Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1889-01-01 / 1. szám

29 Két Kortárs Petőfiról. 30 töri Sándor folyton emelgették és igazgatták az öreg apó köpenye­gének a gallérját, melyet mind­egyre lecsapott az erős szél.“ (7.1.) „Mielőtt a vizaknai csata (1849 febr. 4-én) egy vasárnap reggel kezdetét vette volna, Bem így szólt Petőfihez: Uram! ma csatánk lesz; maradjon ön távol a csatatértől; nem szeretném, hogy a magyar nemzet egyik jeles köl­tője­­ a csatatéren vérezzék el. Szót fogad-e ? — Köszönöm a fi­gyelmeztetést tábornok úr — vá­­laszoló Petőfi — szót fogadok; de azt nem ígérhetem meg most, hogy mit fogok tenni akkor, midőn az ágyuk dörgését fogom hallani.“ Hogy Bem tábornok és Petőfi közt ily rövid párbeszéd folytati, egy pár perczc­el a vízaknai vé­res csata kezdete előtt, azt még akkoriban, a csata lezajlása után hallottam baj­társaimtól; én e pár­beszédet közvetlenül nem hallot­tam , de a mi azon csatában az­után történt, annak szemta­núja voltam.“ (8. 1.) Itt a vizaknai csata leirá­­sa következik, a­mely ,után szer­zőnk így folytatja: „Úgy ült ott Bem lován, mintha érczből lett volna öntve; a süvöltő golyókat számba sem vette; csak fejét for­­dítgatta jobbra, balra, vizsgálva a csata folyamát s osztva paran­csait a minden perczben érkező táborkari segédeknek, kik közt már Petőfi Sándort is ott láttuk.“ (9. 1.)....................Petőfi Sándor szintén ott volt a jobb szárnyon, ki tajtékzó lován hol előre, a csatárlánczhoz, hol egyet­len ágyunkhoz, hol mi hozzánk vágtatott s megvetve a félelmet, a halált, lelkesített, bátorított min­denütt; a mi annál feltűnőbb volt, mert honvédeink közül Petőfit kevesen ismerték, miután ő nem katonatiszti öltönyt viselt; ma­gyar öltönyt viselt ugyan, de — emlékezetem szerint — minden tiszti jelvény nélkül, fejét tollas Kossuth-kalap fedte s kardot hor­dott.“ (11. 1.)..........„Minket gr. Bethlen Gergely alezredes roham­ra vezetett, a mit alig kezdtünk meg s már „megállj “-t s vissza­vonulást parancsolt. Petőfi a más oldalon — ki a nagy zajban, lár­mában nem hallotta a Bethlen vezényszavát, rohamra lelkesített, s így aztán századunk egyik része előre rohanni, a másik pedig visz­­szavonulni akart; midőn aztán felhangzott ismét Bethlen alez­redes hangja: „vissza!“ Petőfi nem tudta, hogy a fővezértől gyors visszavonulási parancs jött, nehogy mi is elszakíttassunk vagy foglyul essünk ágyunkkal együtt, a­melyre ez alkalommal oly nagy szükségünk volt............Midőn a magaslatra kiérkeztünk, ott a meghátrált része seregünknek már rendben állt és pihent. Nenn is fenn volt, ki egy térképet né­zegetett; közelében a főbb tisztek ültek lovaikon. Petőfi Sándor ve­lünk egyszerre érkezett fel, ki szintén a fővezér környezetéhez csatlakozott..........Petőfi Sándor ez alkalommal nyergeletlen lovon ült; csak egy pokrócz volt lován a lekötővel leszorítva. Hogy a nyereg lefordult-e lováról, avagy más lóra kellett hamarjában ülni — nem tudom. Petőfi és Bethlen Gergely alezredes közt, midőn fölérkeztünk, heves szóváltás ke­letkezett visszavonulásunk miatt, de az azonnal elenyészett, midőn Petőfi megtudta, hogy az a Bem

Next