Pesti Napló, 1939. május (90. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-04 / 101. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1939 május 4 15 Z­E­NE­I NAPLÓ KÓRU­SOK A Zeneművészeti Főiskolában egymásután két nagy énekkari hangverseny: délután gyprmese-kórusok, a 16­városi polgári iskolák együttesei, este a felnőttek karéneke, az Országos Dalosszövetség díszhangversenye. Mindkét hangversenyre énekkultúránk gyönyörű meg­újhodása nyomta rá bélyegét. .Ezt a megújho­dást, mint tudjuk, először gyermekhangok hirdet­ték. A gyermekek elfogulatlan, romlatlan, friss zenei ösztöne vitte elsőnek diadalra az új ideált: klasszikus zenét, tiszta népi muzsikát a tömegeknek! De nem ki­sebb dicsősége a felnőtteknek, az apáknak-anyáknak, hogy átvették a kicsinyek énekét, hogy nem reeteltek tanulni gyermekeiktől, ahogyan ennek az új magyar zenei művelődésnek nagy megindítói sem restettek ta­nulni az »egyszerű« néptől... A polgáristák idei hangversenyének műsorán termé­szetesen énekkari népművelésünk megteremtője, Kodály Zoltán vezetett nem kevesebb mint tíz kórusremekével. A »Táncnótá«-t Nagy Gizella lajosuccai, a »Vízke­­reszt«-et Maróthy Magda Tisza Kálmán-téri, a »Lengyel László játék«-ot Szittya-Steiner Rezső hernáduccai és mesteruccai polgáristái adták elő. Kodály nagy fegyver­­társának, Bartók­nak gyermekkórusa­i közül a »Cipő­­sütés«-t Barth Ferencné óhegyuccai lánykóristái szólal­tatták meg és ugyanők mutatták be az est újdonságát, a »Julis néni tücske« című gyönyörű Erdélyi-költemény megzenésítését, mellyel iskolai énekkultúránk kiváló építőjének, Kerényi Györgynek bensőséges, áhitatos á­­zsikuslelke ajándékozta meg éneklő ifjúságunkat. Kó­­ruskomponistáink gárdáját a­­hangversenyen még Bár­dos Lajos, Molnár Antal, Halmos László, Péter József, Faragó Kálmán, d­r. Török Zoltán, Dobó Sándor és Zsasskovszk­y József képviselte. Mondanunk sem kell, szóhoz jutottak a műsoron az acapella-ének­ klasszikus mesterei is: Somogyi Magda práteruccai polgáristái Rauch Andreáétól, az óhegyuccai lányok pedig Pales­­trinából énekeltek egy-egy kis mesterművet. A már em­lített együtteseken kívül Zsasskovszky németuccai, Ka­­dor Mária borzaguccai, Pápay Izabella üteguccai, Rossa Ernő Rottenbiller uccai polgári iskolai kórusai biztosí­tották a hangverseny szép sikerét. A Dalosszövetség díszhangversenyén egyes dalárdák szintén egészen magasrendű műsorösszeállítással és kiváló művészi munkával emelkedtek ki az átlagból. Nagy örömmel üdvözöltük ez alkalommal a budapesti dobogón már a visszacsatolt Felvidék kiküldötteit is. A hangversenyt a Komáromi Dalegyesület férfikara nyitotta meg, majd a Lévai Dalárda vegyeskara lépett pódiumra, melyet az előadott Kodály-, Halmos , Bárdos-, Nádasdy-művek tanúsága szerint Heckmann István egészen a megújhodott magyar kóruskultúra szellemé­ben irányít. A Rimaszombati Magyar Dalegylet férfi­kara id. Halász Gyula vezetésével különösen megható üzenetet hozott: Kodály-Kölcsey »Huszt«-kórusával mintegy »dalban« hozta nekünk a Felvidéket, Huszt várának borongó romjain régi időknek új életet hir­dető szellemével. Igen nagy művészi sikert aratott a Chinoin Sport Egyesület vegyeskara, melyet Kerényi György meg nem alkuvó, emelkedett irányítása aránylag rövid idő alatt karének-együtteseink első sorába emelt, ahogy azt most Bach, Kodály, Ádám, Bárdos és Veress egy-egy kórusának nemes stílusú előadása is igazolta. Nem kisebb hatással szerepelt a Magyarság Dalegyesü­let hatalmas kórusa, Rajter Lajos vezetésével, Orlando di Lasso és Fister János műveivel.