Polgári fiúiskola, Pestszenterzsébet, 1929
Szent Imre-ünnepélyünk, írta : SZABADOS GYULA r. k. hitoktató. Ma, amikor az irredenta szolgálatába óhajtunk állítani mindent és mindenkit,ma, amikor elhagyatottságunkban, kifosztottságunkban nemcsak minden égi és földi segítőkézbe, hanem a legcsekélyebb mentő szalmaszálacskába is olyan igen hajlamosak vagyunk belekapaszkodni. — Isten küldötteégi segítőkéz nyúl felénk a Mennyország végtelen magasságából Magyarország mérhetetlen megalázottságának szédítő mélységébe, hogy abból a szebb, a jobb, a boldogabb nemzeti jövő biztos reménységének szelíd, de szilárd horizontjára fölemelje a magyar szívet, a magyar lelket, a magyar önbizalmat, a magyar élniakarást! Szent Imre herceg üdvözölt keze ez az üdvözítő, mentő kéz, amely az Ő földről való távozásának 900 éves ködfátyol-egéből integet, kínálkozik felénk bátorítólag, biztatólag: „Én nemzetem, magyar népem, Őseidre kérlek szépen, Térj meg ősid Istenéhez, Akit lelked titkon éhez, Szíved szomjaz, éned kíván, Mint az eget a szivárvány! .. Hát bizony a legutóbbi évtizedek folyamán Szent István nemzete nagyon megfogyatkozott hitében, igen eltávolodott Istenétől. Aki ezért a hűtlenségért meg is sújtotta a világháború és istentelen, nemzetietlen forradalmak korbácsával a magyart... Használt az Istentől való megveretés! Hungária feje — Budapest és környéke — kijózanodott az isteni korbácsütések súlya alatt. Megteltek a templomok az imádkozók ezreivel éppen az istentelenség uralmának, a proletárdiktatúrának napjaiban és azóta mind többen és többen és mindig meggyőződésesebb lélekkel állanak az Istent alázatosan és élőhittel imádók táborába. Tapasztaljuk ezt különösen most, a Szent Imre jubileumi éve kezdetén, amikor az Isten liliomos leventéje, a mennyország dicsősége, Magyarország reménysége, Szent Imre hívó szavára az Istenhez "visszatért lelkek sűrű tízezrei zarándokolnak Máriabesnyőre, Szent Margit-szigetre, Esztergomba, Székesfehérvárra, Veszprémbe, férfiak, nők, ifjak és hajadonok, szegények és gazdagok, alantasok és hatalmasok, egyszerűek és műveltek, tudósok és tudatlanok, világiak és egyháziak egyaránt! Megtérésünk és buzgóságunk látására és csodálatára megindul megcsonkítottságában is drága és imádatosan szeretett szép hazánk felé az egész művelt világ, még az idegen világrészek is. És ezt mind Szent Imrének felénk nyújtott égi üdvözölt jobbja teszi velünk és nekünk. Ez lesz aztán a propaganda, ez lesz aztán az irredenta, amilyent nem látott még soha a világ, mert ehhez hasonló nem is volt még soha ! ... Ebbe a fenséges ima-világkoncertbe zengett bele a mi iskolánk is, amidőn ez év május 4-én, vasárnap délután, az intézet udvarán a következő keretben szentelte meg a maga Szent Imre-ünnepélyét. A virágfüzérekkel pazarul díszített tábori oltársátor előtt katonás rendben, az osztályfőnökök vezetése alatt szakaszokba osztva állót-1* 3