Pesti Napló, 1938. december (89. évfolyam, 251–275. szám)
1938-12-01 / 251. szám
16 Csütörtök PESTI NAPLÓ "1938 decembSr . OGI NAPLÓ Mátyás király ügyvédjei Az utóbbi években sok szó esik a magyar ügyvédség anyagi küzdelmeiről. A csonka határok közé szorított országban az ügyvédségnek az összlakossághoz viszonyított számaránya erősen megduzzadt és gazdasági válságok amúgy is meggyengítették a gazdasági élet olyan területeit, amelyek az ügyvédségnek eddig kellő munkaalkalmakat termeltek. Bármennyire is kétségtelen, hogy minden magyar ügyvéd és ügyvédi intézmény az ügyvédeket megillető szabadságjogok tiszteletétől van eltelve, mégis sor került arra, hogy egyes kamarák a zárt létszám bevezetése mellett foglaltak állást és általában a magyar ügyvédség is kénytelen olyan szervezeti önsegélyhez folyamodni, amely — akár elvek feladása árán is — az ügyvédség helyzetén javítani hivatott. Az ügyvédi munkalehetőség leromlásának e korszakában üdítő érzés visszatekinteni azokra az időkre, amikor az ügyvédi diploma még minden különös küzdelem nélkül olyan tisztes pozíciót és anyagi bázist jelentett, hogy az ügyvédi állás anyagi tekintetben is irigyelt volt. A jól képzett és szorgalmas ügyvédnek biztos kenyere volt Magyarországon, amit a mai időkről kevésbé lehetne elmondani. Ebben a rezignált szemlélődésben valósággal a meglepetés erejével hat, ha egy bátor mozdulattal néhány évszázaddal visszalapozva a magyar ügyvédség történetének lapjain, Mátyás király 186. évi dekrétumán akad meg tekintetünk. Mátyás király törvényhozása minden szempontból megérdemelné, hogy a legalaposabb szellemtörténeti vizsgálódás tárgya legyen, mert az akkori magyar viszonyokat messze túlhaladó fejlettséggel " olyan intézményeket valósított meg nemzeti életünkben, amelyek a legnagyobb államférfiúi bölcsesség és mondhatni: atyai jóindulat megnyilvánulásai a nemzet iránt. Páratlanul áll jogtörténetünkben az a mindenre kiterjedő részletes és igen gyakorlatias gondoskodás, amely Mátyás törvényeiből az államélet minden irányában kisugárzik. Az ügyvédekről is szó esik Mátyás törvényeiben éspedig olyan érdekes értelemben, hogy a mai helyzet látószögéből tekintve, nem tudunk elfojtani egy halkanosúlyt, amelybe azonban cseppnyi keserűség is vegyül. Az 1486. évi dekrétumban, melyet Mátyás király VI. törvénycikkének is szokás nevezni, a 69. cikkely szövege (kihagyva az itt felesleges részeket) a következőképpen hangzik: „Mivel szokása az ügyvédeknek, hogy nyereségvágyból mentül több személynek az ügyeit elvállalják és azok védelmében meglehetősen hanyagul járnak el,... ennélfogva rendeltük, hogy ennek utána egy ügyvéd se merje 14 személynél többnek az ügyeit elvállalni és vinni. Boldog ügyvédtársaim, akiknek annyi volt a dolguk, hogy a rájuk bízott ügyeket alig győzték ellátni! Boldog kor, melyben királyi gondoskodásnak kellett közbelépnie, nehogy az ügyvéd oly sok ügyet vállalhasson, amennyit kellően ellátni nem is képest A mai kor automatikusan gondoskodik arról, hogy az ügyvédnek minden egyes ügyére és ügyfelére kellő ideje maradjon. De ne folytassuk az összehasonlítást, hanem vegyük inkább szemügyre az idézett törvényhely egyes kifejezéseit. Mindenekelőtt szembeötlő a »nyereségvágyból« kifejezés, mely észrevehetőleg valami rosszulást fejez ki azzal a ténynyel szemben, hogy az ügyvéd nyereség (honorárium) ellenében vállalja az ügyek vitelét. Magyarországon az ügyvédi hivatás csak 1769 óta van különös képesítéshez (vizsgához) kötve. Addig bárki ügyvédkedhetett, akinek egyébként teljes polgárjogai voltak. Igen sokan akadtak, akik az ügyvédkedést nem is hivatásszerűen űzték, hanem rokoni, baráti szívességből foglalkoztak egyes ügyek vitelével anélkül, hogy ezért bármit is kértek vagy