Pharmorient, 2005 (14. évfolyam, 147-158. szám)
2005-01-01 / 147. szám
EU egészségügy határok nélkül 2004. május elseje óta az EU 10 taggal 25 államra nőtt. A népesség egy csapásra 20 százalékkal, kb. 75 millió új EU lakossal növekedett. Ezzel az EU fedél alatt 453 millió ember él. Egészségügyi ellátásukat kb. 1,6 millió orvos biztosítja. A következő táblázatok bemutatják a belépő országok kiválasztott adatait, a régi EU országok alapadataival összehasonlítva. A 10 belépő ország gyógyszerpiacai már a Nyugat biztos kezeiben vannak. Az egykori keleti blokk országai betegeinek ezzel elvben ma már hozzáférésük van a nyugati standardhoz. Az új tagállamokkal fokozódik az egészségügyi szervezetek sokrétűsége is. Például Ciprus nem ismer egységes betegbiztosítási rendszert. A balti államokban adófinanszírozott, egységes betegpénztárak dominálnak az egészségügyi szolgáltatás kínálatának egy alapra való korlátozásával. A litvánoknak kb. egyharmada egészségügyi kiadásait saját zsebéből fedezi. Lengyelországban, Csehországban, Magyarországon, de Szlovéniában és Szlovákiában is olyan egészségügyi rendszereket rendeztek be, amelyek hasonlóan strukturáltak, mint Németországban a kötelező betegbiztosítás. Minden belépő országban is a betegbiztosítás emelkedő költségei krónikus problémát jelentenek és állandóan a reform szükségességét vetik fel. Magyarországon például költségvetési tervezés alá esnek a honoráriumok, ezen kívül a gyógyszereknél érezhetően növekedett az önrészesedés. A 10 új EU országban közel 285 ezer orvosnak részben szűk gazdasági feltételek között kell dolgozniuk. A legszegényebb belépő országokban sok orvos fizetése havi 300 és 400 euró között van. A szakmunkaerők fluktuációja A jóléti különbségek hajtómotor az orvosok és nővérek Nyugatra vándorlásához. Ez fájdalmas ellátási hiányokat és szűk ellátási keresztmetszeteket okozhat az új EU országokban. Még alig vannak elemzések arról, hogy hogyan megy végbe az egészségügyi személyzet elvándorlása az egyes tagországokban. Ezért az EU-n belül annak kell lennie a célnak, hogy időszerű és teljes adatok álljanak rendelkezésre az orvosok mobilitásáról. A belépő országokban a kezelésre váró betegek annak az értelmét kérdezik, hogy az ottani adófizetők finanszírozzák az orvosok képzését, akik azután más országokban biztosítják az egészségügyi ellátást. Dilemmaként mutatkozik az a növekvő hajlam, hogy a németországi szűk személyzeti keresztmetszeteket és ellátási hiányosságokat ezekből az országokból áttelepülő orvosokkal és nővérekkel oldják meg. Kelet-Európában a képzett egészségügyi személyzet ugyanolyan sürgősen szükséges, mint Németországban. Egy ilyen toborzás csak akkor lehet felelősségteljes, ha az orvosok és nővérek túl ellátott területekről jönnek. További nehézség, hogy a belépő országok nem rendelkeznek elég gazdasági forrással ahhoz, hogy az ellátás hiányosságait kompenzálják. Az orvosok és más magasan képzett munkaerők elvándorlása csak akkor akadályozható meg, ha a belépő országok olyan intézményeket és fizetési feltételeket tudnak felmutatni, amelyek megközelítően megfelelnek a nyugati standardnak. Az első jelek arra utalnak, hogy már megkezdték az egészségügyi infrastruktúra javítását. Új vagy modernizált kórházak és orvosi praxisok mutatják az egészen jelentős beruházásokat a belépő országok egészségügyébe. Ahhoz, hogy ezek 71 10 új EU állam adatai A régi 15 EU állam adatai millió orvos/ Egészségügyi lakos 100 ezer kiadások a lakosra GDP %-a Észtország 1,4 320 5,5 Szlovákia 5,4 300 7,0 Lettország 3,2 338 4,9 Szlovénia 2 440 8,99 Litvánia 3,5 263 5,75 Csehország 10,2 264 7,0 Málta 0,4 321 9,7 Magyarország 10,1 341 5,5 Lengyelország 38,2 446 6,2 Ciprus 0,8 392 6,1 millió orvos/ Egészségügyi Írország 3,8 220 6,5 XIV. évfolyam, 2005. január PHARMORIENT 147