Petőfi-Muzeum, 1891 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1891-05-01 / 3. szám

159 Hírét CXIII. U. ott. (787. 1. 27. száza, jun. 18.) »Petőfi Sándor a napokban Félegyházáról szülőföldjéről vissza­­utaztában keresztül menvén Pest me­gyének dunavetsei kerületén, többek által a helységekben a legnagyobb lelkesedéssel már úgy üdvözöltetett, mint e kerületnek képviselője. Leg­hőbb óhajtásaink egyike, hogy Petőfi a közelgő nemzeti gyűlésen bebizo­nyíthassa, és megmutassa, mi az a nép­képviselet — a szó szoros értel­mében véve. S csak örvendhet az a kerület, mely elmondhatja: Petőfi Sándor a képviselőnk.« — (L. Ada­tok Petőfi követjelöltségéhez 1848- ban cz. czikksorozatunkat Pet.-muz. 1890. 279., 369. 1891. 31. 1.) CXIX. U. ott, (638. 1. 21. szám, máj. 14.) egy rövid czik­k a nők föl­szabadításáról szólván, Petőfi 4 sorát »A nép nevében« ez. költeményéből így idézi: Jogot tehát, jogot a nőknek. Mert jogtalanság a’ legrútabb bélyeg Isten teremtményein, a’ ki rásüti, Isten kezét el nem kerülheti Ferenczi Zoltán. Hírek. Ilectolog. Potemkin M. V. Alfonz, az 1848 márcz. 15-diki 12 pont szedője jul. 7-én 70 éves korában, mint vésnök, meghalt. Mikor Petőfi, Jókai, Vasvári márcz. 15-én a Lan­­derer-féle nyomdába benyomultak, a legelső szedőnek kezébe nyomták a 12 pontot s ez Potemkin volt. Erről Jókai is megemlékezett egy felolva­sásában. Tanált ember volt, végzett gymnasiumot s egy évi bölcs, tan­folyamot az egyetemen; beszélt ma­gyarul, németül, latinul, francziáúl, értette az olasz s a szláv nyelveket is. Állítólag egyik utóda volt a Ka­talin orosz czárnő ily nevű kegyen­­czének. Csak 4 éves volt, midőn szüleivel ide szakadt s tanulmányait szegénysége miatt hagyván abba, nyomdász lett. Bejárta Európát és Ázsiát, míg a 40-es évek elején mint metsző és réznyomó nyert foglalko­zást a bécsi államnyomdában; de már 1846-ban Pesten a Landerer­­féle nyomdában lelt alkalmazást s itt érte a fönnebb leírt szerencse, mi által történelmi alakká lett. Hír sze­rint a forrad. leveretése után az ő fejére is . 300 frt díj volt kitűzve. Körülbelül 10 év óta sorvadásban szenvedett, melyhez vakság is járult s így teljes szegénységben halt meg. Necrotog. Jákobéi/ Káról//, régibb festőink egyike jul. 17-én meghalt, ki Petőfiről is készített volt egy arczkép­­vázlatot, melyet utóbb kiegészített s ez megjelent az Orsz.-Világ 1886 évi I. száma mellékleteként. (L. Pet.­­muz. 1889. 284. 1.) Podhravszky Emil, beszterczebányai tanár, Petőfinek mintegy 200 költe­ményét fordította tót nyelvre a János vitézzel együtt. Nielas Henrik: Gedichte von Ale­xander Petőfi. Aus dem Magyarischen übertragen cz. a. I—-II. kötetben ki­adta újból megbővítve és átdolgozva Petőfi-fordításait. (Ism. Főv. Lapok, 171. sz. Erdélyi Pál.) Guiseppe Cassone, a Pét.-társ. kül­tagja, Petőfinek „Felhők“ cz. czyk­­lusát ford. olaszra, az »Őrült«-tel megtoldva. A notoi jeles olasz költő az eredeti magyarból fordított. A fü­zet czíme: Nuvole. (Felhők) Prima traduzione italiana di G. Cassone. A költő már évek óta bénultan ágy­ban fekvő beteg s ez állapotban fog­lalkozott a fordítással. Nyomatott Gámán János örököseié! Kolozsvárt. io6

Next