Pesti Napló, 1938. november (89. évfolyam, 225–250. szám)

1938-11-11 / 234. szám

Péntek PESTI NAPLÓ 1936 november 11 Húsz esztendő óta vártunk erre a napra - mondta lord Rothermere a Szabadság téren A lord látogatása a parlamentben . A Revíziós Liga s a Frontharcos Szövetség nagygyűlése az Ereklyás Országzászlónál (Saját tudósítónktól.) Nagy barátunk, kedves vendégünk, lord Rothermere szerdán délután lá­togatást tett a Szépművészeti Múzeumban, előbb a tulajdonát tevő festményekből rendezett kiállí­tást tekintette meg, majd dr. Csánky Dénes mú­zeumi főigazgató vezetésével végigment a terme­ken és majdnem egy óra hosszat tartózkodott a múzeum épületében. Este azután, mint arról a Pesti Napló csütörtöki száma beszámolt, részt­vett a miniszterelnökségi palotában tiszteletére rendezett dinén. Budapest népe szakadatlanul ünnepli lord Rothermeret és erről a meleg ünneplésről a Daily Mail csütörtöki száma színes tudósításban számol be. Ward Price, a Daily Mail főszerkesztője írta a hosszú tudósítást, amelynek minden sora át van itatva a magyar nemzet iránt érzett barát­ságtól. Csütörtökön délelőtt a lord unokaöccsével, Mitchel Harmsworths­zal és Ward Price-szel megjelent a parlamentben. A h­áznagyi hivatal tisztviselői felvezették a lordot a miniszteri folyo­sóra, ahol vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály, a mi­niszterelnökség sajtóosztályának vezetője üdvö­zölte keresetlen meleg szavakkal. A lord ezután helyet foglalt a diplomaták páholyában. Dinnyés Lajos képviselő vette észre először az ülésterem­ben levő lordot, harsányan felkiáltott: — Éljen Rothermere lord! Tomboló ünneplés következett, a képviselők felálltak helyükről, percekig tapsolták, éljenezték lord Rothermeret, aki mélyen kihajolt páholyá­ból, így köszönte meg az ünneplést. Tamási Nagy András az előadói emelvényről üdvözölte a lordot az éljenzés csillapultával. — Mielőtt előadói jelentésemet előterjeszte­ném, méltóztassék megengedni, s azt hiszem, mindnyájunk szívéből beszélek, hogy őszinte tisz­telettel és szeretettel üdvözöljem azt a nagy angol férfiút, aki most megjelent a Ház karzatán: lord Rothermeret (Lelkes éljenzés és taps követte Tas­nádi Nagy András szavait.) Az első volt ő úgy­szólván Európában, aki bekiáltotta Európa köz­véleményébe a magyar igazságot. Tette ezt bátor hangon, önzetlenül és kétségtlenü­l olyan hatás­sal, hogy a magyar igazság gondolata az európai közvéleményben az ő szavára megkezdhette a maga útját. Megújuló taps és éljenzés hangzott fel az ülés­teremben és lord Rothermere helyéről felállva, mé­lyen meghajolt a képviselők felé. Az ülés végén Dulin Jenő képviselő ismét felkiáltott: »Éljen lord Rothermere« S a Ház tagjai percekig éljeneztek, tapsolták Magyar­ország nagy barátját. Az ülés bezárása után lord Rothermere és kísérete elhagyta a diplomaták páholyát. Kornis Gyula elnök azonnal hozzá­sietett és Putnoky Móric háznagy kíséretében végigkalauzolta az előkelő vendéget az ország­gyűlés épületében. Először a kupolacsarnokba vezették a lordot, majd a képviselők lelkes tapsai közben a folyosókon keresztül az elnöki fogadóba, ahol a lord sokáig nézte elmerülten Munkácsy gyönyörű alkotását, a »Honfoglalását. A kép­viselői olvasóteremben Benczúr Gyula törté­nelmi képe előtt állt meg néhány percre a lord, majd Kornis Gyula sorra végigvezette Kossuth Lajos, Széchenyi István és Deák Ferenc képei