­­ A műsor második részét Kézdi-Krén Géza kitűnő Szent Anna vegyeskara Scarlatti Alessandro és Nádasdy Kálmán egy-egy kóru­sával nyitotta meg. A hangverseny legnagyobb zenei feladatát azonban kétségkívül a Szegedi Tanárképző Főiskolának kulturális érdemekben gazdag kamara­­kórusa oldotta meg: Szögi Endre vezetésével megszólal­tatta Kodály grandiózus népballada-feldolgozását, a »Molnár Anná«-t. Az est műsorát a Pénzjegynyomda Sport Egyesületének és a Posta Műszaki Üzemi Tiszt­viselők Dalkörének férfikara egészítette ki és végül a Budapesti Egyetemi Énekkarok ragyogó együttese zárta le, Burleigh, Palmgren, Farkas Ferenc kórusait szólal­tatva meg, lobogó temperamentumú, pompás karnagyá­nak, Vaszy Viktornak vezetésével. Zenekar Beethoven IX. szimfóniája hosszú idők óta a buda­pesti hangversenyélet egyik legvonzóbb műsorszáma. Népszerűsége mindamellett nagyon sokáig csak a hangversenyközönség elitjére, a klasszikus zene rajon­góinak szűkebb körére terjedt ki. Ez a »szűkebb kör« az utóbbi évtizedben azonban hatalmasan kitágult. A IX. szimfónia és általában a »szimfónia« már belekerült a legszélesebb városi néprétegek köztudatába, a »klas­s­szikus« zene mintegy kilépett a szorosabb értelemben vett koncertélet kereteiből, felhangzik Állatkertben, Margitszigeten, vagy Károlyi-kertben, mégpedig gyak­­ran olyan tolmácsolásban, mely kényes koncerttermek­nek is becsületére válhatna. A magas zenekultúra utat talált a legnagyobb nyilvánossághoz, anélkül, hogy bármit is veszített volna fensőbbségéből. Mert akik utat törtek neki, maguk a muzsikusok sem adtak fel semmit művészi méltóságukból a profánabb fórumokon. Ezeknek a klasszikus zenéket népszerűsítő muzsiku­soknak sorában megkülönböztetett hely illeti meg fárad­hatatlan, lelkes karmesterünket, Komor Vilmost. Ez a gyakorlottkezű, friss és gyorsan átfogó szellemű, sok­oldalúan képzett művész fővárosunkban és a vidéken egyaránt bámulatos eredményeket ért el. Legnagyobb­­igényű zenekari műveket, operákat hozott ki olyan keretekben, melyek addig csak könnyebb fajsúlyú zenék,­pp érettek befogadására voltak alkalmasak. Mennyit kö­szönhet neki vidéki zenekultúránk, mennyit azok a tömegek, akiknek nem telik operaházra, csak a Városi Színház népszerű operaestéire! Komor Vilmos kar­­mesterpálcája kétségkívül népművelésünk egyik leg­komolyabb tényezője a hangszeres zene és opera terén. Nagyközönségünk jól tudja, hogy mennyit köszön­het és mivel tartozik Komor Vilmos karmesterpálcájá­­nak. Igazolta ezt az a nagyszabású hangverseny is, me­lyen Komor Vilmos a IX. szimfóniával állt a Zenemű­vészeti Főiskola dobogójára: a termet zsúfolásig meg­töltötte az agilis karmester lelkes híveinek tábora. Valóban, ha valaki, akkor a nagy tömegek fáradhatat­lan zenei nevelője, megérdemelte ezt az utolsó helyig megtelt nézőteret és az onnan fel­viharzó tapsokat. A műsort pompás lendülettel vezette be a III. Leonora­­nyitány, majd egy fiatal pianista, Kuti Adrienne adta elő Mozart második A-dúr zongoraversenyét és végül felhangzott a szimfóniák szimfóniája, a »Kilencedik«, melynek megszólaltatásánál a Palestrina kórus méltó­képpen csatlakozott a Budapesti Hangversenyzenekar­hoz. Külön kell foglalkoznunk a szólókvartettet éneklő fiatal művészeknek, Neményi Lilinek, Rózsa Verának, ifj. Kürtös Károlynak és Borissza Pálnak együttesével. A női szólisták ugyanis egyenesen remekeltek . Neményi Lilit a fővárosi közönség eddig inkább mint kiváló színésznőt ismerte. A debreceni színház krónikájában azonban nem egy operaelőadás rend­kívüli sikere fűződik a nagytehetségű művésznő nevé­hez. Mikor annak idején beszámoltunk arról a nagy­jelentőségű — vidéken egyenesen párját ritkító — heroikus kultúrmunkáról, melyet a debreceni Csokonay­­színház kiváló igazgatója, Horváth Árpád teljes értékű operaelőadások (»Szöktetés a szerályból«, »Székelyfonó« stb.) rendezésével