Katolikus gimnázium, Podolin, 1887
I. Néhány szó a rómaiak cirkusi játékairól. A rómaiak játékai nagyban és lényegesen ütnek el a görögök játékaitól, daczára, hogy ősi alakjuk és alapgondolatukban azokéval megegyeztek, mely hasonlatosság kétségbevonhatlanul bizonyítja és hathatósan szól a mellett, hogy a korábban kiváló szellemi és erkölcsi magaslatra emelkedett görögök befolyásolták a római szellemet. A gyakori kölcsönös érintkezés nyom nélkül nem is maradhatott a rómaiak felfedező szellemére. Alapjában véve mindkét nép játékai az isteneknek szentelt s felajánlott vallási ünnepek voltak s tárgyaik (futás, birkózás, ököl viadal, kocsiverseny, kopravetés, kődobás) is megegyeztek. A görögök játékai nemzetiek voltak, az általános görög szellemet fejezik ki s nem az egyes uralkodó s egymástól lényegesen eltérő államok (Athén, Sparta stb.) szellemét; a rómaiak ellenben az itáliai rokonnépek szellemi egységéből kiváltak s a specziális római jellemet tüntetik fel, a minőt más nép (ugyan melyik népnek nem voltak játékai, látványosság, mutatvány iránti hajlama?) játékaiban hiába keresünk. A görögök játékaiban a görögök idealisztikus, magasra törrő nemes szelleme a szellemi műveltség előhaladásának törekvése, a művészet és tudomány terjesztése nyilatkozik, míg a rómaiak játékaiban, főleg azok kifejlett korában, ezen nemes czélt már nem találjuk fel, hanem a játékok csak eszközül szolgáltak egyeseknek politikai önző czéljaik elérésére, a naphegy hajhászatra. A görögök egyszerűségük mellett megmaradtak, a rómaiak azonban, az uralom fénykorában, kápráztató díszszel és pompával tartották meg játékaikat. Aki csak emelkedni akart a hivatalban a népszerűséget hajhászta saját zsebéből fizette a játékok költségeit, úgy hogy egyesek nagyfokú esztelensége egész vagyonba került. A görög játékok annyira hangoztatott egyesítő czélja nem sikerült, egyes államok féltékenykedése, uralkodási vágya gátul szolgált össz Görögország megalakítására és az uralkodó államok története a görög játékoktól eltekintve is gondolható, ami csak azt mutatja, hogy politikai tekintetben a politika irányára csekély befolyásúak voltak.*