Pesti Posta, 1944 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1944-10-25 / 7. szám
KIND A FARKAS S£ilND A BÁRÁNY A budapesti közönség kivédhetetlen követelésére és türelmetlen unszolására a MADÁCH SZÍNHÁZ Gerhart Hauptmann: BERND HISZTIRÓZA című idegtépő, vérforraló, vadul modern és modernül vad drámáját. (Tekintve a darab feszült robbanékonyságát, csak az első jelenetet mutatjuk be. ízelítőképpen, azt is felelősség ítélikül s kizárólag az edzetteb lelkületek részére. Brómot kikészíteni, háziorvos telefonjamat előzetesen fellapozni ajánlatos!) ZIPFENSCULAMM GOTTFRIED (községi főelöljáróhelyettes, Stüszi Vadásznak öltözve, vérben forgó szemekkel, lihegő, eperpiros ajkai között mindenre készen tartott fogsoraival, tüzes érzékiségtől lobogó Haynau-féle pofaszakállal megjelenik. Gerjedő mozdulattal megpaskolja a pelenkát hajtogató leányzó idomait: Hajhó, mordizomadtaterinttette, nosza, hamar egy csókocskát galambom, ha mondom! LEÁNYZÓ (seprűszempilláival súrolva a földszint első sorait, titkolt múlttal, de nem titkolt vétkes vágyakozással): Már hogyan «'* mondhat ilyent, tiszteletreméltó főelöljáróhelyettes úr, hiszen kegyednek ...törvényes neje van! (A közönséget jóelőre óvjuk: ez faktum, mint majd később kiderül!) Z. G. (lobogó szenvedéllyel megfogja a leányzó kisujját): Ezer mennykő és patvar, talán bizony szívesebben vennéd, ha az,a kákabélű vőlegényed akarná... (Még ő sem meri kimondani, miről van szó!) LEÁNYZÓ (befogja a fülét): Az Egekre kérem, hallgasson, tiszteletreméltó főelüljáróhelyettes úr!... a derék Kraxelhuber Tóbiás Gáspár községünk egyik legköztiszteletbenátóbb kályhatapasztója és a jótékony nőegylet másodkönyvelője, a vőlegányom... (Váratlanul elhallgat és gőzmozdonyszerűleg liheg, ami semmi jóra sem enged következtetni.) ...de csitt, épp itt jönnek! Z. G. (sötét kacajjal, puskáját fenyegetően meglóbálva elmegy): Ördög és kárhozat! Nem bírom a szenteskedő, nyámnyilát képét nézni ennek a pernahajdernek! De bezzeg te sem Így beszéltél tegnapelött, mikor a rekellyésben veled... KRAXELHUBERTÓBIÁSés SZENTATYÓ, a leányzó atyja égre fordított, magasztos arculattal, zsolozsmákat énekelve közelednek. A harmadik és negyedik strófa közben a közönségnek, módjában van rájönni. ..QtfX-nY történhetett a fentemlített rekettyésben): Áldás, békesség és kegyelem, mint közönségesen! SZENTATYÓ: Ámen, ámen! (Közben orvul pálinkát iszik és csúnyákat gondol.) Ám megjelentünk leányom, mivelhogy mennyei rendelés szerint az emberi nemnek gyarapodnia és szaporodnia kell e földi téreken s e végből férfiúi és asszonyi állatok teremtődvén... VŐLEGÉNY (elpirul és zsebkendőé szélét rágja zavarában). LEÁNYZÓ: De én még... nem akarom, hiszen csak... tizenhat éve és nyolc hónapja ismerjük egymást... hajadont lelkületem hímporának borzongása... (Hangja elcsuklik, ami mögött szintén lehet valami.) VŐLEGÉNY (elpirul és zsebkendője szélét régja zavarában): nak megfontolására, hogy halandó létünk folytatása végett... LEÁNYZÓ (kitörve és sikollyal): Ám jó! Ám legyen! Lépjünk frigyre mielőbb, hogy kitűnjön tetteim rugója... rugója... gólya... gólya... hallak haha! (Őrjöngő nevetésbe tör ki, minek kapcsán többeknek ismét eszébe jut a rekettyés-ügy.) (Továbbiak során előfordulnak még a darabban durva és alpári célzások a két nem viszonyára, pórok ajkáról, aljas lelkivilágú szerelmi zsaroló gépész, maszatos arccal és izzadtságszaggal, egy darab, helyszínen kinyomott szemgolyó, több nyolc napon túl gyógyuló sérülés, padláson megfojtott csecsemő hullája, pucér téboly és jéghideg őrület.) Mindezeken kívül állítólag hat év óta világháború van. Más baj nincs. — Hogy van a kisfiát — Éppen ma mondta az orvos, hogy reconvalescens. — Ajjaj ! Csak azután ne legyen ragályos. Egyik rövidfilm-írónk állandóan anekdotákat és adomákat kér ismerőseitől, amiket azután fohasznál a filmjeiben. Elnevezték könyör-adoma gyűjtőnek. * Egyik pesti „vegyesházban“ több ajtón látható. Itt nem laktöbb ajtón látható: „Itt nem laknak zsidók“ felírású táblák. A napokban új tábla díszelgett az egyik ajtón: „Itt nem laknak svédek“ felírással. Megjelenik havonta háromszor: 1-én, 10-én és 20-án. — Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pesthy István. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Erzsébet körút 5—7. Tel.: 224-260. — Szerkesztőségi órák: naponta 11—1-ig. Előfizetés: egy hóra 2.— P. negyedévre 6.— P. Egyes szám ára 80 fillér. — Kéziratokat, rajzokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. — Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest. Felelős: Kárpáti Antal Igazgató. LADÁNYI FERENC a Nemzeti Színház új tagja. duttyás a moziban ...nahát, ez a Majális!... Jelzem, statárium elé vihetnek, akkor sem tudom már megmondani, hogy voltaképpen mi a csudának drukkoltam úgy, mikor a srácok elmennek, hogy megműtsék haverjukat a démontól, de őrült jó volt! Pé, hogy még az a mafla Lajos is, akivel voltam nagyokat nyelt és kacarászott, főleg, mikor a jóalakú nők strandoltak, na, legyen neki, nassoljon a fiú, gondoltam, rá sem lehetett ismerni, mikor végre kijöttünk a sötétbe, nem a nagytérelméletről kezdett beszélni, hanem aszondta, hogy az ifjúságnak kétségtelenül megvan a maga izéje, amiben viszont igaza van! Ja, de hogy elment jam, hát van egy tucat jópofa, fiú-lány vegyesz ,és mindenki szerelmes mindenkinek, amit csak helyeselhetek, úgyis, mint úgyis és azonkívül. És a Puskás, az egyik diák, szerelmes a vidéki színésznőbe, aki a srácz Vali, én az ő helyén félnék ilyen tehetségtelen lenni, mert még elhiszi neki valaki, hogy tényleg és akkor mi van, na nem. És aztán jön a szokott zűr a naiv, liliomlelkű ifjúval a vamp hálójában, bedül a spinélnk és házassági ajánlatot tesz neki spiccesen és verseket szaval neki, nem rossz tipp, nem mondom, mondtam is a Lajosnak, így jössz le nekem elő, mikor a vitaminokról haladzsázol, ha az expresszóban zöldségsaláta helyett valami masszívabb kajára vágyom. Na, de Puskás azért nem egy olyan mafla, mert hoz egy brosst is a nőnek, elég bóvli lehet, manapság ezer/cettőért, de még ebből is baj lesz, mert az össztanulóifjúság visszaveszekszi a nőtől a szajrét , miközben kiderül róla, hogy végleg egy kígyó, képzeld, nemcsak rajongó nyolcadikosokat fogad a lakásán, hanem öreg, kopasz, pénzes multikat is, ez a nő sorsa, mi csináljunk. És a fiú megint elmegy a lokálba, most egy másik nő mellett fog" be két" kVr'/felit,amilyen következetes, azt is Petőfi-versekkel szédíti. Ja, mert el van keseredve, előbb van egy vívójelenet, ahol megsebzi a legjobb barátját és húga lovagját, hát van miért elnyapivadnia. De ez még semmi, mert vannak a többi szerelmek, főleg a Halászgéza, aki békében elmehetett volna Hollywoodba Ramonnovarrónak, de persze, akkor még elemista volt, mert büv és bd), de ifjacska, a drága! Ami nem gátolja meg benne, hogy nyílt színen el ne csábítsa a Sennyeit, aki a barátjának nagynénje és akit lovaglatlanul levénlányoznak, ami ellen helyében én nagyon is tiltakoznék, mert van ő még olyan, mint kettő is a fiatalabb libucik közül, nahát. De mindegy, a nagynéni hoppon marad, hiába úszott versenyt a fiatalokkal a folyóban, sőt még biciklizett is és a végén el is bukott. — na, én nem akarok célzásokat tenni, de tényvaló, hogy leidül a bicajjal és a Halász-fiú beviszi a sűrűbe, amiről már meg lehet a jól fejlett privát véleményed, nekem megvan, én még a padra sem akartam leülni múltkor a Hármashatárhegyen, mikor a Jóskával voltunk, igaz, aztán besötétedett és meg kellett várni, míg ... szóval nem fontos, a végén általános heppiend van, a nagynéni megkapja a tanár urat hitvesnek, akit a Hihari ad, végre nem egy hekust, vagy napszámost, hanem intelligencset játszik, ami ráfér és én a Szinnyei helyében inkább választottam volna azt a szőke muris fiút, akinek nem tudom a nevét, de aki csupa mókát csinál és egye fene a korkülönbséget, azon legalább egy életen át lehetne derülni, ahogyan kecskét utánoz és zenekart dirigál na jó, de a Sennyei a tanáré lesz, de úgy kell neki, legalább máskor majd vigyáz a bicajjal, bár az ilyen nyári emlék kimegy a mosásban, tudom tapasztalatból, annyi baj