végzett, akkor felhívtuk a figyelmet ezeknek az előadásoknak egyik legkomolyabb értékére. Neményi Lili énekművészetére is. Neményi Lili éneke azonban most a IX. szimfónia szoprán szólójában még azokat is meglepte, akik tudták, hogy vidéki kultúr­­életü­nknek milyen magas fővárosi nívójú képviselője jut ezúttal szóhoz. Mert ezt a rendkívül kényes szoprán szólót csak ritkán hallhattuk ilyen ragyogóan muziká­lis, mélyen átélt és technikai szempontból is fölényes tolmácsolásban. Az alt-szólóban nem kisebb­ sikerrel, teljes értékükben érvényesültek Rózsa Vera kivételes művészi kvalitásai, melyeket nem kell »felfedeznünk«, hiszen csak a minap számoltunk be róluk a fiatal mű­vésznő önálló hangversenye alkalmából. A férfi­ szólis­ták egyelőre még inkább csak a hanganyagban hoztak értékeset. Fejlődésképes énekes, akiknek felléptetésével Komor Vilmos hű maradt kulturális programjának egyik fontos pontjához: a fiatal tehetségek felkarolá­sához. Mert ne feledjük: a kitűnő karmesternek nem­csak a nagyközönség az adósa, hanem az a sok-sok fiatal művész is, akiket Komor Vilmos ismert fel és juttatott komoly művészi munkához. Operaház Amilyen örömmel számoltunk be a klasszikus zene lelkes propagálóiról-népszerűsítőiről énekkari és zene­kari kultúránk terén, ugyanolyan örömm­el üdvözöljük Operaházunk műsorán azt az olcsó klasszikus­ ciklust, mely kétségkívül szintén hozzájárul a magas zenei mű­veltség szélesebb körű terjesztéséhez. A Mozart-, Weber- és Beethoven-operákat felölelő sorozatot Operaházunk a Fidelio múlt csütörtöki előadásának megismétlésével nyitotta meg. Ezzel bebizonyította kulturális áldozat­­készségét is, hiszen az előadás kettős vendégszereplés jegyében folyt le, tehát csak a közönségnek volt olcsó, viszont magénak az Operaháznak fokozottabb kiadást jelentett. A Fidelio beethoveni kultúrája azonban min­den áldozatot megér, és hasonlóképpen megérdemli az anyagi áldozatot a Fidelio címszerep-alakítójának, Huszka Rózsinak vendégszereplése is, mely egy kül­földre származott kiváló magyar énekestehetséget hoz vissza a hazai színpadra. Az előadás másik vendégének, Hoesslin főzeneigaz­gatónak vendégszerepeltetése viszont már komolyan gondolkodóba ejthet mindenkit, aki szívén viseli opera­kultúránk sorsát. Hoesslin már a »Szöktetés« legutóbbi előadásán keserVes csalódást okozott teljesen gyenge, tempóban, stílusban egyformán elhibázott Mozart­­vezénylésével. Beethoven operájához ugyan valamivel közelebb tudott férkőzni, de azért távolról sem ütötte meg azt a művészi színvonalat, melyet hazai Fidélio­­dirigensünknek, Ferencsik Jánosnak világosan, plaszti­kusan körvonalazott, tisztán, muzikálisan kidolgozott karmesteri munkája reprezentál. Nem tagadjuk: Hoesslin, mint Wagner-értelmező, tavalyi Walkür­ és Götterdämmerung-vezénylésével ro­konszenvesen — úgy látszik legjobb oldaláról — mutat­kozott be. Valódi mestert ugyan ezen a téren sem üdvö­zölhettünk benne, de szeretettel fogadtuk, mint jó diákot, aki előkelő Wagner-tradíciókban fejlesztette ki szolid műveltségét-tudását és szorgalommal, rutinnal, lelkesedéssel pótolja mindazt, ami tehetségében a valódi egyéniség, a magasabbrendű költészet eredeti tüzéből, fényéből hiányzik. Ezért Hoesslinben, a »Wagner-diri­­gensben« még a Szöktetés és Fidelio csalódásai után is bíztunk és ezzel a bizalommal vártuk a keddi »Sieg­­fried«-előadást, mely Huszka Rózsi mellett ismét Hoesslint hirdette mint »vendéget«. Sajnos, ez­en elő­adás most bizonyos fokig még ezt a »Wagner-diri­­gens«-be vetett bizalmunkat is megrendítette: a szolid stiláris keretek meglazultak, a hol túl gyors, hol túl lassú tempók megbontották a zenedráma széles epikai h­­m­­pölygésének