Pesti Napló, 1938. augusztus (89. évfolyam, 150–173. szám)

1938-08-28 / 171. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1938 augzusztus 28 M KÖZGAZDASÁGI NAPLÓ Készletgazdálkodás folyik az egész világon i­s Minden országban hatalmas raktárházakat építenek, nyersanyagokat és élelmiszereket halmoznak föl • Szociális, gazdasági és honvédelmi érdekek teszik szükségessé a készletek gyűjtését Külföldi újságokban nap-nap után olvashat­juk, hogy állami beavatkozásra minden ország­usan nagy készleteket halmoznak föl nyers­anyagokból és főleg élelmiszerekből. Első lá­tásra azt a benyomást keltik ezek a hírek, mintha a készletgazdálkodás politikája kizárólag a hábo­rúra való előkészület érdekeit szolgálná. Pedig ez nem így van. A háborúra való felkészülés csak egyik motívuma a nagy árukészletek felhalmo­zásának, azonban a legfőbb cél, melynek szolgá­latában az Egyesült Államok kormánya ezt a mozgalmat elindította és amely azóta az egész világon követőkre talált, egyáltalán nem volt há­borús gazdasági program. Békés célokat szolgált, elsősorban az árak tartását, aztán gondoskodást arról, hogy a kövér esztendők bőséges fölöslegei­ből legyen valami félrerakva a sovány esztendők szükségleteire. Nálunk is békés célokra, a piac tehermentesí­tésére és az értékesítés megkönnyítésére szolgál az az egymillió mázsa beraktározott búzamennyi­ség, melyet a kereskedők a kormány értékesítő szerve, a Futura megbízásából éppen most vásá­rolnak össze és tartanak készletben addig, amíg a felhasználásukra sor kerül. A készletgazdálkodás nálunk különben sem új dolog. Mindig megvolt, ma is megvan. Amikor még különböző korlátozá­sok nem álltak útjában a gabonapiac szabad for­galmának, amikor a kereslet és kínálat automati­kusan szabályozta az árakat, az előrelátó, jó gazda sohasem ürítette ki teljesen magtárát, hanem mindig félretette a termésének egy részét. Meg­tartotta azért, mert vagy arra gondolt, hogy eset­leg drágább áron tudja értékesíteni a maradékot, vagy azért tartotta meg átmenő készletnek, hogy a következő gazdasági évben, rossz termés esetére legyen neki mihez nyúlnia. Emelkedő árakra ma persze nem lehet számítani, mert a hatóságilag megállapított búzaárak ebben a gazdasági évben már nem fognak megváltozni. Viszont a gyönge termésre, a sovány esztendőre való felkészülés ma is okos dolog és egész biztos, hogy az igazán előrelátó gazdák ez idén is gondoskodni fognak megfelelő mennyiségű átmeneti készletről, amely­lyel megvárják a következő évi termést. A változás a régi időkhöz képest az, hogy a­mit idáig az előrelátó gazda a maga szabad el­határozásából tett meg, a készletgazdálkodást most az állam irányítja. Az állam, mely ma már a termelés és értékesítés minden ágazatában érvé­nyesíti a maga befolyását és ezt az intervenciót nem is tekinti a rendkívüli időktől megkívánt ideiglenes feladatnak, hanem kezd arra, mint vég­leges munkakörre, intézményesen berendezkedni. Ez így van most mindenütt. Ez törté­nik például az Egyesült Államokban is, ahol Roosevelt kormánya óriási áldozatok árán gon­­­doskodik a mezőgazdasági termények belső ár­szintjének magasan tartásáról, gondoskodik kész­letek gyűjtéséről és beraktározásáról, de gondos­kodik arról is, hogy a gabonával bevetett terü­letek nagysága pontosan meg legyen állapítva s annak kereteit ne lehessen kibővíteni. Erre föl­tétlenül szükség is van, enélkül a magas gabona­árakat a leggazdagabb országban sem lehet a gazdák részére biztosítani. Már a mai termőterü­let mellett is világszerte súlyos gondokat okoz a termésfölöslegek értékesítése. Az idei gazdasági