Pesti Napló, 1939. május (90. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-31 / 122. szám

padok nem igen alkalmasak kompromisszu­mok kimunkálására. Kiegyenlítő munkájáért támadták, abból származó mozgási korláto­zottságát kihasználva rágalmazták szerte az országban. Akiknek szükségük volt a munká­jára, jobb meggyőződésük ellenére sem szor­­goskodtak a rágalmak elutasításában. Kezdet­ben valószínűleg egész jóhiszeműen, később engedményképpen saját pártjuk felé, még ké­sőbb óvatosságból. A vitorlákat duzzasztó sze­lekkel végzett első kísérletek után már igen könnyű volt megkapni a szélsőjobboldaltól a­­­zsidóbére,nem jelzőt... Eckhardt megint maroknyi párt élén tér vissza a képviselőházba. Ha kell, valószínűleg harcolni fog. Ha két fronttal kell, két front elleni De lehetséges, hogy a most lezajlott vá­lasztások tanúsága csökkenteni fogja a fron­tok számát és ha megint úgy adódnék a hely­zet, hogy Eckhardtnak kell majd az első vo­nalba állnia a nyilaskeresztesek ellen, nem kell becsuknia maga mögött a hátsó kaput, jó­barátok fognak ki-be járni rajta és nem adják idegennek a kapukulcsot... Az­ új országgyűlés erőpróbája lesz a ma­gyar parlamentarizmusnak. Lehet, hogy nagy ostrom nyitánya a pünkösdi választás. Az ost­romban szükség lehet minden erőre: a kormá­nyéra, a kisgazdapártéra, Rassayra, aki mellé oly szilárd hűséggel sorakozott fel a városi polgárságnak erős rétege , s ilyenkor leg­jobb, ha a védők egymásnak vetik a hátukat. Kártyabotrány asszonyok REGÉNY között Irtat HUNYADY SÁNDOR 42 Végre háromnegyed tízkor megérkezett René. A szemfülesebb vendégek előbb vették észre, mint a házigazda. A Vezér is vele jött, egy lépéssel mögötte, vén ember, aki nem tud taktust tartani a frissjárású menyecskével. Valaki hangosan elkiáltotta odakint: »Is­ten hozta, vezér!« — erre az általános zúgást és csevegést feszült csend váltotta föl. Hal­lani lehetett, hogy csikorog a kerti út kavicsa a házigazda léptei alatt, aki elébesietett fon­tos vendégeinek. René felment a terrasz lépcsőin és hosz­­szú másodpercekre megállt, hátul, középen, szemben a vendégek frontjával, mintha ref­lektorral lenne megvilágítva. Óriási díszben volt, a karján virág. Arcán egyre sugárzóbb és olvadóbb lett a mosoly. Végül sebesen előrejött, a virágokat hanyagul végigszórva a földön. Mintha egy Amerikából érkező hajó­nál találkozna a testvérével, mindkét karjá­val átölelte és ott, ahol érte, szenvedélyes csókjaival halmozta el Évát. Ez zseniális, előre kiszámíthatatlan cse­lekedet volt. Nem lehetett ellene védekezni, Éva mereven, megrettenve, meglepetten­­és legyőzve tűrte ezt a féktelen hízelgést, mint egy nagyon kínos orvosi vizsgálatot. René­ szinte a szerelem áttüzesedett, könnyektől fényes, túlzó hangján mondta: — Édesem! Drágaságom! Egyetlenem! A benfentesek úgy tehetségesen oldotta meg feladatát, Ádám pillanatnyilag meg volt nyugodva. Éva álmél­­kodott. Olyasmit érzett, hogy kifogtak rajta. A társaság a büfé köré gyűlt. Ettek, az­után csoportokra oszlottak. Bridzsasztalok és römiasztalok képződtek. Az őrnagy egy bokor árnyékába vonult Gabriellával, suttogó baritonja hízelegve hallatszott a sötétben, hamarosan meggyőződött róla, hogy a sovány nőnek van egy kis tüdeje, sőt mája is van valószínűleg. A háziasszony nem játszott, pedig