja be ezt a megtépett földet, amelyet fiatal életetek során a tollnak, a repülésnek és a polgári munkának többi ,nemes és tiszteletreméltó eszközeivel szolgáltatok. E ma­gasságokban nem az elmúlás lidércei, hanem az örök élet szellemei honolnak és messze időkre hirdetik: nem halnak meg a kötelességteljesítés mártírjai, mert emlé­kük mindig élni fog azoknak lelkében, akik tisztában vannak vele, hogy egy h­azát, egy társadalmat, egy nemzetet csakis a vértanuságig menő kötelességtelje­sítés kategorikus imperatívusza tarthat meg a jövő szá­mára. — Isten veletek, drága magyar testvéreim! Búcsú­zom Tőletek azzal a felemelő érzéssel, amellyel a hal­dokló spártai katona búcsúzott öv­éitől, aki a lét kü­szöbén csak azt kérte, hogy fejfájára két szót véssenek: *Megtette kötelességétt. Mi ma tizenkét frissen hantolt Hír keresztjére, és fejfájára égetjük oda ezt a legszebb hírmondatot, amit csak igaz és egész férfi kaphat: »Megtettétek kötelességeteket«. Nyugodjatok, mert tra­gikus halálotok, mint a kötelességteljesítés példázata, tűzlángként világít bele a mai sötét magyar éjszakába. A toll- és levegő mártírjaitól búcsúzik Tóth László "Antal István államtitkár beszédének elhang­zása után dr. Tóth László főszerkesztő, a Magyar Újságíró Egyesület elnöke lépett a feketedrapé­riás emelvényre és sírástól elcsukló hangon vett búcsút a toll és a levegő mártírjaitól. — Nekem jutott az a fájdalmas feladat, hogy a ma­gyar újságírórend nevében búcsút vegyek társaimtól és meghajtsam rendünk gyászlobogóját azok előtt a re­pülők előtt, akik veletek együtt szálltak a magasság felé és zuhantak a megsemmisülésbe. Kedves társak! Drága fiúk! Gyerekek!... — csuklott ismét sírásba Tóth László hangja — mit mondjak én nektek itt most az imádság, a hit vigasztalása után és azok után a gyönyörű szavak u­tán, amelyeket az országot és a kormányt képviselő férfiú mondott emléketekről s éppen olyan valaki in­tézte ezeket a szavakat Hozzátok, akit mindig igazi tár­sunknak éreztünk és vallunk. Az az érzésem, hogy há­rom szó az, amely kifejezi azt, amit most ért­ünk. — Az első szó a bánat szava, amely szívünkben mér­hetetlenül és végtelenül fáj, amikor el kell búcsúznunk s ti soha többet nem jöttök vissza a szerkesztőségekben elárvult íróasztalotokhoz, nem fogtok jönni hírekkel, értesülésekkel, fiatalságtok lobogásával, életerőtökkel, becsületes bátorságotokkal, amellyel kiálltatok az igaz­ságért. A második szó az igazság, amelyért éltetek, amely magával ragadott és nem engedett el benneteket többé. Ott ült a tollatok végén és parancsolt nektek. A harmadik szó a magyarság. Ennek a magyar fajtá­nak, ennek a küzdő, szenvedő magyarságunknak volta­tok nemcsak a képviselői és harcosai, hanem az elő­őrsei, a hírnökei és messze jövendőjét mondó jósai. .. Az újságíró éli a legnehezebb életet, viseli a szerzetesi szegénységet s követi a katonai fegyelm­et, mert tudja, hogy minden perces késésével esetleg a lap életét teheti kockára. Ezért vagytok az újságírás­nak a hősei. Az életeteket áldoztátok, de még az utolsó úton is agyatokban ott izzott már a riport. Ebben a pillanatban azt érzem, Isten nyúlt le értetek, ti az égbe repültetek, csak testetek porhüvelye zuhant alá. Keresztények vagyunk, tudjuk, hogy a megsemmisülés csak a­ földi megsemmisülés. Mi, öregek, akik éljük a magunk újságíró életét, szinte irigyeljük, hogy ilyen tündöklő módon tüntetek el az égbe; nekünk az öreg, kopott, nyugdíjas élet lesz a sorsunk, nektek íme hódol az egész nemzet, mindenki, aki tudja, hogy mit jelent az újságírás és halálotokkal ráeszméltettetek