ritmusát, a zenekari munka kiegyenlítet­­lenségében pedig csak még nyilvánvalóbb lett a Hoess­­lin-féle Wagner-dirigálás szürkésé ete. A Siegfried csodá­latos természetpoéziséből, forró lírájából, valódi hősi NA az ANGOL PARKBAN nagy magyar est MAGYARY IMRE cigánynunkaráink Közreműködnek : NAGY IZABELLA, CSELÉNYI JÓZSEF, Dajbukát Ilona, Bársony István, Kondor Ibolya, Kékes Irén, Hollay Béla, Sághy István, Magyari László, Pápay Gyula, Hajdú Imre, Arany József. Magyary Imre zenekarával a magyar nóták gyöngyeit játssza. Kezdete 8 órakor. ritmusából, mitmikus atmoszférájából jóformán semmit sem kapott a közönség, de kapott helyette egy-egy har­sogó fortisszimót, mely a karmesternek mindig bizto­sítja a tapsokat... Mi mindenesetre szívesebben csat­lakozunk azokhoz a tapsokhoz, melyekkel a zsúfolt nézőtér Huszka Rózsit ünnepelte és egyúttal az előadás nyereségének könyveljük el Szabó Ilonka csicsergő szopránját, mely ezúttal csendítette meg először az »erdei madár« hangját. Tóth Aladár. (*) 100 év magyar műzenéje. Rendkívül ér­dekes magyar hangversenyt rendez a Magyar Munkaközösség zenei szakosztálya május 19-én a Zeneakadémián. Egy műsor keretében mutatja be a legjellemzőbb magyar műzenei stílusokat Biharitól Bartókig. A ritkán hallható művekből (Mosonyi: Gyászzene, Bartók: Éjszaka zenéje stb.) álló műsort Rajeczky Benjámin bevezetője előzi meg. Közreműködnek: Rácz Aladár, Kelter Ernő, Matuska Miklós, Reitzer András, Raics István, Deutsch Jenő, Bálint—Adler—Lukács-trió A Koncert rendezései: Don Kozák Kórus ma, holnap (Városi 8). Kamarazenekari est holnap. Vez.: Liborcz Gy. Közr.: Kósa (Bach: d-moll), Pál, Vivaldi, Mozart, Händel. Basilides-dalest máj. 10. Tangóharmonikaest 14-én, a Marnitz tangóharmonika szaküzlet rendezése a leghíresebb harmonikaművészek közreműködésével. Buszabo—Bartók zenekarral 15-én (Városi 8). Mesterbérlet kék, sárga. Saner zenekari est 22-én Városi 8. Mesterbérlet kék, sárga. * Rózsavölgyi hangversenyei: Sergey és növendékei táncmatinéja vasárnap. Andrássy Színház, Ráday-est vasárnap, Zeneakadémia Gombaszögi, Karády, Tolnay Lendvay, Egyed, Hunyadi közreműködésével. Astra Desmond — Clifford Curzon 8-án, 7. 8. Rendkívüli színházi kedvezmény a Pesti Napló előfizetői és olvasói részére Linim. , «run vHiinainan­ »az ils kiadóhivatalában VII., Erzsébet­ körút 18—20., tel.: 148-888, rogg » órától délután 5 óráig, vasárnap délelőtt 9—2 óráig. Kamara: Utolsó Jáno­­S). Pesti: Ne bántsd a másét (8). András: A szerelem gyümölcse (8). Városi: Don kozák kórus (8). Hoys Egy bolond százat csinál (8). Komédia: Tanuljunk nyelveket (8) PÉNTEK, máj. 5. Magyar: Erzsébet (8). Belvárosi; Földindu­­lás (8). Nemzeti Kamara: Utolsó tánc (8). Pesti: Ne bántsd a másét (8). Andrássy: A szerelem gyümölcse (8). Városi: Don ko­zák kórus (8). Hoyal: Egy bolond százat csinál (8%). Komédia: Tanuljunk nyelveket (8%). SZOMBAT, máj. 6. Magyar: Erzsébet (3% d. n.). Belvárosi: Földindulás (8). Nemzeti Kamara: Utolsó tánc (8). Pesti: Ne bántsd a másét (8). Andrássy: A szerelem gyümölcse (8). Royal: Egy bolond százat csinál (8%). VASÁRNAP, máj. 7. Víg: A tetovált nő (8% d. u.). Belvárosi: Földindulás (4 d. u. és 8 este). Nemzeti Kamara: Utolsó tánc (4 d. u. és 8 este). Pesti: Ne bántsd a másét (4 d. u. és 8 este). Andrássy: A szerelem gyümölcse (3% d. u. és 8 este). Városi: Hamburgi menyasszony (4 d. u. és 8 este). Royal: Egy bolond százat csinál (4 d. u. és 8 este). Komédia: Tanuljunk nyelveket (8% este). Zeneművészeti: Rádai Imre előadóestje (d. u. 6­/0. Mulassunk, vigadjunk, szívből Nevető orkán, vidám búfelejtő műsor ! Charlie Chaplin és a tifoli komikus legsikerül­tebb bohózatát egyedül a NYUGAT MOZGÓBAN kacagjunk!

Next