Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 7. A magyar irodalom a XIX. század utolsó harmadában (Budapest, 1934)
A regény és dráma
A NOVELLA ÉS REGÉNY FEJLŐDÉSE. 755 rajzok. Nagyvárad, 1883. — Tárcák. Szeged, 1888. — A püspök atyafisága. Regény. Arad, 1889. (Negyedik kiadása 1905-ben, Budapesten.) — Apró regények. Novellák. Nagyvárad, 1893. Jakab Ödön (1854-1931) budapesti állami reáliskolai tanár, a M. T. Akadémia, Kisfaludy-Társaság és Petőfi-Társaság tagja. — Jellemzőbb elbeszélő munkái 1900-ig: Székely históriák. Novellák. Budapest, 1884. — Marosszéki történetek. Novellák. Budapest, 1886. — Falu. Novellák. Budapest, 1896. — Élet. Novellák. Budapest, 1899. Justh Zsigmond (szül. 1863. február 16. Szenttornya, Békés megye, megh. 1894. október 9. Cannes, Franciaország) földbirtokos. Előkelő katolikus nemesi családból származott, jogi tanulmányait Párisban fejezte be. Éveket töltött a francia fővárosban, hallgatta Taine előadásait, megismerkedett számos kiváló íróval. (Coppée, Daudet, Anatole France, Sully Pradhomme.) Tüdőbajának gyógyítása végett bejárta a Földközi-tenger partvidékeit, járt Afrikában és Ázsiában, egy ideig Indiában élt. Ha betegsége engedte, részt vett a budapesti szalonéletben, máskor békésmegyei tornyai kastélyában töltötte napjait. Tornyán könyvtárat állított a falusi nép számára, színházat épített parkjában, színtársulatot szervezett a parasztlegényekből és parasztleányokból. Nem mindennapi esemény volt, mikor az értelmes jobbágyutódok Shakespeare és Moliére színdarabjait játszották messze környéküri vendégei előtt. Justh Zsigmond rajongással tekintett parasztjaira: «Nézd az Alföldet és nézd földet túró népét. Az övék a magyar jövő, ők az igazi magyarok érzéseikben, lábukkal mélyen az anyaföldbe gyökerezve, magasba néző tekintetükkel.» Magyar fajisága összeütközésbe hozta az 1890-es években sarjadozó nemzetközi írói törekvésekkel is. Eleinte Kiss József folyóiratának ünnepelt munkatársa volt, később elfordult a Hét szellemi irányától. Külföldi barangolásai közben arra a meggyőződésre jutott, hogy amint a francia arisztokrata vagy a párisi író nem tágít fajiságától, a magyarnak is soviniszta hazafinak kell lennie: «Az anyaföldet kell felhasználnunk, fajunk termőföldjét, de nem úgy, amint az utóbbi időben párszor történt, hogy göröngyeit dobálták be irodalmi termék gyanánt a magyar irodalomba, ahelyett, hogy az anyaföldben gyökerező növények virágait mutatták volna be nekünk.» Justh Zsigmond harmincegy éves korában halt meg. Utolsó kívánsága szerint tornyai paraszt-színházának földje alá temették. — 48*