előtt. A lord megjegyezte: — Ismerem a magyar történelmet, tudom, mit jelent önöknek Kossuth, Széchenyi és Deák. A parlamenti séta a kupolacsarnokban ért véget, a lord itt alig tudott betelni az eléje táruló szépségekkel. Féltizenegy elmúlt már, amikor a képviselők lelkes tapsa és éljenzése közben eltá­vozott a parlament épületéből. A Magyar Revíziós Liga és az Országos Frontharcos Szövetség déli 12 órakor ünnepi nagygyűlést rendezett a szabadságtéri Ereklyés Országzászlónál. Mintegy százezer főnyi tömeg töltötte meg a teret és a környező utcákat. Az Országzászlóval szemben sorakoztak a fronthar­cos díszszázadok, mögöttük a leventék és a cser­készek alakulatai, a tér jobb- és baloldalán pedig az ifjúsági egyesületek, gyárak, vállalatok, s a társadalmi egyesületek küldöttségei. Zászlókkal, zenekarokkal és nagy táblákkal vonultak fel az egyes alakulatok, a táblákon lord Rothermere nevével s ilyen feliratokkal: »Mindent visszaf. »Pozsonyt vissza.'«. Szavalókórusokat alkotva ezt kiáltotta a százezernyi tömeg­ is: »Mindent visz­szafi. »Pozsonyt vissza.'« Éljenezték a kormány­zót, lord Rothermeret, Mussolinit, Hitlert, a ba­ráti Lengyelországot, szünet nélkül, kipirult arc­cal, lelkesen. A gyönyörű ünnepségen megjelent a Magyar Revíziós Liga vezetősége Herczeg Ferenccel az élén, az Országos Frontharcos Szövetség elnök­sége gróf Takách-Tolván József vezetésével, Urmánczy Nándor, az Ereklyés Országzászló Nagybizottságának elnöke, Kenéz Béla és Lázár Andor volt miniszterek, a KANSz küldöttsége Javorniczky Jenő vezetésével és a magyar köz­élet kiválóságainak egész sora még. Néhány perc­cel 12 óra után érkezett a térre lord Rothermere. Herczeg Ferenc, Kenéz Béla és Forster Pál fo­gadták, felvezetitek az emelvényre és a Himnusz eléneklése után megkezdődött az ünnepi nagy­gyűlés. Először Herczeg Ferenc beszélt. Herczeg Ferenc beszéde — A zászlónak, amely itt leng a fejünk felett, s amelyhez annyi dicsőség, annyi öröm és annyi gyász fűződik, látogatója érkezett — mondotta a nagy író. — Eljött ide az a férfi, aki a magyarság szemében az igazságszeretet, a férfibátorság és az elvhűség ideális megtestesítője. A hódolat, a szeretet, az öröm, amely magyar földön mindenütt fogadja, bizonyítja, hogy lord Rothermere neve be van írva minden magyar szívbe, magyar elmébe, bele van írva a magyar történelembe. A magyar nemzet tudja, mit köszönhet nagy barátjá­nak. Mikor a legsötétebb volt a trianoni éjszaka, ő volt az, aki megmutatta a magyarságnak a feltámadás felé vezető utat. Tizenegy esztendeig velünk együtt harcolt, velünk együtt reménykedett, most pedig eljött, hogy A nagyhatású beszédet, amelyet a lordnak angol nyelven tolmácsoltak, sűrűn szakította félbe a tömeg tetszésnyilvánítása. Most lord Rother­mere lépett a szónoki emelvényre. Az ünneplő tömeg szűnni nem akaró lelkesedéssel éljenezte. Amikor az éljenzés elült, Rothermere lord angol nyelven a következő beszédet mondotta: — Magyaroszág népe! Mélyen megrendülve helyeztem el koszorúmat Észak-Magyarország szobra elé, mely oly boldogan tért vissza az anya­ország keblére. Húsz esztendő óta vártunk erre a napra, a szenvedések húsz esztendeje volt ez, de egyben a türelemé is. A kormányzó úr ő főméltó­sága, kiváló miniszterelnökük és társai, mind boldogak lehetnek, ha arra gondolnak, hogy vér­ontás nélkül, sok-sok élet feláldozása nélkül, Észak elveszett területei felett