Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)
Csokonai Vitéz Mihály
A CSOKONAI-IRODALOM. 361 fogalomlajtorja minden fokát megjárta, mi csak a lángelmék tulajdona, akár továbbá sokoldalúságát méltatjuk, lévén neki didaktikai, lírai, eposzi és drámai dolgozatai, melyek mindegyikében a hangot mesterileg eltalálta; míg a nyelvnek és technikának, ezek minden formáiban, ura volt. Amit a tudomány becsest, a művészet szépet és mívelőt, az erkölcsi világ nagyot és nemest mutat, mindazt ő heves szeretettel fogta fel, gondosan tanulmányozta s viszhangoztatta.» Hogy tréfálkozása gyakran nem volt finom s ízlése nem volt mocsoktalan, ez környezetének és a jó társaság hiányának tulajdonítható. Közönséges képzetei és durva kifejezései leszállítják munkáinak művelő erejét az ifjúság irányában. «A férfi azonban, ki a salakot a gyöngyöktől el tudja választani, nem fogja őt élénk gyönyörűség nélkül olvashatni a tisztult ízlés korában sem». (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 2. kiad. Pest, 1868.) — Imre Sándor azon az állásponton volt, hogy Csokonai Vitéz Mihály költői értékre nézve minden elődét meghaladta, dalai a magyar lírában időszakot alkottak. (A magyar irodalom és nyelv rövid története. 3. kiad. Debrecen, 1874.)— Salamon Ferenc nagy elismeréssel méltatta epikai érdemeit. (Irodalmi tanulmányok. Budapest, 1889.) — Beöthy Zsolt szerint Vörösmarty Mihály föllépéséig Csokonai Vitéz Mihály a legnagyobb és legeredetibb tehetségű magyar költő. (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) — Haraszti Gyula szerint, ha Csokonai Vitéz Mihály lírájának jelentőségét érdeme szerint akarjuk megítélni, akkor ne érzelmeinek mélységét vagy gondolatainak újságát tekintsük, mert a tartalom az ő költészetében is nagyrészt nem egyéb, mint a század egyetemes közhelyeinek visszhangja: fődolog nála a forma, a nyelv, stílus és verselés; ennek ő igazi művésze. (Csokonai Vitéz Mihály: Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Radics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906.) — Ferenczi Zoltán szerint Csokonai Vitéz Mihály egy affektált költői világban úgy jelenik meg, mint egy naiv és ösztönszerű impresszionista. Minden érzésnek és benyomásnak tudva és öntudatlanul új alakot és új nyelvet keres s ezzel kezdeményező lesz olyan irányokban, melyek csak később jutnak irodalmi jelentőségre. (Csokonai, Budapest, 1907.) — Horváth János szerint Csokonai formában, szellemben oly sokszerü, gazdag költői egyéniség, hogy mindegyik irodalmi csoport találhatott benne magának