Petőfi-Muzeum, 1892 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1892-09-01 / 5. szám

PETŐFI-MUZEUM. V. ÉVFOLYAM. 5. SZÁM, 1892. SZEPTEMBER. Petőfi Sándor Kolozsvárt. Krizbay Miklós, a nagy míveltségű, lánglelkű hazafi a negyvenes években egyike volt Kolozsvár legkitűnőbb férfiainak. Publicistikai működése e hazarészben tisztelt nevet szerzett neki. Háza a kolozsvári szellemi intelligentiának központja valt. E ház úrnője, Krizbayné, sz. Halmágyi Róza, (testvére Halmágyi Sándornak, ki az irodalom valódi kárára írói tollát évek óta félre téve,) úgy magas műveltségével, valamint rokonszenves, lebilincselő modorával, minden művelt egyénre nézve a Krizbay-házat kis paradicsommá téve. Kolozsvárt időzése alkalmával Petőfi Sándor is legszívesebben e ház vendége volt. Krizbayné szívességéből — kit szerencsés valék néhány nappal ezelőtt, most már falusi lakásán, meglátogatni — írom e néhány sort, mely nem lehet érdektelen, mivel nemzetünk büszkeségéről, Petőfi Sándorról foglal magában pár adatot. Krizbay Miklós már negyvennyelcz előtt megismerkedett Petőfivel. Egyszer Pesten Vahot Imre szerkesztőségében időzött 1845-ben. Egyik íróasztalnál egy fiatal ember ült, kit úgy mutatott be neki tréfásan Vahot, hogy ez az a költő, Petőfi Sándor, ki bármiről azonnal verset tud írni. Úgy látszik, nagyon tréfás hangulatban lehetett s a mi bizo­nyosabb, oly hangon mondható ezt Vahot, hogy Petőfi nem érzé magát sértve. Sőt midőn biztatá Krizbayt, hogy adjon fel azonnal thémát, ez az ablakon kinézve egy favágóra mutatott. Petőfi azonnal papírt vett elő s egy verset írt, melyet föl is olvasott. Ha a versírás csakugyan megtörtént s az a teljes kiadásba fel van véve,­­—d­e vers nem lehet más, mint a „ Téli világ“ vagy „A hegyoldali venyigesor takarja“. Midőn Petőfi 1849 kora tavaszán, február második felében má­sodszor Erdélybe jött, hogy Bemhez siessen, Kolozsvárt váltólázba esett. E betegség daczára folytatni akaró útját, de orvosa és barátai határozott ellenzésére elhatározó, hogy néhány napot itt tölt.

Next