Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 4. A magyar irodalom a XVIII. században (Budapest, 1931)
A deákos költészet a XVIII. század második felében
VIRÁG BENEDEK. 581 tős, egyszerű kifejezésű; verselésében semmi nyoma a deákos triász latinosságainak. (A deákosok Virág Benedekig. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Radics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906.) Virág Benedek (szül. 1754. Dióskál, Zala megye, megh. 1830. január 23. Buda) pálosrendi tanár, utóbb világi pap. Ifjúságáról keveset tudunk. Jobbágy családból származott, iskoláit a nagykanizsai és pécsi katolikus gimnáziumokban végezte, huszonegy éves korában belépett a pálosrendi szerzetesek közé. Pécsett volt teológus. Pécsről 1780-ban Székesfehérvárra került, itt tizenhárom évig tanította a latin nyelvet a pálosok gimnáziumában. Mikor szerzetét II. József császár 1786-ban feloszlatta, a székesfehérvári egyházmegye világi papjai közé lépett, de gimnáziumi tanári állásában továbbra is megmaradt. Hazafias versei egyes lapokra nyomva jártak kézről-kézre s buzdító, korholó, kesergő hangjukkal jelentékeny hatást tettek. Írótársai közül Ányos Pállal, Baróti Szabó Dáviddal, Bacsányi Jánossal és Kazinczy Ferenccel lépett szorosabb baráti viszonyba. A szabad irodalmi pályára vágyakozva hagyta oda Székesfehérvárt 1797-ben; egyházi elöljárói előtt a város egészségtelen fekvését és egyre súlyosbodó betegségét hozta fel távozásának megokolására; püspöke jóindulattal foglalkozott ügyével s fölmentette tanári pályájától. Pestre költözött, onnan átment az olcsóbb és csendesebb Budára. A katolikus vallásalapból, mint eltörült szerzetesrend tagja, háromszáz papírforint évi nyugdíjat kapott; ebből a csekély összegből tengődött. Nyomorúságban élt, de örvendett függetlenségének. Annyit dolgozhatott, amennyit akart s nem függött elöljárói rendelkezésétől. Utóbb a francia háborúk következtében beálló drágaság ínségessé tette életét; a szegény, sanyargó pap egy budai viskóban éldegélt, itt keresték fel ifjabb barátai: Vitkovics Mihály, Hornt István, Szemere Pál, Kölcsey Ferenc, Helmeczy Mihály, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Toldy Ferenc. A kezdő írók bemutatták előtte hódolatukat; ha pedig a vidéki poéták, mint Csokonai Vitéz Mihály vagy Berzsenyi Dániel, felrándultak Pestre és Budára, olykor-olykor meglátogatták a jó öreget. Később még rosszabbra fordult sorsa. Szobájának egész bútorzata egy fenyőfanyoszolyából, könyvespolcból, asztalból és három szalmaszékből állott. E rideg tanyán nagy lelki békével éldegélt, pedig nem egyszer még téli sütő fája