minden­kit, hogy mi az újságírónak lenni. Arra kérem az or­szág közvéleményét, hogy amikor sajtóról, újságírókról beszélnek, gondoljanak hősiességetekre. Férfias, mun­kás, szép, nemes életetekre. — Mert ti vagytok azok, akik sok megpróbáltatás után e szent pillanatban visszaszereztétek a szinte meg­ingott becsületünket. A mi hálánk mélységesen lángol felétek. Halálotok nem maradhat következmények nél­kül. Egymással harcoltatok, de íme most megbékélve pihentek egymás mellett. Küzdünk, harcolunk, de mind­egyikünknek a szívében egy nagy cél van, mert nem magunkért verekszü­nk, hanem a köz érdekében s az el­lentétes vélemények malma őrli a nemzet búzáját, lisz­tét, változtatja kenyérré, amelyből a jövendő élet fog kifakadni. .. Társaink, kedves fiúk, áldjon meg benneteket az Isten, adjon üdvösséget odafönn és békességet itt lenn a földben. Az újságírás és a sajtó gyászát, hódolatát ttz hosszú külföldi és bel­földi gyakorlattal meg­felelően elhelyezkedne a Sokoldalú filmkiadób­a. PESTI NAPLÓ 1938 augusztus 14 11 tolmácsolom azoknak, akik veletek együtt mentek a halálba és azért küzdöttek, még az utolsó pillanatokban is, hogy megmentsenek benneteket. Horthy István a magyar aviatika gyászáról Ezután vitéz Horthy István, a Magyar Aero Szövetség elnöke mondott búcsúztatót. — Minden hódítás útját, minden nagy emberi ered­mény útját — mondotta — a hősök és mártírok sírja szegélyezi. Az ember útja a levegő teljes meghódításáért az elemi erőknek teljes leküzdéséért, — ha ugyan ez va­laha is lehetséges — sok áldozatot kívánt eddig és sok áldozatot kíván ezután is. Ezt a kockázatot azonban minden pilóta vállalja, mert tudja azt, hogy repülni kell. De ilyen nagy áldozatra, amit a magyar aviatika most gyászol, mégsem voltunk elkészülve. Legkedvesebb repülőbajtársaink, küzdőtársaink, akik a publicisztiká­ban, tollal, szív­vel és aggyal álltak mellém a magyar aviatika érdekében, akikkel úgyszólván naponként talál­koztunk az aviatika főhadiszállásán, egyszerre hulltak kl közülünk. Pótolhatatlan űrt, veszteséget, fájdalmat hagytak vissza nemcsak hozzátartozóidnál, de mind­annyiunknál, akik a magyar aviatika fejlődéséért küz­dünk és az ő fegyverbarátságukra támaszkodtunk. Bajtársaink, barátaink, emléketeket szívünk mélyén őrizzük. A ti lelkes munkátok, amellyel a magyar avia­tika fejlődésének útját kiépítettétek, martiromságotok, sírotok, amivel ezt az utat szegélyeztétek, biztosítja, hogy a menetelő sorban velünk emléketekkel, példátokkal mindig jelen lesztek. Elföldelik a koporsókat Vitéz Horthy István búcsúztatója után meg­alakult a gyászmenet. Elől az I. határőrezred ze­nekara haladt, mögötte a Légügyi Hivatal egyen­ruhás szakasza, három koszorúskocsi és utánuk a tizenegy gyászhintó. A katonazenekar Prohászka gyászindulóját játszotta és a sokezerfőnyi gyá­szoló közönség kísérete mellett megindultak a ha­lottaskocsik a temető 42. parcellája felé, ahol már megvolt ásva a tizenegy sír. Már előre elkészítették a fejfákat is, balról jobbra Zombory Vilmos, Szilvássy József, Simor Miklós, Rusznyák Iván, Peller György, Molnár Béla, Benke Tibor, Boross József, Pázmándy-Papp László, Bártfay Gedeon és Tomory Endre nevét feltüntető egyszerű fakereszt volt a földbe szúrva. Több mint egy óra hosszat tartott, amíg mind a tizenegy koporsót leemelték a gyászhintóról, a sírok mögött a hivatalos kü­ldő­döttségek, a megjelent előkelőségek helyezkedtek, el, ott állott a nyitott sírok mellett az újság­íróknál két-két zsakettbe és cilinderbe öltözöt­t újságíró, — akik a gyászszertartás megkezdésee óta teljesítettek díszőrséget