Petőfi-Muzeum, 1888 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1888-04-01 / 2. szám

131 arczképeivel is kedveskedünk. A szer­kesztőség.“ XIX. Petőfi addig megjelent műveit a Pesti Divatl.­a 30 sz. bo­ritékán (okt. 23. 1845. II.) hirdeti: „Petőfi Sáiulor munkái: Versek. Első kötet. A helység kalapácsa. János vitéz. Cipruslombok Etelke sírjá­ról. Most hagyta el a sajtót. Szerelem gyöngyei. Sajtó alatt van, s novemberi vá­sárra megjelenik: Versek. Második kötet. XX A Pesti Divatlap 1845.11 1138 — 40 lapján egy Hon­vág­y­­ nevű közöl egy levelet F­e 11 r e olasz városka székesegyházáról. A vá­ros a tiroli hegyek aljában fekszik s székesegyházában egy faragvány van, melyet így ír le­­ .A faragvány fe­hér alabástrom , egy 18 éves hölgy gyermekágybani haldoklását ábrázolja, s a kétségbeeséssel küzdő férj fejénél térdel a haldoklónak, nővére lábainál imádkozik, apája mellére csüggedt fő­vel, s leverve a fájdalom miatt, egy karos székben kéztüzve zsugorodik. A lelkész a vonagló jobbján a feszü­letet csókolásra nyújtja, míg a háziak éjjeli pongyolában, s arczukon szív­ből fakadt sajnálat hű kifejezésével, a gyógyulási reményt elörő lemondás­sal, csudálatosan meglepővé eme­lik a jelenetet.“ . . . „E jelenet fe­lett, Petőfinek „Cziprilombok“ czimü költeményéből, sok vers önkényze­­tesen hangzott el ajkamon; szerintem úgy rá illet e kétségbeesett férjre, miszerint el kezdém hinni, hogy Pe­tőfit szívimádottja elvesztésével illy helyzetbe sújtotta a sors.“ . . . XXI. A Pesti Divatl. 1845. II. 831­ 2 lapján egy P é­r c­z . ne­vű levelet ir Veszprémből, hol mű­kedvelői társaság a kórház javára elő­adást rendezett s ezen a többek közt „kiemelendő P. Dániel, ki Petőfinek „Ivásközben“ czimű művét a kívá­natig jól szavald.“ XXII. A Pesti Divatl. 1845. II. 797­­. Csalánfy nevű levelet ir Bécsből a szerkesztőnek s ebben Pe­tőfi költeményeiről szól a követke­zőkben : . . . „ mint igérem, Petőfi költeményeit érintem. — Ezek nekem tetszenek, s ha erkölcsiségben sülyedni kezdő korunkra nem sok irt látok is benne, mégis felkiáltok a nagy Lamartine szavaival: „Qui que tu sois, Byron, bon au fatal genie, J’aime de tes concerts la sauvage bar­momé.“*) Ennyit ez­úttal róla . . De még egyet­ kegyednek ő, mint hallom, ba­rátja. . . Szeretném, hogy ha e pár sorokat figyelmébe ajánlaná. S ez nekünk magyar irodalmi áldozatoknak igen kedves „emlék“ „Toujours joyeux, toujours content. . . Je vais braver la misére Cour la faire plus legére Je la support en chantant. . . Souvent la vie est importune. . . J’ai mon fardeau ... chacun a le sien... La gaité est ma fortune. . . La liberté voila mon bien. . . .“ **) *) „Akármi vagy........jó vagy rosz szellem, tetszik Nekem dalodnak vad harmóniája. ' (u. ott.) "*) . Mindig vidám s elégedett, Daczolok én a szegénységgel, S hogy le ne sújtson engemet, Könnyebbítek rajt énekléssel. Az élet olly gyakorta nyom, Teher van rajtam .... mint van máson... A jó kedv az én vagyonom, És a szabadság boldogságom.“ (u. ott.)

Next