Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 6. A magyar irodalom a XIX. század második harmadában (Budapest, 1933)
A költészet
706 A KÖLTÉSZET. volt. Olasz írók verses és prózai fordításával méltán kiérdemelte kortársai megbecsülését, mint jogtudóst a legelsők között emlegették. — Kemendvár, Pest, 1828. (Verses rege Kisfaludy Sándor modorában.) — Szonett-koszorú. Fiume, 1831. (Hat szonett.) — Császár Ferenc kritikát érdeklő levelei. Pest, 1832. (A szerző gondolatai a kritikáról.) — Grammatica ungherese. Pest, 1833. (Magyar nyelvtan és olvasókönyv az olaszok számára. A szerző tökéletesen beszélt és írt olaszul. A M. T. Akadémia s később a Nemzeti Színház megbízásából több olasz írót fordított magyarra: Alfieri, Beccaria, Boccaccio, Foscolo, Nóta, Pellico és mások munkáit.) — Váltójogi műszótár. Buda, 1840. (A kereskedelmi és váltójogban szaktekintély volt. Úttörő váltójogi munkáival kitörülhetetlenül belevéste nevét a magyar jogtudomány fejlődésébe.) — Császár Ferenc költeményei. Buda, 1841. (Verses kötetét «Guzmics árnyékának» ajánlotta. Mikor Pannonhalmán szerzetesnövendék volt, Guzmics Izidor, a bencés noviciusok mestere, szívesen foglalkozott irodalmi dolgozataival.) — Kliegl-könyv. Két kötet. Pest, 1842. (Ezt az alkalmi munkát Kliegl József festőművész és feltaláló támogatására szerkesztette. Pártfogolja kivételes tehetségű gépész volt, terveit azonban nem tudta megvalósítani, mert sohasem gyűlt össze elegendő pénz találmányai megvalósítására.) Magyar életképek 1843-ból. Buda, 1843. (Szatirikus szonettek a vármegyei gondolkodás korlátoltságáról és az adózás igazságtalanságairól. Ez a liberális kritikája és Bacsányi Jánossal folytatott levelezése egy időre gyanússá tették személyét a császári és királyi kormányhatóságok előtt A kémhivatal titokban figyelni kezdte.) — Aradi vészlapok. Pest, 1844. (Gyűjteményes munka a tűzvésztől és árvíztől elpusztított aradi lakosság fölsegítésére. A szerkesztő maga köré csoportosította az akkori legkiválóbb magyar költőket, így Czuczor Gergelyt, Eötvös Józsefet, Garay Jánost, Kisfaludy Sándort, Petőfi Sándort, Tompa Mihályt, Vörösmarty Mihályt. Az aradiak nyolcszáz pengőforint adományt kaptak a könyvből; hálából a város díszpolgárává választották meg a szerkesztőt. Az irigység ott settenkedett a siker nyomában. Különösen Nagy Ignác tüzelte írótársait az előkelő úr személye és írói hírneve ellen.) — Utazás Olaszországban. Két kötet. Buda, 1844. (A szerző a magyar-olasz egyetértés ügyéért sikeresen küzdött. Útleírásában Felsőolaszország természeti és művészeti szépségeit tárta olvasói elé.) — Tihany ostroma. Pest, 1845. (Eredeti opera)