Polgári leányiskola, Pestszenterzsébet, 1928
é szetes joga a benne rejlő erők szabad kifejlesztése. Ennek természetes következménye a nőknek minden téren a férfiakkal való teljes egyenjogúsága. A világháború ezt az egyenjogúságot csak siettette. A felszabadult női lélek nemcsak hogy rávetette magát a kenyérkereseti pályákra, de divatszélsőségeivel a társadalmi erkölcsök aláásója. Nagy háborúk, levert forradalmak vészes következménye rendszerint egy nagy lelki és erkölcsi sülyedés. Ezt látjuk és tapasztaljuk az összes európai államokban, így minálunk is. A mi társadalmunk beteg. A ma embere élni akar, a testével törődik elsősorban. A testi gyönyörökben tobzódni! . . . szinte ez a jelszó ma. Társadalmunk egyik arculata ez, a másik a rettentő nyomor, a munkanélküliség, a tisztviselői és szabad pályák túltömöttsége, amelyek meghasonlásra, öngyilkosságokra, a legaljasabb bűnök elkövetésére késztetik az emberek jórészét. Engedjük csak az ártatlan gyermekeket a nagy városok utcáiba . . . . Hiszen az mérgez, pusztít, gyilkol . . . Nincs ott se tisztesség, se morál! Ott látja a tisztességes nőt, amint előszedi kozmetikai szereit, s szemérmetlenül festi, púderozza magát, körmeit ápolja a villamosokon, kávéházak, vendéglők kirakataiban. Ott látja a „másik“ nőt, aki külsőségeiben ugyanilyen s nem tud különbséget tenni, hallva annak szavait, látva annak mozdulatait, megfertőzi lelkét. Egészséges lelkű társadalomban egészséges a gyermek is, de a társadalom romlása megfertőzi, beteggé teszi a gyermek lelkét, látja, hallja, olvassa az eseteket, a példák csábítják, a szenny magával ragadja. S mi szülők és nevelők sohsem tudjuk, hogy milyen fertőzés éri a gyermeket s milyen módon és következményekkel tör ki a baj. A súlyos gazdasági helyzetek a szülői otthonok, melegét, szeretetét kioltják. Civakodást, viszálykodást hintenek oda. Rákényszerítik az anyákat is a kenyérkeresetre, egyedül maradnak a gyermekek és az utcán nevelődnek. Összezsúfolják a több gyermekes családokat egy-egy kicsiny szobába. A gyermek elcsenevészesedik, testileg, lelkileg csökken az ellenállóképessége. Az iskolába járó gyermeknek nincs otthon se alkalma, se ideje, hogy feladatát elvégezze. Az el nem végzett kötelességek tudata nyugtalan éjszakákat okoz, a rossz felelés, a számonkérés, a rossz bizonyítvány, az örökös rettegés, megalázás, a megvetés félelmét idézi elő a gyermek lelkében s gyengítik idegeit. Csak egy módszerrel védekezhetünk a gyermektragédiákkal szemben: a mély vallásos, erkölcsös neveléssel. Szülő és tanár egyaránt használjon fel minden alkalmat arra, hogy a gyermekben a vallásos érzést mélyítse. Gondja legyen a szülőnek, hogy gyermeke a napi imádságokat elvégezze, sőt végezze vele együtt. Buzdítsa a templombajárásra, az ottani illedelmes, ájtatos magatartásra, vasárnaponként vigye kirándulásokra, tanítsa meg őt a természet szeretetére, ápolja benne a haza, a család, a kötelességek több szeretetét. Ne engedje sokat játszani, henyélni, hanem szoktassa tettre, cselekvésre, munkára. A vallás-erkölcsi érzések elmélyülése ki fogja fejleszteni a gyermekben a bizalmat önmaga és mások iránt. Nyugodtabbá, meggondoltabbá teszi a gyermek lelkét s nem esik el könnyen.