Petőfi-Muzeum, 1890 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1890-07-01 / 4. szám
213 Bernes Gáspár levelei Petihez. 214 II. Kedves barátom! Nem ezen kötelesség szaga pár forintot hanem véremet és lelkemet adnám nyugalmad megválthatásáért; de szívességed átvételével nem számolván ily zavart szükségedre magam is a legostobább helyzetben vagyok, annyira, hogy ezen ötösért tizenegy gyufás sidó kölyköt fojtottam meg az éjjel. Szabadjon különben a lélektan országába benyargalnom, ’s kérnem téged igen igen barátilag, hogy lelkem ’s becsületem nézeteid előtt tisztába maradjanak. Áldjon istened, csókol barátod Bernát Gáspár. Czim : Petőfi Sándornak barátilag. Beniczki ház 2. em. 6. sz. Dátum nélkül. III. Bernát G. harmadik levele válasz, Petőfinek költőről, 1847 szept. 30-ról írt levelére. Petőfi e levele ismeretes, megjelent először a «Hazánk s a Külföldiben (1867. 23. sz.), azután a Halasi «Petőfi-reliqurákban (69. 1.), de minthogy rakva hibákkal, mint minden, amit akár Halasi, akár Baróti közöltek, jónak látjuk újra adni hibátlan alakban, annál is inkább, mert a Bernát Gáspár válaszához ez a legjobb magyarázat. Bernát Petőfinek e levelére válaszolt e levelében, mely itt jelenik meg először. Petőfi Sándor levele. Költő, szept. 30. 1847. Szent Gáspár barátom! Ha tudod, tudod , ha nem tudod, tudd meg, hogy én megházasodtam. Minthogy pedig még csak három hete, hogy fejem harangja ünnepélyesen elkongatta a holtomiglan holtaiglant, tehát ha nem bizonyos is, de legalább valószínű, hogy életem csupa merő édesség, és én már egy kis borsos paprikás ételre éhezem. Soká gondolkoztam, hol kerítsem meg e gyomorerősítőt? s abban állapodtam meg, hogy az illyszerű ételeknek országszerte leghíresebb konyhája a te dicsősséges elméd lévén, tégedet kérlek meg egy portréért, s úgy hiszem, e csekélységet nem fogod megtagadni barátodtól, írj egy rakás pesti újdonságot, írd meg companiánk tagjainak legújabbkori történetét ; rám nézve minden újság, ami július óta történt, mert én azóta egy hírmondó madarat se láttam. Egy lélek se ír nekem a sok kutya közül. Légy te különb ember náluk s firkantsd meg a levelet, de abban a szempillantásban, amint e sorokat átkalandoztad, nehogy akkor érkezzék ide épen, mikor én Pestre érek. Még csak arra figyelmeztetlek, túlságosan el ne paprikázd leveledet, hogy feleségem is élvezhesse. Jehova úr és Fortuna kisasszony veled. Igaz barátod: Petőfi Sándor. Bernáth Gáspár levele. Pest, Okt. 6. 1847. Szerelmetes ecsém ! Legessen leglomhább 370 ásiai évvel később csípvén nyakon, mint illett volna leveledet, azonnal fültőbe rugom negyedfél évtizedesnél néhány mérfölddel szaporább börzei speculatiomat, az isteni heverdinát, és rohanva rohanom meg azon igaz gyöngyöktől ragyogó örömet, hogy soraimat baráti szárnyaid alá posta-paripáztassam. A IX. védegyleti századnál egy két perccel korábban bele találsz betűim sallangjába kapaszkodni: úgy áldja isten mindennapos tepertővel leveles czigánytokat; ha pedig csakugyan unokáid között vesztegetnéd csillabákra pápa szemed , akkor keményre se faló extra bakkancsosod soh se lásd