Petőfi-Muzeum, 1895 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1895-03-01 / 2. szám

VONATKOZÁSOK PETŐFIRE. 63 hatvani utcza »szabadsajtó utcza« ne­vet váltottak. (339 sz. mart. 28.) ССХШ. U 0. a színházi előadás­ról (Pest Mart. 16.): »az előadás (Bánk bán) felfüggesztetett s dara­bok énekeltettek Hunyadiból, úgy nép­dalok Füredi által, Szózat, egy him­­nus, Petőfinek említettem forradalmi dala, melynek végszavaiban Egresi hatalmas szónoklata után az egész közönség kiáltása vegyült, a marseil­­laise, Rákóczi-induló« stb. (337 sz. márcz. 24. 2-ik ív.) CCXIV. Pesti Hirlap. (1849. 273. sz. ápr. 26.) »Annak örömére, hogy a császáriak kivonultak Pestről, a nemzeti szín­házban Capriciosa vigi helyett egy érdekes ének és szavalati egyveleg ren­deztetek 2 felvonásban. A színház nem volt ugyan tömve, de az öröm­ittas közönség lelkesedése annál határtala­nabb.« Előadták a Rákóczi-indulót, a Hummist, Hollósi Kornélia énekelte a Télen-nyáron pusztán az én laká­som népdalt, »Fáncsi Petőfinek ily czímű egy versét: »Európa csendes«, Komlóssi Ida pedig Erdélyi Kiadó­­ját szavaltad« stb. U. itt közli az Eu­rópa csendes cz. költeményt»1849-ki april 24-ke ünnepén szavaltatott a nemz. színházban« jegyzettel. CCXV. II. 0. (285 sz. máj. 10. 49­­.) közölve Rém altábornagy urnak a honvédelmi bizottmányhoz irt levele, átvéve a Honvédbiál. (Lugos, apr. 23. 1849.) CCXVI. Nép Barátja. (1848. jun. i­. 2 sz. 27­­.) Arany János írja Önkéntes sereg cz. czikkében : „Ha a föld isten kalapja: Hazánk a bokréta rajta“ — ezt olvastam valahol, egy nótáskönyv­­ben. Csinálhatta volna így is, a’ ki csinálta : Ha a föld az isten kertje : Magyar nép a’ virág benne. CCXVII. U. o. (jul. 2. 5 sz. 661.) Arany János Egy életünk egy halá­lunk . . . költeményének jeligéje Petőfi é­s sora : „Muzsika szól, verbuválnak Csapj fel, öcsém, katonának“ ! CCXVIII. U. o. (jul. 9. 6 sz. 83­­.) Petőfi István köv. Dal-­ : Elmegyek én katonának, az leszek, Vészben forog édes hazám, én megyek; Jobb karommal eddig rózsám öleltem, Most hazámnak védelmére emelem. Szerettem én, szeretem a’ rózsámat, De még jobban szeretem a’ hazámat; Bátran néztem én a’ rózsám szemébe, Még bátrabban nézek az ellenségre. Édes fia vagyok én az anyámnak, Igaz fia leszek kedves hazámn­ak; Megteszem, mit tenni vagyok köteles, Hogy nevemre lehessek én érdemes. Szembe szállhat ezer halál énvelem, Ream, tudom, nem fog szállni félelem; Bátor voltam, bátor leszek halálig, Ma meghalok, becsületemre válik. Ferenczi Zoltán: Vegyesek. — Szendrey Ignácz, a Petőfi és Gyulai Pál apósa meghalt 1895. szept. 26-án reggel 8 órakor Budapesten, Gyulainak Sándor­ u. 13-dik sz. a. házában (1 cm.). Gyászolják a kiadott szomorújelentő szerint: neje, Gyulai Pál és gyermekei, Aranka és Kál­mán, valamint Horváth Ilona, mint unokák; Horváth Tibor, mint dédunoka; Szalay Irén, a Gyulai Kálmán neje ; Hellebrant Árpád, a Gyulai Aranka férje. — Szendrey, mint a néhai gr. Károlyi Lajos jószágai­nak nyug. jószágfelügyelője, élete 95-dik évében halt meg. L. róla az akkori lapo­kat : Egyetértés 264—265 sz . Pester t.leg. 221 -222 sz. Abendbl. Eltemették szept. 28-án d.u. 3 órakor a Kerepes úti temetőbe.

Next