elfogadtak volna. Aránylag igen kevés volt azoknak száma, akik az ügyvédi foglalkozást hivatásszerűen űzték. Ezek rendszerint külföldi egyetemeken végezték jogi tanulmányaikat és hazájukba visszatérve, óriási munkalehetőség állott rendelkezésükre. Kétféle ügyvédtípus létezett: perbeli képviselő (procurator), akit a magyar nép röviden prókátornak nevezett, másrészt »szószóló« (conlocutor). Az ügyvédségnek ez a két iránya a francia jogban még ma is létezik (avocat és avoué) és ilyen értelemben lehet szólni jogi tanácsadóról és peres ügyvédről. Mátyás rendelkezése tehát nyilvánvalóan azokra vonatkozik, akik az ügyvédi hivatást mesterség gyanánt űzték és munkájukért természetesen díjazást fogadtak el. A csekély pénzforgalom következtében az ügyvédi díj igen gyakran földbirtok átengedésével adatott. Jellemzőnek tekinthető, hogy ebből a törvényből is kicsillan az az úri averzió, mondhatnók: szemérmes tartózkodás, amellyel a magyar felfogás az értelmiségi munka díjazásával szemben viseltetett és amely az úgynevezettflateiner-szemérem fonák formájában mai napig is él. Ami már most a Mátyás király korabeli ügyvédek »hanyag eljárására« vonatkozik, itt érdemes felemlíteni, hogy e letűnt korúak perei a mai értelemben vett perhez nem is hasonlíthatók. Az eljárás legfőképpen írásbeli volt s az ügy túlnyomó részét iratváltás, nem pedig szóbeli tárgyalás töltötte ki. Mai fogalmaink szerint elképzelhetetlen, hogy egy-egy ilyen régiper mennyi időt vett igénybe és vitele mekkora munkával járt. Nemcsak évtizedes, hanem évszázados perek szőtték keresztül-kasul egy-egy család életét generációkon keresztül. Egy-egy peres ügy aktái tengernyire dagatak és ember volt a talpán, aki az iratok végtelen sorában tájékozódni tudott. Mindezeket figyelembe véve, nagyon is elegendőnek kell találni azt a törvényben megengedett maximumot, mely szerint az ügyvédnek legfeljebb tizennégy ügyfél ügyeit volt szabad elvállalnia. Adott körülmények között ez a permennyiség az emberi teljesítőképesség maximumát vette igénybe. Ügyvédtörténeti szempontból azért is érdekes ez a törvény, mert az ügyvédi numerus elaususnak másutt nem tapasztalható módszerét vette igénybe. A ma divatos rendszer az ügyvédség létszámát hajlandó korlátozni, más rendszerek pedig az ügyek természete szerinti elosztozást látják helyesnek. A klientéla maximálása olyan gondolat, mely Mátyás törvényhozásában jelent meg először. Adná Isten, hogy közviszonyaink olyan javulása következnék be, mely nálunk is újból aktuálissá tenné a magyar ügyvédnek a túlmunkától való kíméletét. Dr. Kassai Béla Százhuszonnyolcezerpengős ügyvédi expenznóta-per Dr. Graff Ignác budapesti gyakorlóügyvéd az Országos Földhitel Intézet bet. cég ellen 128.000 pengő tőke és járulékai iránt költségjegyzékpert indított. A keresetéhez csatolta az expenznótát, amelyben felsorolta azokat az ügyvédi munkálatokat, amelyeknek tiszteletdíja fejében jár neki a keresetileg jelentős nagy összeg. Az ügy tárgyalása során kiderült, hogy a protestáns egyházak tíz esztendővel ezelőtt nagyobb kölcsönt akartak felvenni és e végből amerikai pénzügyi körökkel léptek összeköttetésbe. A felperes ügyvéd több tárgyalást folytatott gróf Hadik Jánossal, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének elnökével s ezen tárgyalások eredménye lett az, hogy a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete vállalta a protestáns kölcsönért a garanciát. Az Országos Földhitelintézet a kereset elutasítását kérte, mert nem az ő megbízásából járt el az ügyvéd, hanem a protestáns hitelszövetkezet képviseletében, amelytől 30.000 pengő honoráriumot kért és kapott is. A bíróság számos tanút hallgatott ki, akiknek vallomása után a felperest követelésével elutasította és 