Pesti Napló, 1939. június (90. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-18 / 137. szám
PESTI NAPLÓ 1939 június 18 Vaska«» ADY, A JELES TANULÓ A félelem és gáncs nélkül való diák, tanári hátbaütéssel Ady vetélytárs nélkül való jó diák volt. Bátran lehet mondani róla, mint valamely lovagról: félelem és gáncs nélkül való. Rendszerető, kitűnő, példás magaviseletű. Az 1892. év őszén iskolanyitáskor került a zilahi gimnáziumba a piaristák nagykárolyi gimnáziumából, ahol az alsó négy osztályt végezte. Egy méhkaptár a vasúti kocsi, amely hozta a diáksereget a zilahi kollégiumba. A leghangosabbak egyike éppen Ady Endre, az új Y-es diák, akinek kihallatszik a zsivajból a házigyártmányú szivarok finomságáról szóló magyarázata: nehezen gyullad, de ha meggyűl, nyomban el is alszik. Ady Nagykárolyban már jeles diák lévén, minden nagyobb megerőltetés nélkül kezdett emelkedni az új osztályban, amely nem lehetett előtte ismeretlen: zilahi diák volt a falubélije, Jákó Sándor, a vakációk alatt igen gyakran együtt volt vele az Ady portához közeli temető akácosának hűvösében. Jákó bizonyára beszélt neki a zilahi diákéletről és osztálytársairól. Ady tehát új környezetébe simán bealakult. Felszeg falusi gyermekként hatott a négyesztendős nagykárolyi városi múlt ellenére. De fölényes képességei már karácsonykor elismerést arattak, mert csaknem mindenből jeles osztályzatot nyert a karácsonyi Értesítőben. Mindinkább kétségtelenné vált a Bandi versenyen kívül való állása. Különösen Kovács Barnával *) szeretett vitatkozni, de Kovács már akkor előnyt adott a reális tudományoknak s így tulajdonképpen való versengés nem is fejlődött ki közöttük. Valóságos csendes szellemi párbajként hatott a vitatkozásuk, rendszerint eldöntetlen eredménnyel végződött. A hallgatóság kivételes gyönyörűségére szolgált minden effajta mérkőzés. Nagyon keveset tanult odahaza, ellenben a tízpercek alatt bújta a könyveket. Feleletei szabatosságról, választékos nyelvről s a tárgyismeret teljességéről tettek tanúságot. Gyors felfogása volt, magolás nem látszott feleletein. Ezekre világosan emlékszem. 1892/93-ban — ekkor volt tanítványom — az ötödik osztályban csupa jeleseket kapott tőlem. Az első félévben még akad kettős, ez is csak egyetlenegy, a második félévben azonban színegyes a fiú. (Megvan az ezt igazoló tanári notesz). 1893/94-ben a VI. osztályt szintén jelesen végzi. Csupán a német nyelvvel nem jutott szegeletre, de inkább csak abban a részében a nyelvnek, ahol az idegen nyelv iránt való készség forgott szóban, mert a nyelv irodalmi részében megint ugyancsak vezetett. Más idegen nyelv ismeretében sem jutott odáig, hogy bármelyiken is precízen tudott volna társalogni. A német nyelvi kudarc oka: Zilahon Kerekes Ernő, akkor fiatal tanár, kemény kézzel fogta a német nyelvet, a német grammatikát, Nagykárolyban bizonyára fordítva volt és így egy kevés utánpótlásra lett volna szükség... Adynak erre nem volt kedve, mert már akkor öntudatlanul szőtte, alkotta lelki habitusát. Szinte megmagyarázhatatlan: éppen amiatt, hogy nem, valami nagyon ölte a szorgalom, már a diákévek legelején is milyen alaposan tudott elmerülni a görög és római klaszszikusok búvárlásában. Az iskolai kiszabott részén felül tanulmányozta Homer, Horatius, Tacitus, Vergilius és Catullus munkáit. Catullusnak Lesbia verebének halálára írt költeményét magyar ritmusos versformában fordította, át is adta latin tanárának, Székely Ödönnek. Klaszszikusokban történt elmerülése s az onnan hozott bő források Csakugyan sokszínűen buzognak fel verseiben, csak így magyarázható, hogy amaz általános vélemény mellett, hogy nem szívesen olvasott