Petőfi-Muzeum, 1888 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1888-04-01 / 2. szám

89 ADATOK PETŐFI MÜVEINEK MEGJELENÉSÉHEZ. 90 ekkor még nem volt kigyógyulva s e hangulatának további nyilatkozatait akarja adni. De világos idézett köl­teményéből­­.Megpendítem . . .), — mely máj. 7-én jelent meg s már gyógyulásról szól, — hogy ekkor pedig már e hangulatából gyógyulva érez­vén magát, a „Csillagtalan éjek“ tervével fölhagyott, mert Petőfiben a legpáratlanabb tulajdonok egyike a föltétlen őszinteség és soha sem af­­fektált oly érzést, melyet tényleg nem hordott szívében. Tehát világos, hogy Petőfi a „Csillagtalan éjek“ ez, a­ ki­adni szándékolt versfüzetet soha sem irta meg. De más­részt világos, hogy többet megirt e költeményekből, mert a Pesti Divatlap hire ennyiben tel­jesen authenticus. A kérdés csak az, hogy melyek lehetnek e költemények ? Bizonyára azok, melyek ugyan a han­gulatot fejezik ki s igy nem fogunk tévedni, ha a költő által az 1847-diki össz­kiadásban a Felhők körül cso­portosított ily hangulatú költeménye­ket ezek közé sorozzuk, minek: R­e­­mény, Változás, A sivatag ko­ronája, Hogy van, hogy azt a sok gazembert, Álmaim, Téli éj, Az őrült, Minden világnak, Mért vagyok én még a világon. Hogy mért nem irt többet, azt már megmondok fönnebb, külön fü­zetben pedig nem csak azért nem adta ki őket, hanem mert meg is sokallta e hangulatot mind magánál, kinek volt rá oka, mind másoknál, látván­­ az affectatiót s ennek kifejezést is­­ adott V l­­­ágy ül­­­­­e­t. Most kez­­­­dem én még csak ismerni. Mint a felhők a nyári égen stb. versei­ben, a melyek gyógyulásáról adnak hírt. Ismeretes, hogy még az 1846 . év szept. 8-án megismerkedvén Szend­­rey Júliával, pessimismusa a leglel­­kesültebb szerelmi optimismusban ol­vadt föl.Ferenczi Zoltán: A „Honderű“ támadása Petőfi ellen. Petőfinek nem egy költeménye jelent meg a Petrichevich Hor­váth Lázár által sz­rkesztett „Hon­derű“ czímű szépirodalmi lapban. Petőfi maga kérte meg Baj­zát, az „Athenaeum“ szerkesztő­jét, egy Kecskemétről 1843 márcz. 14-éről keltezett levelében, hogy kül­dött verseiből, ha jut, a „ Honderű “­­nek is adjon. A jó viszony P­e­t­ő­f­i és a H­o­n­­d­e­r­ű között nem sokáig tartott. Nevezett lap élesen kezdte támadni; e támadásokra válaszolt Petőfi „A Honderűhöz“ czímű 1845-ik évben írt versében: „Oh Honderű, te Lázárok Lázára Te csak nevednek két betűje vagy. Nevednek vagy csak két végső betűje! Húzd meg magad, nehogy tovább ragadj, E két betű —­ elöl, hátul olvasva — Egyformán mondja meg milétedet; De én becsüllek! mert hisz’ aranyával Fizetted egykor költeményemet.“ A „Honderű“ támadásai foly­ton élesebbé váltak. „Ökörszem“ czímű rovatában egész sorozatát olvashatjuk a Petőfi elleni piszkolódásoknak, me­lyek már minden irodalmi tisztességet nélkülöznek. Jelen alkalommal e piszkolódá­soknak csak azon részét közöljük, melyekre egy akkori kolozsvári lap,t­­­ra­s­s­a­i Sámuel „Vasárnapi U­­p­ság“-a tett rosszaló megjegyzéseket

Next