min­den partiba bízták, csalták, szinte erőszakos­kodtak vele, hogy leüljön kártyázni, amiben már volt egy kis bántó célzatosság. Sétált a vendégek között, csinálta a homnőröket. Ész­revette, hogy a Vezér, aki Stefinek gibicelt, a székén ülve elaludt. Nem ébresztették föl. Ádám plédet terített a vállára, hogy meg ne fázzék, mert ez az asztal is kint volt a kert­ben. Az öregember feje oldalt billent álmá­ban, nehezen lélegzett, arca szürke volt. Éva irtózva nézte. Érezte, hogy semmivel sem lehet elmosni a közöttük lefolyt intim beszél­getést. Megtörtént és nyom maradt utána, mint egy sebforradás. Vége. A valóságban nincs folytatása. De vannak következményei a lélekben, ahogy egy gyermek sem felejti el, ha valahol megmutattak neki egy perverz képet. A vendégek egy óra körül kezdtek oszla­dozni. Gogó kisuhant a hallba és a komornyikot elküldte, hogy keresse meg a kabátját. Ádám utánament, marasztalni próbálta: — Maradjon még! Flörtöljön velem is egy kicsikét! — Nem szeretem a flörtöt! A flört olyan, mint mikor az embert a bolha csípi! Viszket és nem lehet megvakarózni! — mondta Gogó. — Hát akkor táncoljunk! Fölteszünk már jó lem­est!: !— ajánlotta a házigazda. — Inkább hálás lenne, hogy hazaindítom a gyülekezetet. Éva is fáradtnak látszik! — felelte a független leány és sietve elment A csínol fiú, aki olyan hosszan csókolt kezet a háziasszonynak, már előbb megszökött és az uccasarkon egy taxiban várta Gogót, hogy majd hazakíséri. Kijött a hallba paradicsommadár felesé­gével a toprongyos, fáradt, kis­ öreg is, aki úgy megbámulta a hatpengős rézmetszetet a falon. A háziasszony lekísérte őket a kertbe: — Igazán ne menjenek még! Az asszonynak kedve lett volna maradni, az­ urára nézett: — Na, Lajos, még egy félórát!! A rongyos, kis bánatos ember ideges lett! — Te maradhatsz! De én megyek! — pa­naszkodva fordult Évához. — A feleségem jól tudja, hogy nálam reggel hatkor ott a borbély. De azért neki hajnali kettőkor korán van lefeküdni. Neki én nulla vagyok! — a szobalányra nézett. — Kérem szépen a kabá­tomat! A szobalányt Rózsinak hívták, csinos szőke lány volt, ügyes, jólnevelt, a háziasz­­szony inkább szeretettel, mint szigorúsággal idomította. Odatartotta a távozni készülő vendégnek a kabátot. A kolduskülsejű öregúr megnézte a ka­bátot: — Ez nem az enyém! Ez egy jó rokk! Az én kabátomnak le van szakadva az akasz­tója, meg a zsebe! Rózsi udvariasan mosolygott: — Ez az, kérem, csakhogy bent a ruha­tárban megvarrtam! Az öregúr hálás csodálkozásba tért ki: — Igazán!! Megvarrta?! Köszönöm szé­pen! Igazán nagyon szépen köszönöm, kedves kisasszony! (Folytatása következül.) PESTI NAPLÓ 1989 májra 81 A magyarországi választások külföldi visszhangja „Mindent elsöprő kormánytöbbség“ — mondja London London, május 30. A Times levelezője jelenti Budapestről. A választások eddig ismert eredményei már világosan mutatják, hogy a kormány döntő győ­zelmet aratott a magyar parlamenti választáso­kon. A kormánypárt főként a kisgazdapárt ro­vására gyarapodott. A szavazás mindenütt bé­késen folyt le. Egyetlen incidenst sem jelentet­tek az egész országból. A legfényesebb egyéni győzelmet gróf Csáky István külügyminiszter aratta Sopronban, amelyet általában a nemzeti szocialisták főerősségének tekintenek és 2:1 arányban győzte le nemzeti szocialista