könyveket, nagyon sok verse mögött mélységes tudományos megalapozottság, klaszszikus, művelt világ rejtőzködik, — amit bizonyára már meg is állapítottak, vagy meg fognak majd állapítani az illetékes kritikusok. Szerette aztán különösen a balladákat, vezettek akkor ezek, gyakran ismételte italozás közben — amint volt osztálytársai ma is emlékeznek: — Rá zene zendül, kehely összecsendül. Itt mindjárt látni fogunk osztálytársi véleményeket szószerint: Balássy Miklós 5) írta nekem: »Az Ady Bandi tudása nagy hatással volt az egész osztályra, úgyhogy ez az előmenetelen meg is látszott. Szegény Bandi nagyon jószívű pajtás és barát volt, szívesen segített mindenkin, megtörtént gyakran, hogy a tíz percét feláldozta, hogy egy-egy gyengébb tanulónak a latin szövegét lefordítsa, vagy a számtani feladatait megcsinálja. Mi, akik addig is a zilahi gimnáziumba jártunk, szívesen, szeretettel fogadtuk Adyt, mindjárt az első órákon megnyerte tetszésünket határozott fellépésével és tudásával s különösen félsznélküli leleteivel, amelyeken meglátszott az alapos készültség, a tudás, amiket mindig a tananyag szellemében, de a tankönyv betűitől eltérve, saját szavaival könnyedséggel, rövid, szép u ~ ....— magyaros mondatszerkezetben mondott el, vagy adott elő. Különösen feltűnt ez a magyar órákon, mert mikor ebből a tantárgyból felelt, különös odaadás s a tárgy iránti különös szeretet sugárzott az arcáról s nagy, mély értelmet eláruló sötétbarna szeme különös fényben ragyogott. Nem emlékszem rá, — írja Balássy Miklós folytatólag (s itt már engem is belekever a kis esetbe; a törléseknél az effajta rám vonatkozó soroknak mégis csak szabad kegyelmet adni) — hogy magyar feleleteiért külön dicséretet kapott volna, de látszott az arcodon, hogy milyen jólesik az Ady feleleteit hallgatnod, bár ekkor is, mint máskor, állandóan a feleletek alatt teljesen szótlan voltál, de ha valamivel hosszabbra nyúlt a Bandi felelete, kérdéseket intéztél hozzá, amelyek a tárgyhoz tartoztak ugyan, de amelyek vagy olvasottságot, vagy speciális érzéket igényeltek. Az írásbeli dolgozatoknál azonban már nem voltál annyira szűkszavú s külön megdicsérted a Bandi dolgozatait, sőt volt rá eset, mikor olyan kijelentést tettél, hogy Bandi a feladat határain túlmenően dolgozott s akkor ezt ki is fejtetted — olyan szépen, olyan világosan, egy egész órán át, hogy mi elcsodálkoztunk rajta, s kilátszott belőle, hogy mennyire örömödre szolgált az Ady dolgozataival foglalkoznod. Ettől az időtől kezdve — engedj meg az őszinteségért — kezdtünk mi nem félni Tőled s láttuk, hogy nem az a rideg, szigorú tanár bácsi vagy, amilyennek akarod Magad mutatni. — Nem tudok visszaemlékezni, hogy ez milyen feladatnál volt, s mégis azért emlékszem vissza rá, mert az az Ady Bandival való foglalkozás az osztály első tanulójának nem igen jól esett, az előadás után hazafelé menet panaszkodott, úgyhogy mi ettől kezdve kissé hidegebben érintkeztünk Ady Bandival. Mily kedves, őszinte s mondhatnám tanulságos szavak az érdem dicséretéről. Zilahi első iskolai éve végén kapta jutalmul azt a könyvet, amely aztán Már két király balladájának forrásául szolgált. Azután is minden évben ott van a könyvjutalmakat nyertek közt, sőt 1893/4-ben már élvezte a Balogh Pál-féle alap 50 forintját is, Balogh Pál megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. A zilahi kollégiumban ,a Balogh Pál-féle alapítvány kamataiból, az alap rendeltetése szerint magyar nemzetiségű, ref. vallású, szép tehetséggel megáldott szorgalmas, jómagaviseletű, szegény tanulók részesültek.