Petőfi-Muzeum, 1895 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1895-01-01 / 1. szám
PETRICH SÁMUEL FÖLJEGYZÉSEI PETŐFIRŐL. 19 Petrich Sámuel följegyzései Petőfiről. A Vas. [T/s.Ъап Baráth Ferencz közöl pár adatot a költőről (1895. 22. sz.) abból az időből, midőn 1849 jul. első felében Orlayéknál időzött családjával együtt M.-Berényben. Ez adatokat róla Orlay P. Soma apja írta be egy Bucsánszky Alajos-féle kis képes naptárba (1849-re), mely eredetileg a költő tulajdona volt s tőle maradt ott. A költő hihetőleg tiszteletpéldányát kapta, mert két költeménye van benne (A magyar nép, A faluban utcrahosszat). A naptárba, mely jelenleg fia, Petrich Pál bizt. hivatalnoké, az öreg Petrich 3 tiszta lapot ragasztva be, írta le a következőket: »1849 julius 5-én Petőfi Sándor, neje, Zoltán fia és annak szoptatós dajkája érkeztek meg Mező-Berénybe, Petrich Sámuel házához, s ottan laktak. —Julius 16-án Petőfi Sándor megfogadta Csipkár Pál szűcsmestert, az aradi útra, ahova Petőfi, Soma fiammal akart menni. Petőfi Sándor Aradra Kossuthhoz akarván menni, Bonyhay Benjámin úr ígért nekik az aradi útra egy könnyű s kényelmes ekhós kocsit. — 17-én reggel korán, Csipkár lovaival ment el Bonyhay úrhoz kocsiért; amint a kapun kiértek a lovak, elragadták a kocsit. Csipkár Pál mit tudott tenni: a lovakat gyeplőnél fogva erősen húzta, és átellenben Minich Ádám magtárának húzta, annyira, hogy a kocsit egyenest falnak vitték, ahol is a kocsi rúdja s egy lőcscse eltörött és egyik kocsioldal is. Akkor nap az Aradra menetel elmaradt. Petőfi meghagyta Csipkárnak, hogy minden legkisebb hibát a kocsin aznap megcsináltasson, bármibe kerüljön is, ő kifizeti, úgy hogy másnap öt órakor ottan legyen, hogy elmehessenek. A kocsi akkor nap tökéletesen el is készült és másnap reggel, azaz július 18-án, 5 órakor Csipkár Pál ottan is volt kocsijával, mindennel elkészülve. Petőfin volt az ok, hogy késtek a menéssel. Hat óra volt reggel. Soma fiam a piacz felőli ablaknál állott, Petőfi a végső kis szobában volt, amelyben lakott. Soma fiam ezen szavakat kiáltotta Petőfinek: »Sándor te! Egresi Gábor és Kis Sándor jönnek ide!« — Petőfi erre: »Hol a pokolba’ járnának itten?« — Petőfi azablakhoz ment s így szólt: »Csakugyan azok.« A mint a szobába érkeztek, Petőfi azonnal kezet fogott Egresivel s mentek a végső kis szobába. Én kisiettem az udvarra a kis szoba udvar felőli ajtajához, hallgatódzni, s ezen szavakat mondotta akkor Egresi Petőfinek: »Csak gondold el, Sándor barátom, még Kossuth Görgeit le akarja tenni a fővezérségről, holott nincs a hazának több olyan embere.« Én akkor bementem Soma fiamhoz s azt mondtam: »No fiam, vége mindennek már, a mikor ezen két első embere a hazának ily egyenetlenségben van « — Fiamtól ezen választ kaptam: »•Majd elvégzik azt az okosok.« Egresi hozott volt Bemtől egy levelet Petőfinek s Petőfit arra vette, jönne el vele Erdélybe Bemhez. Petőfi feleségéhez ment tanácskozni, mitévő legyen. Felesége azon választ adta, hogy bármerre megy is Petőfi, ő tőle el nem marad, vele megy. A kocsi mindig ottan állott, a lovak befogva, így rövid tanácskozás után, reggeli 8 órakor, a kocsi rúdját Nagy-Várad felé fordították. Petőfinek sok holmija nálam maradt volt. Egy nagy kuffer, tele ho-2*