Petőfi-Muzeum, 1888 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1888-07-01 / 3. szám
141 HOL ÉS HOGYAN ESETT EL PETŐFI? 142 Tévedett legelsőbben a most is élő Lengyel ur, ki 1860-ban Székely-Iveresztumól azt irta, hogy Petőfit az erdő felé futni látta a segesvári csata végén; mert Lengyel urnak ez a futó Petőfije Parthos Zsigmond volt, kit az erdő szélében kutyák segélyével két muszka el is fogott. Tévedett aztán az az ur is, kinek nevét elfeledtem, de állítása élénk emlékezetemben van, ki azt írta, hogy „a csata folyama alatt Petőfit a Bem kocsijában betegen láttam heverni“, mert ez Lőrincz József őrnagy, a Bem segéde volt, kit, — látván, hogy beteg, maga nem küldött hátra a kocsiba, hogy várja be a csata végét s ügyeljen az irományokra. Ez a Lőrincz mentette meg aztán az irományokat s a köztök levő magyar érdemjeleket, mely utóbbiakat 1870 közepe táján a sepsiszentgyörgyi Csereinéféle múzeumnak adott volt át, hol ma is üveg alatt őriztetnek. Közli: FZ. III. A segesvári csatáról. A „Petőfi Múzeum“ füzeteiben olvasva a Petőfi elestére vonatkozó közleményeket, örömmel észleltem, hogy az eddig ezen ügyben már régtől fogva közlött — különböző tudósítások után közelebb jutottunk czélunkhoz, s csaknem teljes biztonsággal meghatározhatjuk a helyet és a napszakát, a hol és a melyben nem csak nemzetünkre, de az egész mívelt emberiségre nézve igen korán és gyászosan végezte életét, nagy költőnk. Életpályám komolysága és elfoglaltságom sokasága csak ritkán engedék meg a nyilvánosság számára írnom. Ámde ez ügy fontossága és azon meggyőződésem, hogy közleményem által valóban megállapodásra jutunk, azon elhatározásra bírt, hogy hozzászóljak az ügyhöz, s felelevenítve a csaknem 39 éves emléket, használjak vele ügyünknek annyit, amennyit használhatok. Hisz már úgy sem sokan vagyunk e hazában, a kik Segesvárnál s másutt is szolgáltunk amaz időben. Gróf Haller József úr, ki már sok év óta dolgozik fáradhatatlanul az adatok gyűjtésén, időt és költséget szentelve ez ügynek, 1886 ápril 1-én irt levelében felszólított, hogy mint a segesvári csatában részt vett, adjak felvilágosítást némi körülményekre nézve, és írjam le a csata történetét. Azután rövid idővel hivatalos teendőim Székely-Svereszturra szólítottak s ez alkalommal vendégszerető házánál élő szóval tettem eleget óhajának, a menynyiben a csata kezdetéről, csapataink felállításáról, nagyságáról, minőségéről, az ellenség állásáról, támadásáról, s a csata lefolyásáról, végéről és különösen Petőfinek ez alatt holléte felől tudakozódott. 1849 julius havában, midőn az orosz hazánk határainak főbb szorosain már