Magán leánygimnázium, Pestszenterzsébet, 1933

Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. ACSAY ISTVÁN Dr. Acsay István dr. főigazgató úr az ősszel elbúcsúzott hivatalá­tól, nyugalomba vonult. Példás életét bemutatjuk tanítványainknak: az ilyen munkások tesznek naggyá egy nemzetet, ha minél többen vannak. Acsay István Vácott született 1869 augusztus 15-én. A buda­pesti egyetemen két tudománykart végzett el, a hittudományit és a bölcseletit. Doktori értekezésében egy híres görög nyelvészeti mű magyarázatával és lefordításával adta bizonyságát mély tudomá­nyos képzettségének. 1898-ban lett a latin nyelv tanára a gyöngyösi állami gimnáziumban, két év múlva Munkácsra helyezték át, majd hat év múlva a besztercebányai kir. kat. főgimnázium igazgatójává nevezték ki. Gyors emelkedésének csak folytatása volt az, hogy öt év múlva, 1911-ben a budapesti Barcsay-u. főgimnázium igazgatá­sát bízták rá s itt tíz év múlva főigazgatói címet nyert. 1927-ben a budapestvidéki tankerület tényleges főigazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztét hat évig töltötte be oly kitűnő lelkiismeretességgel, mint eddigi hatásköreit. Szolgálati ideje letelvén, 1933 októberében nyugalmazását kérte s ennek kapcsán a Kormányzó Úr Ő Főméltó­sága a „signum laudis“-szal ismerte el érdemeit. Kiváló tanári tulajdonságait tanítványai élvezték, tankönyvei hirdették, tanártársai nagyrabecsülték, amit legékesebben az bizo­nyít, hogy a Katolikus Középiskolai Tanáregyesület elnöki székébe és az Országos Középiskolai Tanáregyesület igazgatóságába emel­ték őt, valamint a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségében is rá bízták a tanárok érdekeinek képviseletét. Mély belátása, cselekvő ereje és meleg családi élete a társada­lom minden rétegében elismerést szerzett neki s a vezetők közé ren­delte, hazafias lelkessége a Nemzeti Szövetség igazgatóságába ve­zette őt, hírlapírói tevékenységének során a sajtótermékek ellen­őrzéséért miniszteri elismerésben részesült. Intézetünk hálásan jegyzi fel azt a kiváló jóakaratot és mél­tányosságot, melyet a főigazgató úr két éven át a kezdet nehézsé­geivel küzdő intézetünk iránt tanúsítani kegyeskedett, valamint azokat a tanácsokat és útbaigazításokat, melyekkel munkánkat irá­nyította. Nagyrabecsüléssel, meleg szívvel és hálás emlékezéssel gondo­lunk szeretett főigazgatónkra s a hivatalos kapcsolat megszűnésé­ért vígasztal az a tudat, hogy az ő friss ereje és gazdag lelke most is a legszebb eszmének, hazánk naggyá tevésének fáradhatatlan híve.

Next