Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1889-03-01 / 2. szám

115 Egykorú bírálati megjegyzéseit Petőfinek a lapokban megjelent m­lveirő­l. 116 Melly benned ég! — — Ah ! egy lehet csak a szellem­­szólarának Melly tégedet Óriás gondolatról óriásgondolatra kerget! Csak egy mákszemnyit bírnék Négy elemébő­l szellemed vilá­gának !.... Mi boldog volnék! De igy!----------­Úgy !! —----------­Most már, — kimondom büszkén, sza­badon ! — Most már én is — parány a szár­nyasvilágban — Nagy vagyok és halhatatlan ! Arany kobzodnak rezge húrjain Zengett nevem, sphaerák bűhangjain! S a zen­gém én­­ félistenné emelt! Köszönöm, a Sármány, a nagy Sármány i­s fogadom, Ökörszemi szavamat adom, Hogy olly forrón, hidd senki nem szeret, Nem tisztel, nem becsül ám tégedet — Dehogy tisztel — dehogy becsül — Dehogy szeret — Miként megénekelt társlángeszed ! Ökörszem. Közli: Ferenczi Zoltán. Egykorú bírálati megjegyzések Petőfinek a lapokban megjelent műveiről. (Első ké­ t czím alatt a Pet.-muz. 1888. évi folyamában három czik­­ket adtunk. * Egyelőre nem foly­tattuk legkivált azért, mert a há­rom divatlap egymás elleni har­­czában 1846-ban szünet állt be, az egymást bíráló rovatok abban­­hagyásával. Emellett Petőfi arány­lag legkevesebbet 1846-ban írt a divatlapokba; mert az I-ső félév­ben csakis a Pesti Divatlapba írt; a Il-ikban lelépett a 10-ek társa­ságával együtt s csak az év vége felé kezdett, a társulat felbomlása után megint írni az Életképekbe. Mindezt részletesen kifejtem­ „Pe­tőfi Sándor törekvései egy irodal­mi társulat létrehozására“ cz. ér­tekezésemben ** s így most e rész­leteket mellőzhetem. rem­ény.) Az 1847-ik évvel azonban a Pe­tőfi elleni krit­ika, valamint a lapok egymás közötti harcza megint he­vesebb lesz. Ezt kivált két körül­mény okozta. Egyik volt a Szép­­irodalmi Szemle* születé­se, mely általános bírálatot, ellen­őrzést akart gyakorolni az egész szépirodalom felett, s mely ellen tehát mindannyian kikeltek. A másik volt, hogy a Honderű egy „Ökörszem“ cz. rovatot létesí­tett, melynek fő czélja az élezelés volt s az csak természetes a Hon­derű álláspontjáról, hogy legki­vált Petőfit szemelte ki czéltáb­­lájául. A küzdelmet még élén­kebbé s általánosabbá tette az, hogy a politikai lapok is mindin­kább belevegyültek a vitába, míg aztán az év második felében meg­nyílt pozsonyi országgyűlés nem * L. 115—124, 221—232. és 311— 311f. 1. ** Érd. muz. bölcs. szakoszt. ki­­adv. 1888. * Magyar Szépirod. Szemle. Ki­adja a Kisf.-társ. Szerk. Erdélyi János. 1847. I—II.

Next