Petőfi-Muzeum, 1895 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1895-01-01 / 1. szám

20 PETRICH SÁMUEL FÖLJEGYZÉSEI PETŐFIRŐL, Lányokkal és még azon felül is kint. Megkért Petőfi és Petőfiné, hogy annak hű őrizője legyek. A­mi nálam meg is volt, sok helyt el volt dugva és rejtve, a félelem miatt. Csipkár Pál vitte el Petőfit családostul Nagy- Váradra, és akkor héten, szombat este, azaz július 21-én érkeztek meg Szebenbe. Másnap, vasárnap reggel Petőfi Bemhez ment, a­mint azt nekem Petőfiné megírta volt az 50-ik év tavaszán Szebenből, a­mely levelében nagyon megkért volt, viseljem gondját holmijának; ha ő nem, a haza fog még nekem háladatos lenni érette. Az 50-ik év nyarán el is jött hozzám Petőfiné s nálam hagyott holmiját elvitte. Petőfiné akkor, nálam létekor annyit mondott: a­mint vasárnap reggel férje elment tőle, soha legkisebb hírét sem hallotta, azt bizonyosan tudja, hogy csatában nem volt. Petőfi életéből ennyit tudok, a mit lelkiismeretesen bizonyíthatok is. Dr.regi Petrich Sámuel. * Még egy eset Petőfiről, 184­9-ben. Július hóban, a mikor Mezőbe­­rénybe jött Petőfi családostól, Gyomának jött. Gyomára honnét jött, nem tudom, csak azt, hogy Gyomáról a város lovai hozták el hozzám. Ezt Petőfi elbeszélése után írtam volt le magamnak. A­mikor Gyomára érkezett, azon kocsis tovább nem vitte, s így bement Gyoma városházához, ottan a cse­lédtől kérdezte a jegyző úr hollétét. A cseléd mondta, hogy bent van a szobában és a biró is. Petőfi belépvén a szobába, köszönt, a köszönést elfogadták. Biró uram a szobában egyik oldalon a lóczán hevert, a jegyző a másik lóczán, s a köszönés elfogadása után sem kelt fel egyik sem. Petőfi megkérte a jegyzőt, hogy ha lehetséges, lennének szívesek neki egy sorspontos kocsit adni Mezőberényig. A jegyző kérdést tett biró uramhoz, van-e heverő sorspontos? A biró félvállról felelte: »Bizony nem igen van itt most.« Ekkor a jegyző így szólt Petőfihez: »Van-e az úrnak igazol­ványa!« Petőfi által adta igazolványát. A­mint a jegyző bele­pillantott, hir­telen felugrott, szaladt biró uramhoz, azt lerántotta a lóczáról a fekvésé­ből s ilyen szavakkal szólott hozzá: »Keljen fel biró uram, teremtettét, Petőfi Sándor áll előttünk. Dehogy nem adunk, ha kell, akár tizet is.« A­­Jobost azonnal elküldték a városban kidobolni, hogy itt van Petőfi Sándor; a többi cselédet is mind hírmondóul elküldték. »Hol a kocsija?« kérdék Petőfit. Mondta, hogy kint, a piaczon. Akkor a biró, a jegyző, meg több érdemes urak megfogták kocsiját és maguk húzták be a város­ház udvarába. Rövid idő alatt tele volt a városház udvara néppel. Petőfit érdemes urak vállaikra vették, a nép között hordták és minden oldalról éljenezték. Majd egy magas állványra felemelték, a honnét hosszú beszédet tartott a népnek. Több órai ottani mulatás után kocsira ült családostul, s a város lovain hozták el Mezőberénybe. —­ Ezeket maga Petőfi Sándor beszélte el nekem, akkoriban nálam létekor. Az akkori gyomai jegyző neve Csatt. Dr. Petrich Sámuel. A közlemény első részében említett aradi látogatást, hová az egész Petőfi-család el akart menni Orlay P. Somával együtt »Damjenics látoga­tására«, legelőször Orlay Soma írta le a Vas. (J­s.-Ъап (1861. 115. 1.). Innen került a Zilahy-féle életrajzba,­­ a rúd-eltörést és Erdély felé indu­

Next