Petőfi-Muzeum, 1895 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1895-01-01 / 1. szám
20 PETRICH SÁMUEL FÖLJEGYZÉSEI PETŐFIRŐL, Lányokkal és még azon felül is kint. Megkért Petőfi és Petőfiné, hogy annak hű őrizője legyek. Ami nálam meg is volt, sok helyt el volt dugva és rejtve, a félelem miatt. Csipkár Pál vitte el Petőfit családostul Nagy- Váradra, és akkor héten, szombat este, azaz július 21-én érkeztek meg Szebenbe. Másnap, vasárnap reggel Petőfi Bemhez ment, amint azt nekem Petőfiné megírta volt az 50-ik év tavaszán Szebenből, amely levelében nagyon megkért volt, viseljem gondját holmijának; ha ő nem, a haza fog még nekem háladatos lenni érette. Az 50-ik év nyarán el is jött hozzám Petőfiné s nálam hagyott holmiját elvitte. Petőfiné akkor, nálam létekor annyit mondott: amint vasárnap reggel férje elment tőle, soha legkisebb hírét sem hallotta, azt bizonyosan tudja, hogy csatában nem volt. Petőfi életéből ennyit tudok, a mit lelkiismeretesen bizonyíthatok is. Dr.regi Petrich Sámuel. * Még egy eset Petőfiről, 1849-ben. Július hóban, a mikor Mezőberénybe jött Petőfi családostól, Gyomának jött. Gyomára honnét jött, nem tudom, csak azt, hogy Gyomáról a város lovai hozták el hozzám. Ezt Petőfi elbeszélése után írtam volt le magamnak. Amikor Gyomára érkezett, azon kocsis tovább nem vitte, s így bement Gyoma városházához, ottan a cselédtől kérdezte a jegyző úr hollétét. A cseléd mondta, hogy bent van a szobában és a biró is. Petőfi belépvén a szobába, köszönt, a köszönést elfogadták. Biró uram a szobában egyik oldalon a lóczán hevert, a jegyző a másik lóczán, s a köszönés elfogadása után sem kelt fel egyik sem. Petőfi megkérte a jegyzőt, hogy ha lehetséges, lennének szívesek neki egy sorspontos kocsit adni Mezőberényig. A jegyző kérdést tett biró uramhoz, van-e heverő sorspontos? A biró félvállról felelte: »Bizony nem igen van itt most.« Ekkor a jegyző így szólt Petőfihez: »Van-e az úrnak igazolványa!« Petőfi által adta igazolványát. Amint a jegyző belepillantott, hirtelen felugrott, szaladt biró uramhoz, azt lerántotta a lóczáról a fekvéséből s ilyen szavakkal szólott hozzá: »Keljen fel biró uram, teremtettét, Petőfi Sándor áll előttünk. Dehogy nem adunk, ha kell, akár tizet is.« AJobost azonnal elküldték a városban kidobolni, hogy itt van Petőfi Sándor; a többi cselédet is mind hírmondóul elküldték. »Hol a kocsija?« kérdék Petőfit. Mondta, hogy kint, a piaczon. Akkor a biró, a jegyző, meg több érdemes urak megfogták kocsiját és maguk húzták be a városház udvarába. Rövid idő alatt tele volt a városház udvara néppel. Petőfit érdemes urak vállaikra vették, a nép között hordták és minden oldalról éljenezték. Majd egy magas állványra felemelték, a honnét hosszú beszédet tartott a népnek. Több órai ottani mulatás után kocsira ült családostul, s a város lovain hozták el Mezőberénybe. — Ezeket maga Petőfi Sándor beszélte el nekem, akkoriban nálam létekor. Az akkori gyomai jegyző neve Csatt. Dr. Petrich Sámuel. A közlemény első részében említett aradi látogatást, hová az egész Petőfi-család el akart menni Orlay P. Somával együtt »Damjenics látogatására«, legelőször Orlay Soma írta le a Vas. (Js.-Ъап (1861. 115. 1.). Innen került a Zilahy-féle életrajzba, a rúd-eltörést és Erdély felé indu