kartársaik koporsói mellett — a pilóták sírja mellett pedig ugyan­csak kartársaik álltak díszőrséget. A sírokkal szemben helyezkedtek el a hozzátartozók.. Közö­ptem állottak fel a felekezetek papjai, hogy újból beszenteljék és megáldják a mártírok tetemeit. Az Operaház énekkara utolsó gyászdalt énekelt s f ekkor megrázó jelenetek játszódtak le. A hozzá­­tartozók szívettépően zogodtak, de hangosan sír­tak a hősi halottak barátai, ismerősei és olyan idegenek is, akik a temetésen való megjelenéssel a­karták leróni kegyeletüket az ífjságírás hősi halottaival szemben. Pontosan­­­7 órakor egy­ezerre bocsátották a főváros által adományozott díszsírhelyen a sírgödrökbe a koporsókat s néhány perc­ múlva már komoran döngött a ko­porsók fedelén a ráhulló rög. A díszőrséget tel­jesítő újságírók és pilóták utolsó Istenhozzádot intettek bajtársaiknak, akikkel együtt temették el a koporsójukra helyezett és a Jókai-leplet jel­képező gyászfátyollal bevont nemzeti színű szal­­agokat. A temetkezési vállalat emberei gyorsan halmokat emeltek a koporsók fölé, amelyet az­után , pillanatok alatt elborítottak a hozzátarto­zók, ismerősök és barátok virágai. A hozzátarto­zók görcsös zokogással állták körül még az esti órákban is szeretteiknek virághalommal borított sírját és a közönség is csak már a sötétség be­álltával oszlott szét. A debreceni repülőkatasztrófa tizenkettedik áldozatának, Valkóczy Imre győri főállatorvos fiának, Valkóczy Gyula joghallgatónak holttestét a szerencsétlenség többi tizenegy áldozatának a Kerepesi-temetőben történt temetése után a te­­mető halottasházában helyezték el, ahonnan a család kívánságára Győrbe szállítják és ott he­lyezik örök nyugalomra. n­­­ D-LÁZÁR Leánygimnázium Budapest, V. ker., Személynek a 23. Leányinternátus - Továbbképző - Elemi Telefon: T-283-01 OLASZ HAJÓKKAL a világ minden tájára! Rendszeres járatok­­ Közép- és Dél-Észak Amerikába, Ausztráliába Afrikába, Indiába, Közel- és Távolkeletre Körutazások a Földközi Tengeren Felvilágosítás és prospektus: ITALIA-LLOYDTRIESTINO­ADRIATICA-TIRRENIA Tengerhajózási Társaságok magyarországi fióktelepe VII., Thököly út 2. IV., Váci ucca 4. ÉS ADRIATICA FORG. IRODA KFT. V., Nádor ucca 21. V., Szent István körút 4. —­ A részvét Az országos részvét még a temetés után is egfyr© ontja kegyeletteljes megnyilatkozásait. Az est-la-­pok szerkesztőségéhez és dr. Tóth László kormányfőt­aná­­csoshoz, a Magyar Újságírók Egyesületének elnök­éhez szakadatlanul érkeznek a rész­vét távi­ratok és lexfelek. Részvétüket fejezték ki: Fáy Béla, Pest vá­rmegye főispánja, Johan Béla államtitkár, Bornemisza­­Géza, a Budapesti Orvosi Kamara, a Magyar Szakilapok Országos Egyesülete, gróf Vinci olasz követ, a M­érnök­politikai Társaság, a Magyar Tudósító, lovag Wahl Henrik, a Mai Nap szerkesztősége, a Magyar Ő­ifcínpad szerkesztősége, az Országos Magyar Kereskedelmi Egye­sülés, a szervezett magyar nyomdaipari munkásság kamarai csoportjának intézőbizottsága, a Kirá­lyi Ma­gyar Automobil Club, a Népszava szerkesztő­sége, a Magyar Ebtenyésztők Országos egyesülete,­­Némethy Károly fővárosi tanácsnok, az IBUSz igazgatóága, dr. Zankó Géza, az államrendőrség vidéki főkapitányságá­nak helyettes vezetője, dr. Lchnitzler József őrsvezető­mentőorvos, Némethy Vilmos országgyűlési képviselő, dr. Kertész Róbert a 8 Órai Újság nevében, v­itéz Barczy Gábor alelnök és vitéz Gyulay Tibor főtitkár, a Buda­pesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökat­fee nevében. Sümegi Vilmos elnök és dr. Berkes Róbe­rt társelnök, az Újságkiadó tisztviselők