legyen. Mondom neked, egész idő alatt lehet érezni, hogy az ember cirka tíz évvel fiatalodik, neked különösen ajánlom, nem azért mondom, de minimum kétszer okvetlenül nézd Görcsös-Grossmayl Mihály DRAMATURGIÁI ELŐADÁSA: A KINCSBEMONDÓ TÉNIASSZONYSÁG vagy: Szöktetés a putszerályból ! ARADY VIKTOR halhatatlan remekműve a Nemzeti Színházban Dicséret illeti a Nemzeti Színház nem tudom melyik igazgatóját, aki elhatározta, hogy ezt a darabot igenis bemutatja, a maga egész ásatagságában, mintegy iskolapéldájaként annak, hogyan írtak drámát anudaeumál és min nevet a közönség mai napig is. Alert igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, az irodalom halad ugyan, de a közönség makacsul megáll. Na már most, aki erre rájön, annak nyert ügye van. S ezért mai előadásom tárgyaként a fentnevezett színmű éppen, mint a közönség és a színpad korrelációnál s kölcsönhatásának kicsendülő antitézisbe torkolló szintézise szerepel. (Kérem ezt a mondatot pirossal aláhúzni és kívülről megtanulni, még sok esetben felhasználható lesz.) A színház vezetőségét nyilván az irányította, hogy olyant produkáljon, mely a mai időkkel szöges ellentétben lévén, bizonyos ingerlő kíváncsiságot vált ki a nézőből, mondván: jé, hát ilyen is volt valamikor. Mindjárt az első színben, mikor ágyúdörgés és puskaropogás hallatszik be az utcáról a mosodába, felfigyel az ember: egyrészt a szokatlan fegyverzejt csodálja, másrészt, megdöbben a szerző merészségén, ki üzemben levő puccrájt vetít elénk, ahol dolgoznak és nem politizálnak. Ami már most a daruk úgynevezett meséjét illeti, — bár ennek az egymást követő szellemességek zuhatagában jóformán semmi része sincsen — a főmotívum, hogy az egykori mosódúslány, elrejti üldözői elől Neipperg grófot, aki azután tizenkilenc évvel később (minek folyamán senki sem öregszik meg egy félórát sem) Napóleon féltékenységében meg akar öletni, de a közben Danzigi Hercegnővé avanzsált Kata nem engedi. Na kérom: itt ugyebár elsőszámú attrakció a közönség érettségizett tagjai részére, hogy a szereplőket ismervén, kivételesen jól informáltnak érezheti magát. „Neipperg!" mondják, faire mindenki legyint, mondván „nem fogják kivégezni, hiszen ő az, aki Napóleon halála után Mária Lujzával — satöbbi, Batobbi", tehát Napóleon egészen hiába strupálja magát, bár megjelenésben és fellépésben mjdnem olyan fölényes, mintha az igazi Napoleon igyekezne Ajtait utánozni. 8 ugyanez áll a többi szereplőre is: mindössze az lepi meg a szemlélőt, hogy milyen nagy zűrt csilláinak egyetlen egy ember esetleges kivégzéséből. („Ilyen haknis alak volt ez a Napcsit“ kérdezte mellettem korunk egy gyermeke.) is . Ami végül a szókimondást illeti, úgy a színház mindent elköve- tett, hogy az érzékenyebb lelkületek ne szenvedjenek túlságosan. A főszereplő hölgy ugyan dicséretos buzgalommal esett hol hasra, hol viszont és gyanánt, mindazonáltal örvendetes tényként könyvfi-__hettük el, hogy modora és mozgása, már pucerájosab korában is olyan finom volt, mint egy sévresi gorcellánbabáé, ami a nagy tömegek fölemelkedése szempontjából fontos. Rajta kívül az „óó!",„da“ sőt az „ááó!" valamint az „óód!" felkiáltások özöne tette színessé az udvari társalgás nyelvezetét. A „kegyeskedjék méltóztatni", „méltóztassék kegyeskedni", „ócsászári királysága”, „fenséges felség", „legkegyelmesebb hódolatom!" s más ehhez hasonló elhaló sóhajok miegyebekkel fűszerezve valóban bódítóan ringatóak voltak a közönség egy rétege számára, amely a hazai közéletben elburjánzott" nyers és férfias nyel- ' vezetet nem bírja. * ■ , Végezetül le kell szögeznem és megismételnem, hogy a színház dicséretes munkát végzett a darab bemutatásával, mindazonáltal tanulságként két dolgot kell leszögezni. Egyik az, hogy nem árt kedvesnek tetnni az emberekhez, mert sohasem lehet tudni, kiből mi lesz. A második viszont az, hogy nem muszáj a la mosódásn, mindenkinek nyíltan megmondani, amit gondol az ember, mert elmúltak azok az idők, mikor az ilyesmiért hercegi címet osztogattak, .t ‘ • f ej» rfxA/vnj&x?, Dns/mJt -ffoAz., JuzPauli. OJt. ertlm^f ésíf