újra a magyar zászló lo­bog. Az ő bölcs vezetésük alatt a­ magyar nép pél­dát adott az egész világnak. A hűségnek és loja­litásnak példáját és bizonyítékát annk, hogy az igazságnak győznie kell. Mikor Németország és Olaszország elvállalták a bécsi döntőbírói tisztet, Magyarország irántuk érzett bizalmának adta tanújelét és ez a bizalom megérdemelt volt. Hit­ler és Mussolini az igazságért küzdöttek és igaz­ságot szolgáltattak. Most, amidőn Észak elvesztett területeinek felszabadítását és visszacsatolását ünnepeljük, teljes bizalommal kell, hogy a jövő felé tekintsünk. Hosszú, keserves éveket töltött Magyarország borús ég alatt, most el kell, hogy foglalja a neki járó helyet a napon. Tomboló ünneplés közben, amely után a zene­karok az angol és a magyar Himnuszt játszották, lord Rothermere elhelyezte hatalmas koszorúját Észak-szobrán, majd az ünnepség befejezéséül a kivonult alakulatok, élükön a frontharcosok dísz­századaival, díszlépesben elvonultak az Ország­zászló előtt álló lord előtt. Lord Rothermere az ünnepségről az Országos Kaszinóba hajtatott, ahol részt vett a kultuszminiszter által tiszteletére adott villásreggelin. A Revix­ és Liga és a Frontharcos Szövetség es­ ebédje Rothermere lord tiszte­ltére A Nemzetközi Klub és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége csütörtök délután teát adott lord Rothermere tiszteletére. A teán megjelent József Ferenc főherceg és Anna főhercegasszony, valamint a budapesti nemzetközi és társadalmi élet több előkelősége. Este a Magyar Revíziós Liga és az Országos Frontharcos Szövetség a Hungária-szálló éttermé­ben estebédet adott lord Rothermere tiszteletére. A vacsora végén Herczeg Ferenc, a Magyar Reví­ziós Liga elnöke VI. György angol királyra, Ward Price pedig Horthy Miklós kormányzóra ürítette poharát, majd báró Forster Gyula üdvözölte meleg szavakkal a lordot. Az üdvözlésre lord Rothermere azonnal válaszolt. A lord pohérköszöntője . Higgyék el, hogy amikor köszönetet mon­dok, azért beszélek ily egyszerűen, mert szavaim őszinte szívből fakadnak. Szerencsésnek érzem magam, hogy mert kísérelhettem résztvenni nagy nemzetük történelmében az utóbbi tizenkét év alatt. Mikor első cikkemet írtam, melyben Ma­gyarország­ helyét követeltem a nap alatt, úgy­ együtt örüljön az örvendőkkel, együtt ünnepeljen az ünneplőkkel. — A Magyar Revíziós Liga nevében meghatott örömmel és soha nem múló hálával köszöntöm Lord­ságodat és tudom, hogy ebben a pillanatban a magyar­nép minden fia meghajtja fejét ön előtt. Arra kérjük, a jövőben is tartsa meg irántunk érzett nemes barát­ságát, mert a jövőben nagy szükségünk lesz erre. Ha nagy lépéssel is jutottunk előbbre, még mindig messzi vagyunk a végső céltól, ahová Isten akaratából jóbará­taink segítségével a magyar becsület és a magyar jövő szolgálatában el kell érkeznünk és el is fogunk érkezni. Gróff Tak£ch-Tolvay beszéde A százezernyi tömeg nagy lelkesedéssel fo­gadta Herczeg Ferenc beszédét. Most gróf Takách-Tolvay József­, az Országos Frontharcos Szövet­ség elnöke lépett a mikrofon elé. — Az egy héttel ezelőtt megtörtént bécsi döntésnek örülünk — mondotta többek közt — és különösen örü­lünk annak, hogy lord Stothermere most itt időzik közöt­tünk és hogy holnap elmegy a felszabadult Kassára. Mi örülünk a bécsi döntésnek, de ugyanakkor nyíltan meg kell mondanunk a világnak, hogy a számla ezzel még nincs kiegyenlítve. (A