évben a világ búzatermése körülbelül 1200 millió mázsa, amiből a fogyasztás minden szükségleté­nek kielégítése után legalább 330 millió mázsa megmaradt készletet kell majd átvinni a követ­kező évbe. (Múlt évben körülbelül 200 millió mázsa volt az átmenő készlet.) Nagy baj volna, ha a gabonával bevetett területek növelése még na­­gyobb termésfölöslegek felhalmozódását idézné elő. * A mindig is megvolt készletgazdálkodásnak újabb motívuma a háborús veszedelemre való fel­készülés. Ebben a gondterhes 1938-as esztendőben Európának majdnem minden országa arra kény­szerült, hogy a háború eshetőségével számolva, a rendelkezésére álló anyagi eszközökhöz mérten, hosszabb időre ellássa magát a legszükségesebb nyersanyagokkal és élelmiszerekkel. Régebben a háborúra való felkészültség katonai felkészültsé­get jelentett és abban állott, hogy a hadviseléshez szükséges eszközökből, fegyverből, lőszerekből és más hadianyagokból gyűjtöttek volt tartalékokat. Manapság azonban, a totális háború idején, a polgárság is a hadviselők közé számít és az or­szág egész lakossága kombattáns elem, ha nem aktív módon, akkor passzív formában. Az előre­látó államnak tehát nemcsak a katonaságról, ha­nem a polgári lakosságáról is gondoskodnia kell. Ezért gyűjtenek a legfontosabb közszükségleti cikkekből megfelelő tartalékokat. Ebben Anglia mutatott példát a többi euró­pai országoknak. Itt kezdték el elsőnek nagy élelmiszerraktárak létesítését, gáztámadásoktól megvédett, hatalmas pincehelyiségek építését a készletek elhelyezésére. Keynes minap egy nagy feltűnést keltett előadásában elmondotta, hogy külön törvényt fognak hozni az árucikkek háború esetére való tartalékolásáról, mely módot ad a kormánynak nemcsak bizonyos árukészletek igénybevételére, hanem a termelés olyan irányú befolyásolására is, amely a kitűzött cél elérését teljes mértékben biztosítja. Hír szerint 500 millió font értékű árunak készletben tartására gondol­nak. Persze nemcsak élelmicikkekről van itt szó, — bár abból is hat hónapra valót akarnak föl­halmozni — hanem különböző fontos nyersanya­gok, például gyapjú, juta, kender,­­ olajmagvak stb., stb. nagy tömegekben való tárolásáról a szi­getország különböző részeiben. Érdekes, hogy Svájc is be akar rendezkedni erre a háborús kész­letgazdálkodásra és nagy árutartalékok gyűjté­sére. Jugoszlávia is most határozta el, hogy egy­milliárd dinár befektetésével minden ellenséges támadással szemben megvédhető, újszerű tárháza­kat építtet a legfontosabb közszükségleti cikkek beraktározására. Adja Isten, hogy a háború ese­tére óvatosságból fölhalmozott élelmiszerkészlete­ket végül is békében és nyugalomban tudja el­fogyasztani a külpolitikai helyzet feszültsége miatt felzaklatott világ­­sze. 9—9,50 pengő a búza világpiaci ára. Gabona­kereskedelmi körök rég­óta hangoztatják, hogy a magyar búza árát olyan magasan a világpiaci paritás felett állapították meg, hogy a szabad piacok felé való kivitel csak úgy lehetséges, ha a kormány hajlandó tízpengős vagy ennél is na­gyobb áldozatot hozni egy mázsa búza külföldi értékesítéséért. Ezt a kereskedői kalkulációt meg­erősíti a Külkereskedelmi Hivatalnak szombaton közreadott gabonapiaci helyzetjelentése. Eszerint Ugyanis­­a jelenleg érvényben levő világpiaci búza­árak alapján, Hollandiában vagy Angliában tör­ténő értékesítés esetén a magyar feladóállomásra visszaszámítva, a búza ára mázsánként csak 9— 9,50 pengő lehetne­. Ebből a megállapításból könnyű kiszámítani, hogy az árdiszparitás való­ban eléri, sőt meg is haladja a 10 pengőt. Teljes csend az értéktőzsdén. Szombaton hétvégi