Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1889-01-01 / 1. szám
miatt a nálam levő pénzt át nem adhattam, — Gernyeszeg felé indulok, tudva, hogy arról is jön egy honvéd csapat. Ezek azonban hátráltak és így a pénzt át nem vették. Erre aztán Székely-Keresztúr felé vettem utamat, remélve, hogy a Bem táborával találkozom. Mielőtt azonban oda értem volna, már hallam a segesvári csata hírét, s azt is, hogy Petőfi elesett. Nagy bajjal tehát ismét visszamentem Marosvásárhelyre, hol Schöpf főhadibiztos közbenjárásával Góger (magyarul : Géri) főpénztárnok végre-valahára megszabadított a 6000 frt. gondjától. Amennyire emlékszem, Petőfi középtermetűnél valami kicsivel magasabb, széles mellű és vállú s kondor hajú ember volt. Velem mindig igen nyájasan és barátságosan beszélt, de modorából mégis, kivehető volt a határozottság. Utazásunk alatt különösen sokat foglalkozott velem. — Folytonosan tréfálkozott, mondhatnám enyelgett, mivel még csaknem gyermek valók. Tetszett neki, hogy a nagy hidegben vékony köpenykémben sem fázom, nincs keztyűm s a fülemet sem kötöm be. Ha valahová megérkeztünk, igen kedélyes és jóakaróan figyelmes volt, de mikor magunkra maradtunk és Telekivel bizalmasabban kezdtek beszélgetni, én — nem akarván tolakodni — rendesen ki-kimentem, hogy terhekre ne legyek.“ — A másik kortárs, aki szintén sok mindent jegyzett föl Petőfiről, ily czím alatt adta ki jegyzeteit: „Visszaemlékezés az 1848— 49 évi szabadságharczra Erdélyben. Irta: egy volt honvédhuszár. II. bőv. kiadás. Marosvásárhelyt, 1880. Csiki Lajos könyvkereskedő bizománya.“ A Visszaemlékezések Petőfire vonatkozó helyei a következők: „Petőfi Sándort Szelindeken láttam először, midőn az 1849. jan. havában történt első szebeni csata után oda visszavonultunk; nem épen a visszavonulási, hanem az azutáni napokon.“ (1. lap.) „Mi, az erdélyi fiatalság, Szelindeken dalárdát alakítottunk s előbb Bemnél, azután Petőfi Sándornál tisztelegtünk az esti órák alatt. Harczi s más szép dalokat énekeltünk. Kedvencz dalunk volt akkor nagyon a magyar népdalokon kivűl a Marseillaise és Búsul a lengyel.“ (21.) „Petőfi Sándor, midőn nála tisztelegtünk, beszólított mindnyájunkat szállására, velünk barátságosan kezet szorított, s aztán borral, szivarral s dohánynyal kinált meg — magyar ember szokása szerint — miközben folyton áldotta a németet, de oly czifrán, hogy mi a fuldoklásig nevettünk. — Úgy, úgy fiuk — mondá Petőfi — csak magyar dalokat énekeljetek s nem idegent. A francziák szabadságdalát s azt a szép lengyel dalt énekelhetitek, de a német nótákkal kikergethetnétek a világból.“ (8. 1.) „A faluból (Szelindekről 1849 jan. 31-én) tehát ki s egy hegyen felvonult az egész hadsereg északnyugati irányban. Bem — kit a főbb tiszt urak vettek körül s kik közt Petőfi Sándor is ott lovagolt — elől ment; mi a lovasok közvetlenül utánuk vonultunk... Bethlen Gergely alezredes és Pe-