tömeg kiáltása valóságos hangorkánná fejlődve zúgott végig a téren: J»Mindent vissza! Pozsonyt vissza/« — Nemes lord! Büszke érzéssel távozhatsz haza, mert magam­dal viszed egy egész nemzet köszönetét és háláját Életedben sokat dolgoztál hazádért, jutalmat, elismerést ha nem is vártál, mégis kaptál nemzetedtől és polgártársaidtól. De a legnagyobb, legértékesebb és legmaradandóbb ajándékot mégis csak tőlünk kapod: a soha el nem múló magyar szeretetet és hálát. Millió és millió magyar imádkozik éretted naponta. Köszönjük amit értünk tettél és arra kérünk Téged, dolgozz továbbra is érettünk. A jó Isten áldjon meg, véltem, hogy őszinte igazságszeretet hatott át. Az évek során ehhez az igazságszeretethez Magyar­ország őszinte szeretete is hozzájárult, eziránt a dicső múltú és reményteli jövőjű ország iránt érzett őszinte szeretet. Én bár a legnagyobb hálá­val fogadom köszönetüket, nem feledkez­hetem meg arról, hogy aránylag csekély volt a részem ebben a magyar igazságért vívott harcban, a Revíziós Liga munkájához viszonyítva. És főleg jó barátom, Herczeg Ferenc munkájához képest, aki sok-sok fáradságos éven át tartotta ébren a magyar szívek hűségét az iránt a zászló iránt, amelyet eltiltottak a magyar területeken. Mun­kája még nem nyert befejezést, hiszen Magyar­,­ország új történelmének még csak küszöbén ál­lunk. — összefoglalásul legyen szabad arról szól­nom, hogy amikor köszönetet mondok a ma esti ünneplésért, egyben megköszönjem az elmúlt ti­zenkét év alatt irántam megnyilvánult őszinte bartaságukat is. összeköttetésem a Revíziós Ligá­val életem legboldogabb élményei közé sorolható. Féltett kincsként őrzöm ezt a barátságot s együtt örvendezünk ezen a héten első reményeink vér­ontás és emberáldozat nélküli beteljesülése felett. Kívánom, bárcsak összes reményeinknek betelje­e­sütését ezen a módon sikerüljön kivinni. Ezzel a gondolattal a szívemben mondok legmelegebb kö­szönetet az ünneplésért. A kitűnő hangulatban eltöltött vacsora után a lord kíséretével a pályaudvarra hajtatott, ahol beszállt abba a vonatba, amely a hajnali órákban indul Kassa felé. Itt említjük meg, hogy lord Rothermere pén­teki és szombati programja megváltozott. A lord Ivassard­ jövet a radványi kastélyba utazik és az estet ott tölti. Onnan autón kíséretével együtt szombaton reggel Sárospatakra megy, ahol az ősi kollégiumban meglátogatja az angol iskolát, majd Mezőkövesdre utazik, ahol tiszteletére rövid ünnepség lesz. Délután tér vissza Budapestre, hogy jelen legyen a tiszteletére rendezett teán és a székesfovaros részéről rendezendő 1000 terítékű ünnepi díszvacsorán. Rothermere beszél Fájdalomtól porig sújtva, megtört szívvel jelentjük, hogy drága jó atyánk, após, nagyapa, dédnagyapa, testvér és rokon Goldner Izrael ruhakereskedő vallásos és tevékeny életének 86. évében elhúnyt. Drága halottunk földi maradványait 1938 november 11-én déli f­él órakor kísérjük utolsó út­jára a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából. e­v. Müller Lajosné szül. Goldner Cecília, Wild Ede és neje szül. Goldner G­ella, Miglitzer Simon, Goldner Jenő és neje szül. Weiszberger Sári, Goldner Mór, dr. Gyopár Aladár, Schwarc­ Endre és neje szül. Goldner Elza, Teich-Izer Miksa és neje szül. Goldner Hellén, gyermekei, vejei és menye, Goldner Sala­mon és Goldner Zsigmond öccsei, továbbá unokái, dédunokái és a nagyszámú rokonság.

Next