Petőfi-album. Adatok, okmányok és képek Petőfi Sándor diadalútjáról - A Pesti Napló kiadása (1907)

Déri Gyula: Petőfi Zoltánról

nemcsak akkor ébredt föl a nagyszülői kötelesség érzete, mikor már minden késő volt, de az unoka nagyon jól tudta, hogy nagy atyja aggódó szeretettel csüngött rajta az ő születése első percétől fogva és a szakítás köztük csak akkor történt meg, mikor Zoltán 1867-ben, 19 éves korában, semmiféle fegyelmet nem tűrve, elhagyta az iskolát, el a családját, vándorszínésznek csapott fel s három éven át nagyobbrészt ismeretlen helyeken hányódott, vetődött. Petőfi Zoltán ezekről a bolyongásairól szívesen beszélgetett. Éppen úgy, mint kezdetben az apja, ő is nagy színészi tehet­séget sejtett magában és arról ábrándozott, hogy egyszer csak dicsőséggel koszorúzottan állíthat be a nagyapja házába. Nehogy ebben megakadályozhassák, gondosan titkolta hollétét nemcsak a nagyapja, hanem a nagybátyja, Petőfi István előtt is, aki szintén igen jó módban élt és mint gyermektelen ember, bátyja fiának sorsáról atyai szívvel akart gondoskodni. Neki sem sike­rült, épp úgy, mint Szendrey Ignácnak, de Petőfi Istvánnak soha senki sem igyekezett betudni a Zoltán szomorú sorsát, a bűnbak mindenki szemében csak az öreg Szendrey Ignác maradt. Az okát ennek én abban keresem, hogy Szendreyt a köz­vélemény már a Petőfi Sándor házasságával szemben tanúsított makacs ellenkezéséért elítélte. És­pedig főképpen ama nyilat­kozatok alapján, amelyeket róla a legközelebbről érdekelt fél, Petőfi Sándor, versben és prózában közzétett. A világ tudta, hogy Szendrey Julia az apja akarata ellenére lett Petőfi felesége, tudta, hogy Szendrey Ignác a fiatal házasokkal haragot tartott és mindezekből azt következtették, hogy leányával, Petőfi Sándor életében, igazában soha sem békült ki. Miért is haragtartó, gyűlölködő természetnek kiál­tották ki, kiről nagyon könnyen volt aztán feltételezhető, hogy az unokájával is szívtelenül bánt. Nos, hogy gyűlölködő természete mennyire nem lehetett, azt magától Petőfi Sándortól tudhatja meg az, aki följegyzéseit figyelemmel elolvassa. Azokban a soraiban, melyeket fia születéséről írt, ugyanis a következők vannak: „Szeptemberben (1848.) beállván katonának, feleségemet szüleihez vittem Erdődre, de az ottani lakás később az oláh lázadás miatt nem lévén elég biztos, Debreczenbe szállítom őt, hol zászlóaljammal feküdtem“. E sorokból látszik, hogy Szendrey Ignác is csak olyan haragtartó apa volt, mint bárki más, akinek a leánya akarata ellenére ment férjhez. Ellenkezett, a­míg lehetett, borzonkodott és mérgelődött, de mikor a házasság már megvolt és az unoka születését várták: a nő teljes bizalommal viszi a feleségét a szülői házba s onnan később nem talán a rossz fogadtatás, hanem a zavaros közbiztonsági viszonyok miatt viszi biztosabb helyre. Petőfinek eme soraihoz közvetlenül kapcsolódnak az én tapasz­talataim. Előre kell azonban bocsátanom még néhány életrajzi adatot. Petőfiné szeptembertől egész november 31-éig tartózkodott a szülei­nél. Ez idő alatt Petőfi Sándor két ízben látogatta meg a családját. Először október 17-én, mint újonnan kinevezett kapitány, miközben Pestről Debrecenbe utazott a zászlóaljához, ekkor csak pár napott töltött ott. Egy hónap múlva azonban két heti szabadságot kért, Debrecenből november 16-án Erdődre utazott és ott volt egész november végéig, amikor is feleségét az oláhoktól való féltében bevitte Debrecenbe. Ekkor már zavartalan jó viszonynak kellett fennállni az após és a vő között,­­ különben Petőfi aligha töltött volna két hetet nála. Sőt a feleségét is hamarább elvitte volna tőlük, de nem várva az oláhok lázongását. 1848 december 1-ét Petőfiék tehát Debrecenben érték meg. Petőfi Zoltán 14 éves korában A faluban utca hosszat.. . Irinyi Sándor rajza

Next