« Ez a Pál, Balogh Pál diósadi ref. kántor (rektor) fia a zilahi ref. főgimnáziumnál tizennégyezer forintos alapítványt tett. Diósadon 1792 február 23-án született, báró Wesselényi Farkas társaságában hosszabb európai s amerikai utat tett. 1832 után kusalyi birtokán, azután Hadadon találjuk. Hadadon 1864 október 16-án halt meg s itt is van eltemetve. Minden rázkódtatás nélkül halad Bandi feljebb, a VIII. osztályban a legtöbb tárgyból 1-es és csak természetes, hogy a jómagaviselet és szorgalomért e célú iskolai alapok kamataiból elismerő könyvjutalmat nyertek közt is ott van, de a tornából lecsúszott 3-ra. Ami testi ügyességét illeti, itt bizony már akad némi észrevétel. Pillantsunk be Uy Bálint tornatanár órájára. A Bandi gyerek tudvalevőleg a leggyöngébb tornászok közé tartozott. A tornaórán aztán kedves, derűs esetek adódtak. Osztálytársai szerették, mert jókat kacagtak a tornázó Adyn, nem kárörvendezésből, nem maliciából, mert szerették, rokonszenvesnek találták a testi ügyetlenkedéseit. Rövid, vaskos gyerek volt, nagy feje, hoszszú, járás közben is térdben erősen rogyadozásba hajló lába és hosszú karja miatt nem valami jó szertornász volt, sőt inkább rossznak mondható. Fel volt-e mentve, vagy nem — nem tudjuk, de — mint mondják a fiúk — minden tornaórán velük lógott. Hát persze, hogy nem volt fölmentve, különben nem kapta volna azt a fent említett lecsúszott kalkulust. Az esetlen mozdulatokon sokat mulattak, ő is velük. Ha valami nem sikerült az elismert jó szertornászoknak, akkor Újhelyi Sándort megragadta Bandit, felhurcolta a lóra, a létrára — Újhelyi Sándor is esetlen mozdulatokat produkált — és ezekkel a szavakkal rángatta fel Bandit a lóra meg a létrára: — Gyere, Bandi, mi jobban tudjuk ezt. Kedélyes perceket szereztek. Uy Bálint tornatanár olykor alig tudta a kellő komolyság korlátai közé terelni a fiúkat. Mint Molnár Imre megjegyzi: Egyet megfigyeltem, azt hogy ebben az időben a Bandi alaptermészetében mutatkozott bizonyos félénkség. A tornaórák is amellett szóltak. Bár a feleletei — mint mondom — félsz nélküliek voltak. De nehogy valaki azt higgye, hogy itt mi lecsepüljük Bandit, hivatkozom Ady Lajos megjegyzésére: »A tornához nem volt kellő eépvensége és ügyessége«. Molnár Imre ép az V. osztályba került együvé Adyval, azelőtt nem is ismerték egymást, fölelevenít egy kirándulást, amelyet Székely Ödön tanár csinált velük mingjárt szeptember folyamán. A megtett út határvonala volt: Nádastó, Katonai kilátó, a Meszes orma, Terbete, Horvátpetenye,, Gurzófalva, Egrespatak, Zilah. Közben természetesen nagyobb pihenők is voltak. . Hadd álljanak itt erről Molnár Imrének értékes adatai: »Osztályunkban harag, gyűlölség, ellenségeskedés nem volt. Ez a bámulatosan kedvelt professzor Székely Ödön, akiért különösen rajongtak a fiúk, érdekesen el-elbeszélgetett a baráti, a bajtársi viszony értékéről, útjairól. A hazamenetel után való napok egyikén felhagyta latin dolgozatnak a kirándulást. Néztük egymást fél órán át. Néztük Adyt, aki írt, fél óra alatt kész volt. Lejtette maga elé és akkor ő kezdett nézni bennünket. Aztán amíg deák furfanggal a közelebb ülőknek segítgetett, ez a segítés elszivárgott tovább is. És mind írtunk valamit, Bandi 2-est kapott a dolgozatára, a többi mind gyengébb osztályzatot. A Bandi tekintélye ezzel rögtön meg volt alapozva. Az ő esze kereke minden tárgyon játszva átgördülvén, ez az ész fölötte sokat segített minket főkép a latinból és mennyiségtanból mind az iskolai, mind pedig a házi dolgozatoknál. Nem irigyelte egyikünk sem, ő sem keresett irigyeket. Keze őszinte baráti kézszorításokat adott. Szerettük. A tanárok is szerették. Ez a kettő szépen találkozott abban a nagy erdőben, ami hamisíthatatlan kölcsönös megbecsülés. Illusztrációja