szünet volt az értéktőzsdén. A bankok, magánbankházak és a nagyobb tőzsdecégek között sem alakult ki magán­forgalom. Egy-két részvény iránt mutatkozott némi érdeklődés, de üzletkötésre nem került sor. Országos pénzintézeti értekezlet Székesfehérvárott. A TÉBE vidéki osztálya a Szent István jubileumi év megünneplésével kapcsolatosan ez évben országos pénz­intézeti értekezletét szeptember 8-án, csütörtökön, Szé­kesfehérvárott fogja megtartani. Ez alkalommal meg­vitatják, hogy a kisemberek hitelellátására a pénzinté­zetek mikét­ tudnak leghatékonyabban bekapcsolódni. A még esedékes iparvállalati közgyűlések. A tőzs­dén jegyzett iparvállalatok nagy része már megtartotta 1937. évi közgyűlését és megállapította az osztalékát. Az előttünk fekvő árfolyamlap szerint 22 tőzsdén jegy­zett ipari vállalatnál még nem történt döntés az 1937. évi osztalék sorsáról. Ezek a vállalatok ugyanis az őszi hónapokban szokták megtartani a közgyűlésüket. A kö­vetkező vállalatok tartoznak ebbe a kategóriába: Con­cordia malom, Drasche, Fővárosi nyomda, Franklin, Révay, Csáky, Fegyver, Ganz, Vegyipari, Guttmann, Ofa, Nasser, Stummer, Izzó, Dreher, Fősör, Király sör, Pannónia sör, Gyapjúmosó, Juta, Danica, Flóra. A leg­utóbbi üzleteredményeket alapul véve, valószínű, hogy a felsorolt vállalatok közül a legtöbb idén sem fizet dividendát. Tőzsdei hírek szerint a Rima ez évben is 5, az Izzó 6, Franklin 0.25, Juta 1 pengő, a Guttmann 5 dinár, Nasici 2.50 svájci frank és a Stummer 18 cseh korona osztalékot fog fizetni. A nemesfémpiacon a törtarany ára 3.30—3.50 pen­gőre emelkedett. A 2360/1935. számú rendelet alapján szervezett bizottság az aranyművesek igényeit azonban továbbra is 5760—5800 pengő színaranyárfolyamon kellő mennyiségben kielégíti, úgyhogy a törtarany árának emelkedése nem hat ki lényegesen a piacra. A színezüst kilója 96 pengő. A törtezüst beváltási ára grammonként 7—8 fillér. A színplatina eladási ára 8—9000 pengő, be­váltási ára kilónként 6500 pengő. Az értelmiségi kormánybiztos helyet keres az ifjúságnak , az állatkereskedelem elbocsátja alkalmazottait Új fordulatok az állatértékesítésben az egyhéz működése nyomán írtunk már arról, hogy az értelmiségi kormányban­tog kérdést intézett az állatkereskedelem vezető cégei­hez, hány értelmiségi munkanélkülit tudnának foglal­koztatni. A válaszok, amelyek e kérdésben most érkez­nek be, elszomorítóak. A vezető cégek ugyanis — a kisebbekről már nem is szólva — nemcsak hogy új al­kalmazottat nem tudnak felvenni, hanem sorra elbocsát­ják régi alkalmazottaikat. Az ismertebb állatkereskedők ugyan már az utóbbi évek állandó intervenciós kísér­letei nyomán csökkentették személyzeti létszámukat és általában kevés alkalmazottat foglalkoztatnak. Az elbocsátások aránya, amiről kellő adatokkal tájékoztat­ták a kormánybiztost, így is megvilágítja a helyzetet. Az állatkereskedelem egyik legismertebb cége például hat alkalmazottja közül négynek mondott fel. Hasonló­képpen járnak el, hasonló okokból, a gabonakereske­dők is. Az állatkereskedelem képviselői most az alkalomra várnak, hogy tájékoztathassák az értelmiségi kormány­biztost azokról a viszonyokról is, amelyek az elbocsá­tásokra vezettek. A kereskedőcégek ezidőszerint teljesen ki vannak kapcsolva az állatértékesítés legjövedelme­zőbb ágából, az exporttevékenységből, amelyet most már az egész vonalon egykázi szervezet lát el. E szerve­zet működéséről, az elért eredményekről az idő rövid­sége miatt nem lehet ugyan még véleményt alkotni, de annyi megállapítható, hogy a külföldi értékesítés ré­szint az egykézi szervezeten kívül eső okokból, mennyi­ségileg és értékben is jelentősen visszaesett és csökken­tek az árak a belföldi piacon is. Azonban arról, hogy illetékes helyen a régi bevált kereskedőknek újból szere­pet juttassanak az állatértékesítésben, nincsen szó. Ezzel magyarázható, hogy az állatkereskedők nagy­része egész reménytelennek látja a maga helyzetét és akinek csak megvan hozzá a lehetősége, más pályán igyekszik elhelyezkedni. Élénkebb üzleti forgalom a bankokban.