Petőfi-Muzeum, 1890 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1890-07-01 / 4. szám
239 A Kortársak bírálatai Petőfi műveiről. 240 lesz, hogy Petőfi nem fog szokott modorában írni ellenem antikritikát? De ha írna is, azzal nekem ’s az ügynek semmit, és — legalább minden jobb ízlésű ember előtt — csak magának ártana legtöbbet. A’ költői borostyán ugyanis nem növekszik sem botorján, sem gyalogfényű-bokrokon; ’s a’ ki azt ezeken keresi, ezeken akarja szaggatni, magának tulajdonítsa, ha kezeit megvérezi ’s homlokára babér helyett, csalánból fűz koszonit a’ írntsa. Három évi ihlet kifolyása van letéve a’ könyvecskékben, melylyek czimét följebb idéztem. Petőfi 1842-ben lépett ki a’ költői pályára. Az „Athenaeum“ volt — ha nem csalódom — első, melly verseit közleni kezdette. A’ fiatal költő, művei nyomán, föltűnt nemsokára; mert verseiben a’ mása félreismerhetlen nyájassággal mosolygott. Szende egyszerűség, keresetlen csín, mélyebb érzés, egésséges humor, derült kedély, bánatos — de nem beteges, sőt erőteljes — képzelgés ömlöttek el váltogatva megjelent művein, ’s különösen a’ keserű humor, miben pedig olly szegény még mindig költészetünk, tévé föltünővé ’s nemsokára kedvessé Petőfit a’ költészet minden baráti előtt. Egy hiányzott nála mindjárt kezdettől óta, a külalak tisztasága; de remeté mindenki, hogy az megjövend idővel, ’s hogy, ha az ifjú kebel első hatalmas lángja némileg csillapodandott, a’ szabályokra, mellyek nélkül nem irt és nem írand senki maradandó becsű remeket, több ügyelettel leend a’ képzeletdits költő. Az idő folyt, Petőfi csüggedetlenűl járt a sok szerencsével megkezdett pályán, de szellembaráti reménye mindeddig teljesületlenül maradt. Ő termékeny költőisége virányán, figyelmetlenül tépte és tépi a’ legszebb, legillatosb virágokat, vegyesen a gyomfüvekkel, és koszorúba fűzve átadja azokat válogatatlanul a’ közönségnek, a’ műbarátnak; nem gondolva meg, hogy a’ dudva árt magának a rózsának is, ’s hogy a’ gondos kertésznek ügyelnie illik és kell, nem arra, hogy sok virágot, sok zöldet termesszen kertében, de arra leginkább, hogy minél válogatottabb növények diszelgjenek gyommentes virágágyaiban, és ügyelnie még arra is, hogy kerte ösvényei keresetlenül szabályosak és tiszták legyenek. Bíráló két időszakot lát Petőfi eddigi költői életében. — Az egyik kezdődik 1842-ben, és tart 1844-ig; ezen évben veszi kezdetét a’ másik, ’s tart szinte napjainkig. Petőfi versei az első időszakból, a’ költői dús tehetség kétségtelen jelei mellett, kedves keresetlenségökben is mélyebb érzést, tisztább ért mutatnak; a’ külalak nem egészen tiszta ugyan, de olylyan, minőnél tisztábbat kezdőnél kívánni alig lehet; ollyan, melly jövő jelesség nyomait láttatja; az ép és kedves humor nem csap át szilaj betyárságba, a’ művészet kellékei mellette nem feledtetnek; a’ borkancsó és áldomás ritkábbak, a’ sótlan kenyér és bakancs nem visznek kitűnő szerepet; szóval: ez időszak ollyan verseket hozott Petőfitől, mellyekben a’ költészet barátja örömmel