legyen csak az, hogy a VIII. osztályban Kincs tanár Tacitust is fordíttatott és ehhez nem volt nálunk preparáció és más efféle istáp. Bandi kiadta a haditervet: Molnár kiszedi a szavakat, mert a nagy Finály nála van, a latinóra napján, reggel 7-kor összegyűlünk az osztályban és le-gyúrjuk az aznapi leckét, ő volt a fő-fő vezető. Teleky Bandi, Somogyi Kálmán, Boross Lajos is segítgettek. És Kincs tanár meg volt az eredménnyel elégedve. Nem firkáltunk puskát a felelő asztal lapjára. A számtannál a nagybeteg Székely Töhötöm tanárunk alig tudott felállni az asztaltól. Nem volt ereje. Adyt kiszólította és ő — Persze némi felvilágosításokkal — a bonyolult képletek levezetéséből is kibonyolódott.« Mily megértés a beteg tanárral szemben, mily példás rend és fegyelem s Ady a központ a táblánál. Mint Teleky Endre emlékszik, Székely Ödönt egy alkalommal a neve napján az osztály nevében Ady latinul köszöntötte fel. »Emlékszem akkori kritikámra, — úgymond Teleky — a beszéd na- Stten ,talpraesett volt«. Sajnos, már csak a megszólítás maradt meg emlékezetemben: »Carissime professor noster!« Tanártársaim tapasztalatait is egybevéve, ez az összefoglaló kép kerül ki a közös ecsetek alól: „Fintetlen és minden tanulótársát fölényes legyőző eminens. Szemében feltűnő módon csillogott a tiszta értelem tüze. Az értelemnek az a nagyratörő ereje, amely a hallottakat, vagy az olvasottakat úgy dolgozza fel, hogy azokhoz maga is új részleteket, vagy kapcsolatokat ad, tehát maga is alkot, teremt — már az iskolában is mutatkozott Adyban. Mutatkozott nemcsak a könnyűszerrel, magolás nélkül való tanulásban, de forsiskolai írásbeli dolgozataiban, önképzőköridinben és abban a sikerében, hogy ez a működés az önképzőkör s az iskola keretein túl a nagy nyilvánosság figyelmét is reá, költői tehetségére irányította. Mint Both tanár írta (szegény ma már néhai): Nagy reményeket fűzhettünk es fűztünk is hozzá mindannyian, akik tanítottak és ezekben a reményekben nem is csalódtunk..■■^?11fkepizódként ileszkedik ide be, hogyan ütöttek lovaggá a félelem és gáncs nélkül való diákot egy barátságos tanári hátbaütéssel. Somogyi Kálmánnal) volt egy közös pályázatuk. Mikor már a VIII. osztály vizsgálatain túl voltak, megpillantották a hirdetőtáblán, hogy a legjobb latin diák részére húsz korona pályadíj van kitűzve. Ők ketten nyomban elhatározták, hogy a husz koronát nem hagyják parlagon s magukhoz véve még egy társukat, beállítottak Iovics Gyula latin professzorukhoz: — Jöttünk, tanár úr, a latin húsz koronáért. A tanári kar rögtön belekezdett a vizsgáztatásukba. Bandi és Somogyi Kálmán között osztották meg a pályadíjat. Mikor Kincs Gyula kihirdette az eredményt, mind márt be is vallották, hogy mennyire nagyon igazságosnak tartják a döntést, miután ők ketten már előre megállapodtak, hogy akármelyikük is lesz a győztes, maguk között megosztják a húsz koronát. Szegény Kincs Gyula — most már néhai — a húsz korona mellé egy-egy kedélyes hátbaütést is adott az ilyen őszinte szavú győztesnek. Somogyi Kálmán és Ady Endre, ők ketten küzdöttek az elsőségért, azonban íme a nagy versenyzés mellett is, hogy tudtak ezek a fiúk a közös jó munkában eggyé lenni. Ilyen félelem és gáncs nélkül való jeles tanuló volt Ady, aki Párizsból rajongó verses üdvözletet küld (Vén diák üdvözlete) volt tanárának, Kincs Gyulának. Petri Mór ! *) Szolgabíró lett, később Zoványon körjegyzői i) Ma ezredes-mérnök, szintén nagyon kiváló tanuló volt. —) Ma járásbírósági elnök Mátészalkán. *) Szilágycsehi főszolgabíró lett. — 5) Ref. pap, erdővidéki egyházmegyei főjegyző lett. 13-szobás lakás augusztusra kiadó___ERZSÉBET KÖRÚT 18___