Polgári fiúiskola, Pestszenterzsébet, 1929

Szent Imre-ünnepélyünk, írta : SZABADOS GYULA r. k. hitoktató. Ma, amikor az irredenta szolgálatába óhajtunk állítani min­dent és mindenkit,­­ma, amikor elhagy­atottságunkban, kifosztott­­ságunkban nemcsak minden égi és földi segítőkézbe, hanem a leg­csekélyebb mentő szalmaszálacskába is olyan igen hajlamosak vagyunk belekapaszkodni. — Isten küldötte­égi segítőkéz nyúl felénk a Mennyország végtelen magasságából Magyarország mér­hetetlen megalázottságának szédítő mélységébe, hogy abból a szebb, a jobb, a boldogabb nemzeti jövő biztos reménységének szelíd, de szilárd horizontjára fölemelje a magyar szívet, a magyar lelket, a magyar önbizalmat, a magyar élniakarást! Szent Imre herceg üdvözölt keze ez az üdvözítő, mentő kéz, amely az Ő földről való távozásának 900 éves ködfátyol-egéből integet, kínálkozik felénk bátorítólag, biztatólag: „Én nemzetem, magyar népem, Őseidre kérlek szépen, Térj meg ősid Istenéhez, Akit lelked titkon éhez, Szíved szomjaz, éned kíván, Mint az eget a szivárvány! .. Hát bizony a legutóbbi évtizedek folyamán Szent István nem­zete nagyon megfogyatkozott hitében, igen eltávolodott Istenétől. Aki ezért a hűtlenségért meg is sújtotta a világháború és istentelen, nemzetietlen forradalmak korbácsával a magyart... Használt az Istentől való megveretés! Hungária feje — Budapest és környéke — kijózanodott az isteni korbácsütések súlya alatt. Megteltek a templomok az imád­kozók ezreivel éppen az istentelenség uralmának, a proletárdikta­túrának napjaiban és azóta mind többen és többen és mindig meg­­győződésesebb lélekkel állanak az Istent alázatosan és élőhittel imádók táborába. Tapasztaljuk ezt különösen most, a Szent Imre jubileumi éve kezdetén, amikor az Isten liliomos leventéje, a mennyország dicsősége, Magyarország reménysége, Szent Imre hívó szavára az Istenhez "visszatért lelkek sűrű tízezrei zarándokol­nak Máriabesnyőre, Szent Margit-szigetre, Esztergomba, Székes­­fehérvárra, Veszprémbe, férfiak, nők, ifjak és h­ajadonok, szegé­nyek és gazdagok, alantasok és hatalmasok, egyszerűek és művel­tek, tudósok és tudatlanok, világiak és egyháziak egyaránt! Meg­térésünk és buzgóságunk látására és csodálatára megindul meg­csonkított­ságában is drága és imádatosan szeretett szép hazánk felé az egész művelt világ, még az idegen világrészek is. És ezt mind Szent Imrének felénk nyújtott égi üdvözölt jobbja tesz­i velünk és nekünk. Ez lesz aztán a propaganda, ez lesz aztán az irredenta, amilyent nem látott még soha a világ, mert ehhez hasonló nem is volt még soha ! ... Ebbe a fenséges ima-világkoncertbe zengett bele a mi iskolánk is, amidőn ez év május 4-én, vasárnap délután, az intézet udvarán a következő keretben szentelte meg a maga Szent Imre-ü­nnepélyét. A virágfüzérekkel pazarul díszített tábori oltársátor előtt katonás rendben, az osztályfőnökök vezetése alatt szakaszokba osztva állót-1* 3

Next