Pesti Ujság, 1941 (3. évfolyam, 224-298. szám)
1941-10-01 / 224. szám
UH. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM. A jobboldali ma nemzetiszocialista írta: MARÓTHY KÁROLY Jaross Andor a „Jobboldali egység útja“ című cikkében foglalkozik az Imrédy—Pálffypárt szövetségével. Ennek során azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy a jobboldallás ma Magyarországon a nemzetiszocializmust jelenti. Lett is erre riadalom. A magyar nemzetiszocializmus hivatásos ellenfele, a Nemzeti Újság főszerkesztője, Tóth László, hoszszú és zavaros cikkben keveri össze a múltat a jelennel és a kopottfényű és tágfogalmazású „keresztény nemzeti politika“ hivatatlan védelmében a mindenkori kormánypolitika és az ezt támogató újságja s a maga becses személye számára sajátítja ki a jobboldaliság fogalmát. Amint a karmester dirigáló pálcája nyomán megszólalnak a különböző hangszerek, azonképpen Tóth László cikke után minden napilap sietett az ő mondataival visszaütni a tapintatlan Jaross Andort. Valóban a legkényesebb kérdést vetette fel: ki is ma a jobboldali politikus? — melyik a jobboldali újság? A legmozgalmasabb körkép alakult ki a kérdés nyomán. A kormánynak az a két reggeli lapja, amely joggal számítja magát a jobboldalhoz, tanácsosabbnak tartotta a hallgatást. Ez volt a válasza és ez igazat ad Jaross Andornak. E két laptól balfelé haladva egész az ortodox zsidóság lapaiig és a még mindig megjelenő Népszaváig, egyértelmű és egyetemes felháborodás robbant ki Jaross megállapítására és természetesen abban az arányban, amilyen távolságban vannak a jobboldaltól, növekvő hangorkánnal tiltakoztak az igazi „jobboldal“ megsértése ellen. A liberális keresztény politika most döbbent magára, hogy íme, a kényelmes jobboldaliság fogalmából, úgy látszik, máris kicsönnent. Ezért szándékosan eltúlozza, szétforyatja és kitolja a jobboldaliság fogalmát annyira, hogy ebbe azután mindenki szerencsésen beleférjen, kivéve a mastvar nemzetiszocialistákat. És ebbeli buzgalmában derék Tóth Lászlónk nem meszy a szomszédba elv kis politikai zsonglőrösködésért. Tóth ezt mondja: Jaross 938 előtti és a trianoni határon túl végzett munkájára tisztelettel gondol, mert ennek elbírálásához nincs elég közvetlen tapasztalata. (Ejnye, ejnye! Hát a közvetett tapasztalat nem elég a felvidéki magyarság munkájának elismeréséhez?) Viszont Jaross fiatal még ahhoz és nem ismeri eléggé a magyar közelmúlt politikai történetét, hogy a jobboldaliság kérdéséhez értene. Ezt a csáklyás-liberális-„keresztény“ politikai nyelvet magyarra fordítva, e megállapítás azt jelenti, hogy a felvidékieknek, kárpátaljaiaknak és az erdélyieknek és délvidékieknek joguk van magyarságukért és az anyaországhoz való viszszakapcsolódásukért küzdeni, de a megnagyobbodott ország politikai kérdéseiben, főleg sorskérdéseiben nem tájékozódónak, ezekbe beleszólásuk csak azoknak lehet, akik a mindenkori kormánytámogatás napos oldalán eredményes és dús évtizedeket töltöttek el. Kétségtelenül változnak a politikai fogalmak korok szerint, mint ahogy az alkotmány maga is változik. A jobboldaliság fogalma is átalakul, fejlődik. Széchenyi azt mondja, hogy ami egyesztendősnek felette jó táplálék, már nem elégséges a tízesztendősnek, s ami ennek igen jó, tán nem elegendő a húszesztendősnek, így tovább a kilencvenesztendősig. Más kellett Árpád ideje alatt a magyarnak, más Mátyás alatt és anno kétezerben ismét más kell. Régebben a Bécshez való kapcsolat, vagy vele szembenállás, tehát a régi közjogi ellentét bontotta szét kurucokra és labancokra az országot. Ma a szociális feszültség, a fennálló gazdasági és politikai erőkhöz való ragaszkodás, vagy ezek ellen való harc teremt szembeállítást az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a világnézeti hovatartozandóság von határokat. A közjogi ellentét helyébe a szociális ellentét lépett az egyik irányban, a másik irányban pedig a jelen politikai erőihez való ragaszkodás, ami viszont teljesen