Petőfi-Muzeum, 1888 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1888-04-01 / 2. szám
89 ADATOK PETŐFI MÜVEINEK MEGJELENÉSÉHEZ. 90 ekkor még nem volt kigyógyulva s e hangulatának további nyilatkozatait akarja adni. De világos idézett költeményéből.Megpendítem . . .), — mely máj. 7-én jelent meg s már gyógyulásról szól, — hogy ekkor pedig már e hangulatából gyógyulva érezvén magát, a „Csillagtalan éjek“ tervével fölhagyott, mert Petőfiben a legpáratlanabb tulajdonok egyike a föltétlen őszinteség és soha sem affektált oly érzést, melyet tényleg nem hordott szívében. Tehát világos, hogy Petőfi a „Csillagtalan éjek“ ez, a kiadni szándékolt versfüzetet soha sem irta meg. De másrészt világos, hogy többet megirt e költeményekből, mert a Pesti Divatlap hire ennyiben teljesen authenticus. A kérdés csak az, hogy melyek lehetnek e költemények ? Bizonyára azok, melyek ugyan a hangulatot fejezik ki s igy nem fogunk tévedni, ha a költő által az 1847-diki összkiadásban a Felhők körül csoportosított ily hangulatú költeményeket ezek közé sorozzuk, minek: Remény, Változás, A sivatag koronája, Hogy van, hogy azt a sok gazembert, Álmaim, Téli éj, Az őrült, Minden világnak, Mért vagyok én még a világon. Hogy mért nem irt többet, azt már megmondok fönnebb, külön füzetben pedig nem csak azért nem adta ki őket, hanem mert meg is sokallta e hangulatot mind magánál, kinek volt rá oka, mind másoknál, látván az affectatiót s ennek kifejezést is adott V lágy ület. Most kezdem én még csak ismerni. Mint a felhők a nyári égen stb. verseiben, a melyek gyógyulásáról adnak hírt. Ismeretes, hogy még az 1846 . év szept. 8-án megismerkedvén Szendrey Júliával, pessimismusa a leglelkesültebb szerelmi optimismusban olvadt föl.Ferenczi Zoltán: A „Honderű“ támadása Petőfi ellen. Petőfinek nem egy költeménye jelent meg a Petrichevich Horváth Lázár által szrkesztett „Honderű“ czímű szépirodalmi lapban. Petőfi maga kérte meg Bajzát, az „Athenaeum“ szerkesztőjét, egy Kecskemétről 1843 márcz. 14-éről keltezett levelében, hogy küldött verseiből, ha jut, a „ Honderű “nek is adjon. A jó viszony Petőfi és a Honderű között nem sokáig tartott. Nevezett lap élesen kezdte támadni; e támadásokra válaszolt Petőfi „A Honderűhöz“ czímű 1845-ik évben írt versében: „Oh Honderű, te Lázárok Lázára Te csak nevednek két betűje vagy. Nevednek vagy csak két végső betűje! Húzd meg magad, nehogy tovább ragadj, E két betű — elöl, hátul olvasva — Egyformán mondja meg milétedet; De én becsüllek! mert hisz’ aranyával Fizetted egykor költeményemet.“ A „Honderű“ támadásai folyton élesebbé váltak. „Ökörszem“ czímű rovatában egész sorozatát olvashatjuk a Petőfi elleni piszkolódásoknak, melyek már minden irodalmi tisztességet nélkülöznek. Jelen alkalommal e piszkolódásoknak csak azon részét közöljük, melyekre egy akkori kolozsvári lap,trassai Sámuel „Vasárnapi Upság“-a tett rosszaló megjegyzéseket