4500 pengő perköltség megfizetésére kötelezte. A kihallgatottt tanúk ugyanis megcáfolták azt a kereseti tényállást, hogy a felperes számára az alperes közvetítői jutalék folyósítását ígérte volna. Fenyegetés hatása alatt kötött házasság Egy borbélymester párheti házasság után otthagyta a feleségét és a budapesti törvényszék előtt a rövid idővel korábban megkötött házasságának érvénytelenítését kérte. Ezt a kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy feleségét nem jószántából vette nőül, hanem kényszer hatása alatt. Elismerte, hogy feleségének hosszabb idő óta udvarolt, azonban a házasságkötésre nem is gondolt. A leány anyja széltében-hoszszában minden közös ismerősük előtt azt hangoztatta, hogy ha nem veszi el a borbély a leányát, könyörtelenül levitriolozza, hogy mindkét szemére megvakuljon. Azzal se törődik, ha emiatt akár tíz esztendőre is becsukják. — Ilyen fenyegetés hatása alatt félelmemben szántam magam, arra, hogy — erősítgette a felperes — feleségül veszem a lányt annak ellenére, hogy nősülni egyáltalán nem akartam. A törvényszék a lefolytatott bizonyítási eljárás után a felperest keresejével elutasította. A perbeli adatok szerint anyósának fenyegetőzése a házasságkötés előtt legalább egy hónappal korábban hangzott el. A bíróság megítélése szerint azonban ezt a fenyegetést nem lehet olyan fokúnak minősíteni, hogy a felperesben akkora mérvű félelmet keltett volna, amelynek hatása alatt a házasságot megkötötte. Különben is a fenyegetés és a házasságkötés között annyi idő telt el, hogy a felperesnek módjában állott a fenyegetés elhárítása végett a szükséges törvényes intézkedéseket megtenni. A törvényszék ítélete ellen a felperes fellebbezéssel élt, azonban a kir. ítélőtábla dr. Móra Mihály tanácselnök vezetése mellett tartott tárgyalás után az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta. Ebtenyésztő egyesületek tisztességtelen versenypere A tisztességtelen versenyperek széles frontján egy különös és érdekes perben hozott ítéletet dr. Skuteczky József törvényszéki bíró. Felperesként a Magyarfajta Kutyákat Tenyésztő Egyesülete szerepelt, alperes pedig a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete volt. Mindkét egyesület belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályokkal működik és mindkettőnek célja az, hogy fajkutyák tenyésztését előmozdítsa és ennek érdekében a fajkutyákról törzskönyveket vezetnek. A perre az adott okot, hogy egy svájci lakos tavaly tavasszal Farkas Lívia kutyatenyészetéből egy Bodor nevű fehér pulit vásárolt, amelyet a felperesi egyesület fajtisztának ismert el és mint ilyent a törzskönyvébe bevezetett. A svájci ember ezzel a Bodor nevű pulival több versenyt is nyert. Később megtudta, hogy a kutyaegyesületek egyik nemzetközi szövetsége a Bodor pulit fajtisztaság tekintetében kifogásolta azért, mert ennek a pulinak tiszta volt a szőre. Szakvéleményt kértek az alperesi egyesülettől is, amely azt a szabályt állította fel, hogy fajtiszta pulinak csak az tekinthető, amely vörhenyes fekete, vagy a szürkének bármely árnyalat színű a szőre. A fehérszőrű pulit az alperes sem tartja fajtisztának. Megindult a levelezés Bodor puli ügyében s e körül úgy kiélesedett a harc, hogy a felperes bírói jogsegélyt vett igénybe. Keresetében arra kérte a törvényszéket, hogy tisztességtelen verseny címén tiltsa el az alperest attól, hogy levelekben olyan közléseket tegyen, amely szerint a kutyák fajtisztaságának megállapítása csak az alperesi, de a nemzetközi szabályok értelmében is kizárólag a Magyar Ebtenyésztők című könyv adatai szerint történhetik. A törvényszék a bizonyítási eljárás lefolytatása után a felperest keresetével elutasította, mert alperes tevékenységét nem tekinti tisztességtelen