összezavarja politikánk színképét, ha a jobboldaliság, vagy baloldaliság szemüvegén át vizsgáljuk. Ugyanis a baloldali marxista és polgári radikális, valamint a zsidó kapitalista egyformán támogatja a jelen gazdasági és politikai helyzet fenntartását, például a nemzetiszocialista előretöréssel szemben és e téren szívesen fognak kezet a jobboldaliságot maguknak kisajátító Tóth Lászlókkal, Nemzeti Újságokkal és az árjásított kormánylapokkal. Azon már régen túl vagyunk, hogy nem a parlament padjaiban való elhelyezkedés teszi a jobb vagy balodaliságot. Az természetes, hogy az elnök a maga pártját, a többséget ülteti a jobboldalra. Deákkal szemben Tisza Kálmán volt baloldalon ülő és baloldali, míg tizenöt évig nem került kormányra és pártjával együtt a parlamentben jobboldalra. A Fejérváry-kormány és főleg belügyminisztere, Kristóffy, a legszélsőbb baloldali szociáldemokratákkal, Jásziékkal és a zsidó radikalizmusssal keresett kapcsolatot és szövetséget, anélkül, hogy ezek ezzel jobboldaliakká váltak volna. A jobboldaliság fogalmát tehát nem az uralkodó iránnyal való együtthaladás, vagy ezzel szemben való ellentétes törekvés nem határozza meg, de még a koreszmével való kapcsolat sem. A keresztény irányzatú német Centrumpárt jobboldali volt évtizedeken keresztül, de megszűnt az lenni, amikor a marxistákkal együtt kormányzott és feltűnt a német nemzetiszocializmus, amely elfoglalta jobboldalon a Centrum helyét. Ezért nincs igaza Tóth Lászlónak, amikor Prohászkára, Wolf Károlyra, Gömbös Gyulára, Ernszt Sándorra hivatkozik, akik ma nem lennének jobboldaliak, mert nem voltak nemzetiszocialisták. A most említettek igenis a maguk korának nemzetiszocialistái voltak. Gömbös kivételével nem voltak ők kormányon, tehát csak „beszélni“ tudtak ők is a magyar eszmékről és azt megvalósítani nem tudták, amit most a magyar nemzetiszocialistákkal szemben bűnül hoz fel Tóth László. Nem vitás, hogy a liberalizmus évtizedeiben is voltak már jobboldali törekvések: 1882-ben Istóczy Győző által megindított komoly szociális programot adó antiszemita párt, valamint az 1894-ben startoló ugyancsak kisemberi megmozdulás: a Néppárt. De azért, mert a mai Kereszténypárt ősének tartja az ötven évvel ezelőtt indult Néppártot, még nem lesz jobboldalivá még akkor sem, ha Zichy János és Esterházy Móric a nevek jogfontosságát biztosítja is a múltból a jelen számára akkor, amikor ez a párt most, a zsidótörvények tárgyalása alkalmával szemben a nemzetiszocialistákkal és a kormánnyal, nyíltan együtt szavaz a zsidó érdekeket védő kisgazda-, polgári radikális és szociáldemokrata pártokkal. Sem Prohászka, sem Wolff, sem Gömbös, sem Ernszt ezt nem tették volna és ezzel nem csatlakoztak volna a Zichy János, Esterházy Móric, Eckhardt Tibor, Rassay Károly és Peyer Károly-féle baloldali vonalhoz. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Eckhardt Tibor, Lendvay István nem jobboldaliak ma, bár jobboldaliak voltak tizenöt, húsz évvel ezelőtt. Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula, Bornemisza Géza abban a pillanatban, amikor a jobboldalibb Imrédy-kormánnyal szembefordultak, nemcsak a parlamentben ültek át baloldalra, de politikájuk irányában is, ha nem is 180 fokban, de 90fokban elhajlottak a jobboldaliságtól. A Kisgazdapárt politikai kudarca után most egy parasztszövetséggel kísérletezik, tehát társadalmi megmozdulásfélével. A Nemzeti Újságtól, tehát a liberális kereszténységtől a marxista Népszaváig bezárólag a napilap-front hasábokkal támogatta ezt a mozgalmat. Ismét elárulván, hogy a jobboldaliság fogalmával szemben, az általuk mindig támadott nemzetiszocializmussal szemben, benn vannak a bezárult baloldali körben. A jobboldaliság fogalma tehát változik, fejlődik, átalakul akkor is, ha egyesek szívesen kapaszkodnának bele politikai múltjuk évtizedekkel ezelőtti jobboldalinak vélt epizódjaiba. 