Nyugdíjegyesü­lete nevében, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülette, Kecskemét város közönsége nevében Iiszka Béla polgármester, a Pesti Hazai Első Ta­krékpénztár, a Budapesti Színigaz­gatók Szövetsége, a Római Újságírók egyesülete, a Magyar Városok Országos Szövetsége, a Városok Lapja szerkesztősége, dr. Stillar Jenő a Pénztá­ri Orvosok Lap­jának szerkesztője, a Magyarországi Graffikai és Rokon­iparosok Főnökegyesülete, a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete nevében Harsányfi Zsolt el­­ök, Földes Imre ügyvezető elnök és Mohácsi Jenő főtitkár, valamint a Vasvármegye Általános Tanítóegyes­­l­e­t Szombathelyről, Tasnádi Nagy András, a Nemzeti­­Egység Pártjának országos elnöke a következő részvéteráviratot küldte: "A debreceni repülőszerencsétlenség alkalmából a magyar ú­jságíró társadalmat ért tragikus csapás felett úgy az elnökletem alatt álló Nemzeti Egy­s­ég Pártja, mint a magam nevében őszinte» részvétemet fejezem ki.« "Otto von Erdmansdorff, a Németbirodalom budapesti követe dr. Rákóczy Imre miniszteri tanác­sánál, a miniszterel­nökség sajtóosztályának vezetőjénl.­ személyesen fejezte ki részvétét a magyar sajtónak a debreceni repülősze­rencsétlensé­g alkalmával életüket vesztett magyar új­ságírók elhúnyta felett. Howard K. Travers, az Ameri­kai Egyesült Államok ideiglenes budapesti ügyvivője és Gascogne, Anglia ideiglenes budapesti ügyvivője sze­mélyesen fejezte ki őszinte részvétét Kánya Kálmán külügyminiszter előtt. Az Újságíró Egyesületnek. A tragikus repülőszeren­csétlenség következtében a magyar sajtót ért súlyos veszítesése alkalmából legbensőségesebb részvétét fejezi ki Kornis Gyula. Részvétét fejezte ki az ügetősport tár­sadalom nevében Rakovszky Iván­ elnök, Losonczy Ist­ván­­főispán, az­ Országos Színész Egyesület elnöksége nevében Tihanyi Béla elnök. A Magyar Agrár Újság­írók és Írók Országos Egyesülete nevében Baross J­ndre elnök, Mayer Emil főtitkár. A Magyarországi Kereske­delmi Utazók Egyesülete nevében Vass Imre elnök, dr. Radvány Manó királyi tanácsos, főtitkár. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósága, a Magyar Általános Hitelbank igazgatósága, a Csehszlovák Újság­írók Egyesülete, a Holnap szerkesztősége, az amerikai budapesti tudósítók szerkesztősége. Vajda Pál, a­ Reuter iroda magyarországi levelezője. A finn újságírók szövetsége részvéttáviratot inté­zett dr. Tóth Lászlóhoz, a Nemzeti Újság főszerkesztő­jéhez a magyar újságírók repülőkatasztrófája alkal­mából. A rád­ió­ ma délután egyperces szünettel áldozott a szerencsétlenül járt magyar újságírók emlékének. A Pesti Napló nyomdai személyzete szombaton este gyásza és részvéte jeléül két percre felfüggesztette a munkát. Elhalasztották a színészkamarai ankétot Eredetileg úgy tervezték, hogy szombat délelőtt lesz az ankét a kultuszminisztériumban a színész- és filmkamaratervezet ügyében, amelyet a múlt héten valamennyi érdekeltségnek megküldtek. Az ankétot most elhalasztották. Az érdekképviseletek egész héten tárgyalták a ter­vezetet. Az Országos Színészegyesület taggyűlése állást foglalt a kamarai tervezet ellen, így a Színészegyesü­let nem tudta megtenni észrevételeit. A taggyűlésen nyilvánvalóvá vált, hogy a nyers előadói tervezet minden egyes pontját igen részletesen meg kell vitatni és fel kell dolgozni, mert több homályosnak és keresztü­l­vihetetlennek látszó pont van benne. Minthogy az érdekképviseletek a kamarai tervezettel kapcsolatos, véleményükkel és hozzászólásukkal nem készültek el, a szombatra tervezett ankétet a jövő héten fogják­megtartani.

Next