versenyeszköznek. Az a tény, hogy az alperes a nemzetközi kinológiai szövetséggel olyan szerződést kötött, hogy szinte monopolisztikus helyzetet teremtett az alperes javára, ez a felperes érdekes, ha sérti is, nem szolgálhat alapul tisztességtelen verseny jogcímén a per megindítására. Esztergom törvényszéke visszaállításáért Esztergom vármegye közigazgatási bizottságának ülésén dr. Groh József ügyvéd beadványát tárgyalta, amelyet az esztergomi ügyvédi kar nevében terjesztett elő. A beadvány a Felvidék felszabadításával kapcsolatban az esztergomi törvényszék felállítását kéri. Dr. Radocsay László főispán ezzel kapcsolatosan közölte, hogy értesülése szerint a kérdéssel Esztergom város képviselőtestülete is mihamarább foglalkozik. Többek hozzászólása után a bizottság elhatározta, hogy a kérelmet pártolóan terjeszti fel illetékes helyre. A felesége tartotta el H. József pestszentimrei lakos kártérítési pert indított a budapesti törvényszék előtt a MÁV ellen. Követelését abból származtatta, hogy tavaly november 23-án a kőbányai vasúti állomáson az egyik vonat halálra gázolta feleségét. A kereset tényállítása szerint nejének elvesztése által eltartósát veszítette el és ezért havi 70 pengő baleseti járadék megítélését kérte. A MÁV védekezése a keresettel szemben úgy szólt, hogy a halálos szerencsétlenség az elhunyt asszony kizárólagos hibája folytán következett be. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai szerint a felperes néhai felesége a vasúti állomáson a külső perron előtt a zárt sorompót felrántotta s így szaladt keresztül a síneken, amikor a befutó mozdony elé került. Az utasok közül többen kiáltoztak utána, de az asszony nem hallotta és halálos balesetet szenvedett. Ilyen körülmények között dr. Mészáros Béla törvényszéki bíró a felperest keresetével elutasította. Az ítélet indokolása megjegyzi, hogy a vasúti utasításokban nincsen olyan rendelkezés, amely szerint a sorompókat zárt állapotban rögzíteni kell, hogy az illetéktelenek ki ne nyithassák. Ezzel szemben a vasúti üzleti rendtartás kimondja, hogy a sorompókat önhatalmúlag kinyitni, azokon átmászni vagy alattuk átbújni tilos. Ilyenkörülmények között az elhalt efficme»sWff*Hotta Je. rendelkezéseket megszegte, a halálos balesete tehát az ő kizárólagos hibája folytán következett be, s így a felperes kártérítést nem igényelhet Jogegységi határozat A kúria közpolgári-, váltó-, kereskedelmi- és csődügyekben alakított jogegységi tanácsai Hutás József kúriai másodelnök elnökletével november 21-én tartott együttes ülésében a következő határozatot hozta: Az 1926.XVI. t.-c. rendelkezéseit olyan magánalkalmazotti nyugdíjak átértékelésére is alkalmazni kell, amelyekhez való jog, a törvény életbelépése után nyílt meg; de csak abban az esetben, ha a nyugdíjkövetelés alapja olyan szolgálati szerződés, külön megállapodás vagy a szolgálati szerződést kiegészítő szolgálati, illetőleg nyugdíjszabályzat, amely a nyugdíj összegét vagy annak legmagasabb összegét koronában vagy forgalomban már nem lévő más belföldi pénznemben határozza meg. (96. számú polgári döntvény.) A ködért is a vasút felelős A debreceni tábla most tárgyalta azt a kártérítési pert, amelyet az egyik vasúti átjárónál történt baleset miatt indítottak a MÁV ellen. Úgy az első bíróság, mint a tábla megállapította, hogy a baleset alkalmával vastag köd volt s a balesetet nem a felperes gondatlansága és figyelmetlensége okozta, hanem a rossz látási viszonyok. Ezért a vasútnak a tárgyi felelősség alapján kártérítést kell fizetnie. Figyelemmel azonban arra, hogy a baleset előidézésénél a figyelmetlenség is közrejátszott, a tábla a kárt a felek között megosztotta s az első bíróság általmegítélt járadékösszeget felére szállt-