Polgári fiúiskola, Pestszenterzsébet, 1928
Élő tanulságot adtál nekünk a hazaszeretetre nevelésben, mert példányképe voltál a gyűlölt fajzat által kiüldözött és hozzánk menekült magyar tanárnak. A magyar feltámadás reményes boldogsága akkor járta át egész valódat, amikor az iskolapadok serdülő magyarjait hazaszeretetre taníthattad. Ez volt a missziód a mi intézetünkben is. Ezt a hivatást töltötted be teljességgel mindaddig, míg szeretetteljes szavaid egyre halkabbá váltak. Így borultak rád a sorvasztó kálváriás évek. Daliás férfivállaid megroskadtak kínzó-gyötrő betegséged alatt. Családod egyik büszkeségét, aranyifjú mérnökfiadat elragadta szíved mellől a kegyetlen halál. Lelki egyensúlyodat, érzésvilágodat ez a csapás teljesen lesújtotta, így értél el hervadó lelked, elővesztett tested utolsó stációjához, a ravatalodhoz. Mi szeretettel őrizzük emlékedet, mert megértő, melegszívű kortársat, jóbarátot veszítettünk benned. Tanítványaid a gyermekért rajongó atyai nevelőjüket siratják. — Poraid itt is Magyarfölddel egyesülnek, hazaszerető lelked pedig virrasszon székelyföldi szeretteid fölött! Nyugodj békében a legszeretettebb székely véred : imádott Pista fiad mellett! — Isten veled!“ A tanártestület, IV. a) osztály.