1941-ben a magyar jobboldaliságot kifelé az új, nemzetiszocialista Európába való teljes bekapcsolódás, ezért való meg nem alkuvó munka, befelé az ország zsidótlanításáért és szociális belső átalakulásáért vívott harc határozza meg. Péntektől kezdve Pesten és Budán vacsorázhatunk LUfllttUMIpilÉ éilermeilien konyha, ital, zene a rési ,pfanussj kg 3 a. ■ tinker '.VÁL' - ■ A FELÁRUSITÓ BUDAPEST VI.TERÉZ KÖRÚT 7 Itt levágandó Megrendelek_______drb. nyocad_ drb negyed osztálysorsjegyet az október 18 án kezdődő húzásokra Kérem díjmentesen a ,Szerencsés Emberek Elbeszélései“ című könyvet. Név_______________________Lakcím________________ A Nyilaskeresztes Párt október 4-én tartja nagytanácsát A Nyilaskeresztes Párt október hó 4-én, délután 4 órakor tartja szokásos havi nagytanácsát a Hűség Háza tanácstermében. A nagytanácson meg kell jelenni az összes pv. biztosok- nak, tökebiet-, megye, önálló járásvezetők, valamint azon városvezető testvéreknek, akik a múlthavi nagytanácsülésre meghívót kaptak. A belépésnél a megbízóleveleket és a tagsági igazolványokat fel kell mutatni. Havi jelentését mindenki hozza magával. Pártépítés Vezetője. Négy milliárd márka a német téli segélyakció eddigi eredménye (BERLIN) A német téli segélyakció jelentése érdekes számadatokat tartalmaz. Ez az akció Németországban 1933/34 telén indult meg és akkor 350.356 márkát eredményezett A múlt télre ez az öszszeg már csaknem egymilliárd márkára emelkedett, mert a tavalyi tárgyi és pénzadományok értéke 934.025.956 márka volt. Ebből 20.711.310 márka volt a tárgyi adományok értéke. Berlinben a készpénzadományokból származó összes bevétel 59.691.950 márkára rúgott. Ami a tárgyi adományokat illeti, különösen sok élelmiszert adtak a télisegély javára, de adományoztak háztartási cikkeket is. Az összes télisegélyakciók során eddig 4.019.612.535,1 márka gyűlt be. (NST) A Córesz a frankosokat gyanúsítja, de a zsidóit védi Közérdekű volta miatt szórólszóra közöljük az alábbi panaszos levelet: Szerkesztő Testvérek! Bizonyára elkerülte figyelmüket a Mendel és a Josif zsidók üzlettársának, gróf Bethlen István házilapjának a gyufarejtegetésről szóló cikke. Panaszkodik, hogy a trafikokban újabban csak kis doboz gyufát adnak. Csűri-csavarja a dolgot, siránkozik, hogy gyufát rejtegetnek, de avilág minden kincséért sem árulja el, hogy azok a bitangok, akik a mai rendkívüli időkben legtöbbször megszegik a törvényeket és akik naponként visszaélnek a közelátás rendelkezéseivel, akik most a gyufát rejtegetik, azok a zsidók. Ahelyett, hogy azt írná, a zsidók újabban gyufát rejtegetnek, a frankosokat gyanúsítja. Legalább is úgy állítja be a dolgot, mintha mi, trafikosok lennénk az oka, hogy árudáinkban csak kis doboz gyufákat tudunk adni. Mélyen felháborított bennünket ez a barkótt gyanúsítás s azért kérjük a Pesti Újságot, hogy hasábjain visszautasíthassuk a Céresznek ellenünk irányított gyanúsítását. Soraim szíves közlését kérve és megköszönve, vagyunk nemzetiszocialista köszöntéssel (Aláírások.) trafikosok. •mmmmm-----—A-----— Átalakították a főkapitányság Széchenyi-emlékszobáját. Szeptember 21-én és 30-án megjelent számunkban megemlékeztünk arról, hogy az egykori Európa-szállónak, illetve a mostani főkapitányságnak Ferenc József-téri és Zrinyi utcai sarok,szobájában éveken át lakott Széchenyi István gróf és onnan figyelte a Lánchíd építését is. Örömmel állapítjuk meg, hogy a főkapitányságnak ezt a sarokszobáját, amely éveken át otthona volt a legnagyobb magyarnak, most rendbehozták, kifestették és teljesen átalakították. Külsejében is méltón képviseli azt a történelmi emléket, amely múltjához fűződik. Megállapíthatjuk ezzel kapcsolatban, hogy cikkünkkel a közönség figyelmét hívtuk fel a szobára és akik arra járnak, nem mulasztják el, hogy illő áhitattal meg ne tekintsék a Széchenyi-sarokszobát. Végezetül úgy hisszük, kötelességet teljesítünk, mikor kiemeljük, hogy a főkapitányság Zrinyi utca és Ferenc József téri sarokfalának R-RoVotivíemléktáblával való megrperlése a főváros által dr. Miássy Sándor stdnt kezdeményezésére történik.