Magán leánygimnázium, Pestszenterzsébet, 1933
Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. ACSAY ISTVÁN Dr. Acsay István dr. főigazgató úr az ősszel elbúcsúzott hivatalától, nyugalomba vonult. Példás életét bemutatjuk tanítványainknak: az ilyen munkások tesznek naggyá egy nemzetet, ha minél többen vannak. Acsay István Vácott született 1869 augusztus 15-én. A budapesti egyetemen két tudománykart végzett el, a hittudományit és a bölcseletit. Doktori értekezésében egy híres görög nyelvészeti mű magyarázatával és lefordításával adta bizonyságát mély tudományos képzettségének. 1898-ban lett a latin nyelv tanára a gyöngyösi állami gimnáziumban, két év múlva Munkácsra helyezték át, majd hat év múlva a besztercebányai kir. kat. főgimnázium igazgatójává nevezték ki. Gyors emelkedésének csak folytatása volt az, hogy öt év múlva, 1911-ben a budapesti Barcsay-u. főgimnázium igazgatását bízták rá s itt tíz év múlva főigazgatói címet nyert. 1927-ben a budapestvidéki tankerület tényleges főigazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztét hat évig töltötte be oly kitűnő lelkiismeretességgel, mint eddigi hatásköreit. Szolgálati ideje letelvén, 1933 októberében nyugalmazását kérte s ennek kapcsán a Kormányzó Úr Ő Főméltósága a „signum laudis“-szal ismerte el érdemeit. Kiváló tanári tulajdonságait tanítványai élvezték, tankönyvei hirdették, tanártársai nagyrabecsülték, amit legékesebben az bizonyít, hogy a Katolikus Középiskolai Tanáregyesület elnöki székébe és az Országos Középiskolai Tanáregyesület igazgatóságába emelték őt, valamint a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségében is rá bízták a tanárok érdekeinek képviseletét. Mély belátása, cselekvő ereje és meleg családi élete a társadalom minden rétegében elismerést szerzett neki s a vezetők közé rendelte, hazafias lelkessége a Nemzeti Szövetség igazgatóságába vezette őt, hírlapírói tevékenységének során a sajtótermékek ellenőrzéséért miniszteri elismerésben részesült. Intézetünk hálásan jegyzi fel azt a kiváló jóakaratot és méltányosságot, melyet a főigazgató úr két éven át a kezdet nehézségeivel küzdő intézetünk iránt tanúsítani kegyeskedett, valamint azokat a tanácsokat és útbaigazításokat, melyekkel munkánkat irányította. Nagyrabecsüléssel, meleg szívvel és hálás emlékezéssel gondolunk szeretett főigazgatónkra s a hivatalos kapcsolat megszűnéséért vígasztal az a tudat, hogy az ő friss ereje és gazdag lelke most is a legszebb eszmének, hazánk naggyá tevésének fáradhatatlan híve.