­­A ga­bonavásárlások finanszírozásában a pénzintézetek tevékeny részt vesznek. Azt az egymillió mázsa házat, melynek megvásárlását és raktáron tartá­sát a gabonakereskedők magukra vállalták, bank­hitelek segítségével lehetett csak a gazdáktól át­venni. A váltóbenyújtások megnövekedése rész­ben ezekre a gabonaüzletekre vezethető vissza. Az elsőrendű váltóanyag leszámítolási kamatlába 5—574, a többié 5%—7 százalék körül mozog. Érdekes adatok az ékszer- és órabehozatalról. A főfémjelző és fémbeváltó hivatal adatai szerint az aranyművesipar ez év első hat hónapjában 550 kilo­gram és 737 gram aranytárgyat fémjelzett, 77.317 gramal többet, mint avaly ilyenkor. Az év első felé­ben fémjelzett ezüstáruk súlya 10.991 kilogram, 628 gram, 1201 kilogramal kevesebb, mint az elmúlt év hasonló szakában. Kész aranyáruban 38 kilogrammot hoztunk be, pontosan ugyanannyit, mint amennyit tavaly ilyenkor, az ékszeráru-import mennyisége mind­össze 1 kilogram, éréke pedig 34.000 pengő. Az év első felében 576.000 pengő értékben 105.081 darab zsebórát hoztunk be, lényegesen többet, mint az 1937. év első felében, amikor 162.000 pengő értékben 92.447 óra érke­zett az országba. A behozott órák 89 százaléka b­róm, nikkel volt. Az alkotórészbehoatal 19 métermázsát tett ki a tavalyi 16 métermázsával szemben. A vámelő­jegyzési értékelés szerint az év első felében 131.000 pengőért hoztak be briliánsot, míg az elmúlt év első felében az importált foglalatlan briliánskő értéke csak 29.000 pengőt tett ki. Ez a jelentékeny eltolódás onnan származik, hogy az 1938 év első negyedében a belga­magyar klíring még lehetővé tette a briliánsexportot. A platina-import 0 kilogrammot tett ki, 116.000 pengő értékben, a színezüsté 424.000 pengő értékben 8024 kilo­grammot. Ezen a héten 73 vágón zsírt szállítottunk Német­országba. Az elmúlt héten 10.4000 darab élősertést haj­tottak fel a ferencvárosi állatvásártelepre. Ez a meny­­nyiség a német exportra való tekintettel jóformán az utolsó darabig elfogyott. Elsőrendű uradalmi zsírser­tésért 101-106 fillért fizettek, jó minőségű szedett ser­tést 100—104 filléres, angol tőkesertést 100—105 filléres, angol sonkasüldőt 100—105 filléres árban vásároltak. A húspiacon is élénk forgalom volt, szalonnás félsertés 124—130, lehúzott félsertés pedig 124—140 filléres árban cserélt gazdát. A Németország felé irányuló zsír- és szalonnaexport erőteljes ütemben folyik. A július és augusztus hónapokra lekötött mennyiség terhére a héten 55 vágón márkázott sertészszírt raktak vago­nokba Budapesten, míg a vidékről 20 vagont irányítot­tak Németország felé. Ezenkívül 5 vágón sózott sza­lonna is útnak indult Németország irányában. Cseh­szlovákia felé az elmúlt héten 12 vagon nyersszalon­nát, 4 vágón sózott szalonnát és 10 vágón márkázott sertéshúst exportáltak. Százmillió bushel búzát vásárol össze az Egyesült Államok kormánya. Washingtonból jelentik. A kormány mintegy százmillió bushel búzát szándékozik összevásárolni, hogy felvegye a­ termésfelesleget. Eb­ből, amennyit csak lehet, kivitelre igyekeznek felhasználni, a maradékot a szegények között fogják szét­osztani.

Next