Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1889-03-01 / 2. szám

107 Adatok Petőfi nmeinek megjelen­éséhez. 108 ris és hiénai czimü drámája, melly a fiatal költőt alkalmasint újabb s tán kedves oldalról tüntetendné fel, miután választmányilag elfogad­tatott, csak bérletfolyamban ren­deltetett adatai, midőn eddig nem ritkán külföldi silány művek több kedvezésben részesültek; mások meg nem e miatt, hanem önkéntes eltökélésből állítják számlázott­nak a darab visszavételét.“ Megjelenéséről megemlékszik ugyancsak a­ Jelenkor (1847. 41. 1. 7. sz. jan. 24.): „Megjelent „Tigris és hyena“ dráma 4 felvonásban. Petőfi Sán­dortól, ára 40 kr. p. Kapható Emich Gusztávnál.“ Szintén a Pesti Hirlap is (1847. 13. 1. 808. sz. jan. 7.) : „­ Szinte kapható már Pe­tőfi „Tigris és Hyena“ cz. drámája.“ A „Hazánkéban, melyet Ko­vács Pál szerk. Győrben, szintén megemlékezik egy pesti levelé­ben bizonyos Bertalan (1847. I. febr. 5. 48. 1.), midőn a darab egyébként nyomtatásban már meg volt jelenve. „A dráma — mond — azon­ban folyvást sinlődik, nyiltan ki­mondva, nincs drámánk, és fájda­lom illy anarchiai körülmények közt nem is lesz! Nem­ kivánom, hogy a drámai választmány min­den ismeretlen suhancz kínszen­vedések közt szült első pennapró­báját legott a színpadra bocsássa, hanem hogy a színházi igazgató­ság olly tehetségek irányában, mint Petőfy (!) Sándor, méltány­­lattal legyen. „Tigris és Hyena“ elfogadtatott, de olly figyelemre, a­melly az intézetnek és a költő­nek is becsületére vált volna, nem méltattatott. A darab vagy jó, vagy rósz, ha rósz nem kellett volna elfogadni, ha jó, miért nem engedték bérletszünetben előad­ni ? a dráma hanyatlásának a ma­gyar kritika is nagyban oka, a jövő alkalommal e darázsfészekbe fogok nyúlni.“ XIII. „Összes költeményei“ cz. rovathoz: ’) Szépirodalmi Szemle (1847. I. 63. 1. 4. sz. jan. 24.), a „Szépiro­dalmi foglalatosságok“ cz. rovat­ban így ír: „Petőfi Sándor kedvelt lyrai költőnk valamennyi verses munkáit átnézvén, azokat egy kötetbe szorítva Emichnél adja ki. Azok közé tartozunk, kik Pe­tőfi erejét érdeme szerint méltá­nyoljuk, s azért óhajtjuk, bár ez öszves kiadás, mely az idő által még meg nem bírált munkákat állít össze, a választásban szerző elfogulatlan öntudatának és önis­meretének adja tanúságát. Más szempont alá esnek valamely költő első nyilatkozásai a közön­ség előtt; ott a nem szoros válo­­ g) L. Pet.-Muz. 1888. 219—220 és 1889. 40—47. 1.

Next