ellenfelét. Megválasztották a kormánypárt több vezető tag­ját, köztük Imrédy Béla volt miniszterelnököt. A Daily Mail jelenti Budapestről: A magyar általános választások mindent el­söprő többséget hoztak gróf Teleki Pál minisz­terelnöknek. A szavazás ezúttal volt először tit­kos 1922 óta. A párizsi lapok szerint a közvélemény Teleki Pál mögé sorakozik ! Párizs, május 30. A francia közvélemény nagy figyelmet szen­tel a magyarországi képviselőválasztásokról ér­kező híreknek. A sajtó hangoztatja, hogy a jelen­legi nemzetközi körülmények rendkívüli fontossá­got kölcsönöznek a magyar közvélemény állásfog­lalásának. A lapok nagy része utal arra, hogy Magyarországon a választóközönség most első íz­ben nyilvánítja akaratát a titkos szavazati jog alapján. Az eddig beérkezett választási eredmé­nyekre támaszkodva Párizsban megállapítják, hogy a kormánypárt nagy győzelmet aratott, vi­szont a kisgazdapárt vereséget szenvedett. A la­pok nagy érdeklődéssel várják a végleges és teljes választási eredmények beérkezését. A lapok egy része első oldalán hozza Horthy Miklós kor­mányzó és gróf Teleki Pál miniszterelnök fény­képét. . A Petit Párision budapesti jelentése szerint az eddigi jelentésekből az tűnik ki, hogy a ma­gyar közvélemény határozottan jobboldali irány­ban tolódott el a szabadelvű alakulatok és a kö­zéppártok hátrányára. Úgy látszik, — írja az Excelsior — hogy a magyar választásokon a közvélemény, amely ez­úttal titkosan nyilvánította akaratát, gróf Teleki Pál miniszterelnök mögé sorakozik. A magyarországi választások jelentőségének megértéséhez — írja a Petit Journal — a követ­kező három tényező figyelembevételére van szükség: 1. A választások kevéssel a Felvidék vissza­csatolása után zajlottak le. 2. Magyarország igazi vezére Horthy Miklós kormányzó, ez az erős férfiú, aki valamennyi magyar szemében azt jelenti körülbelül, amit Hindenburg jelentett a németeknek. 3- A választóközönséget a választások alkal- Akik ragaszkodnak a természetes hashajtókhoz! IGMÁNDI KESERŰVÍZ: természetes-Ártalmatlan képzelt betegségek (hipochondria) ellen! Számos képzelt bajnok, szorulás az oka. Használjon Igmándit, jó kedve lesz újra. Csalódik, ha Igmándi helyett mást fogad el Nagy üveg 90, kis üveg 60 fillér. Forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS, KOMÁROM m­ával főképpen a földreform és a zsidókérdés foglalkoztatta. Olasz lapok véleménye Róma, május 30. Az olasz lapok közük a magyar képviselő­választások eredményeiről szóló első hivatalos jelentéseket. A Tribune és az Osservatore Ro­mano »Nagy kormánypárti többség« címmel közli az eredményeket. Az olasz lapok egyébként rámutatnak a szélső­jobboldali szavazatok megnövekedésére is. „A Teleki-kormány győzelme alkalmas a középeurópai helyzet stabilizálására“ Washington, május 30. (A Pesti Napló tudósítójának kábel­­jelentése.) (United Press.) Kormánykörökben a magyar Teleki-kormány hatalmas választási­ győzelmét olyan tényezőnek mondják, amely a középeurópai helyzet stabilizálására igen alkalmas, különösen azáltal, hogy biztosítja az eddigi magyar kül­politika folytatását. MEGJELENT A KÖNYVNAPI KÖNYVEK ÁRJEGYZÉKE iiiimiiiiiiiiiii KÖNYVNAPON aniur 1-2 0-40 3*ár­as engedménnyel kívánságra ngyen küldi Az Est könyvkereskedése Budapest­ VII., Erzsébet-korú 18—20.

Next