Polgári Élet, 2010. január-június (7. évfolyam, 3-25. szám)
2010-01-22 / 3. szám
An lő ► SZEKELYFÖLD Gumival, vagy gumi nélkül? Ha a kft. felső vezetésének nincsenek erkölcsi fenntartásai, nekünk se legyenek, kérdezzük meg, hogy mennyi gumival, és mennyi gumi nélkül a közös ülés, a miniszteri poszt... ► / -oldal ► SZEKflVFÖLD Csíkszeredán reggel Reggel Csíkszeredában, az egyik (szláv tulajdonú) beninzkútnál. Az ember köszön magyarul, fogadják, de románul.1 > i »Idái ► VÉLEMÉNY Királyság Törvényszerű, hogy rendszerint abból van a legkevesebb, amit a legtöbbet emlegetnek. Különösen igaz ez politikai értelemben. ► it »lilái 2016. január 22-28. 20 oldal Ára: 1,5 lej Székelyföld jövője Szép ígéretek kontra eladósodás, munkanélküliség ► Nincs Romániában még két olyan megye, ahol annyi konferenciát tartottak volna a régió jövőjéről, autonómiájáról, mint a Székelyföld csücskének számító Hargita és Kovászna megyében, az elmúlt húsz esztendőben. A valóság viszont siralmas: munkanélküliség, elszegényedés. a 4. oldalon Polgári Élet-összeállítás Maros megye: továbbra sincs tábla CSERESNYÉS LAJOS cseresnyes.lajos@polgarielet.ro Ma sincs még magyar felirat a Maros megye határát jelző táblákon, pedig tavaly júliusban, lapunk kérdésére válaszolva Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnök megígérte, hogy személyesen közbenjár a kétnyelvű táblák felállításáért. Nagyon elfoglalt az elnök aszszony, napok óta nem sikerült telefonon elérnünk, mert vagy terepen van, de leginkább fontos gyűléseken, mint ahogyan azt titkárnője közli. Mialatt a csapból is folyik az RMDSZ-es sikerpropaganda és öntömjénezés, valójában nagyon vérszegény és sovány a megvalósítások listája. * ?] ► FÁBIÁN LAJOS Ne hagyjátok az iskolát! Atkos csausiszta rendszerben összevont osztályokban tanítottam, falun. Osztályonként nyolc diáknak háromfélét egy teremben: középkort, újkort és Románia történelmét. Nyolcadikosaimnak románul nyomtam Mihai Viteazult, hetedikeseimmel elsirattam Napóleont, hatodikosaimmal Bizánc elestén tűnődtünk. Nem lettem skizofrén, mert nem kétfelé, háromfelé szakadt az eszem. Melyben meg sem fordult volna, hogy nincs létjogosultsága Székelyföldön a piciny falusi iskolának. Hála a jó marxista istennek, párt elvtárséknak sem fordult meg a fejükben ilyen marhaság, elég volt nekik az elrománosításhoz szemet hunyni... Ezt az iskolát most adómérés, kultúrminiszteres, államtitkáros, de mindenképp káros segédlettel eltörölni készülnek a nagy állami nadrágszíjszorítás nevében. Délelőtt „tanár elvtársként” én vontam kérdőre a diákot, délután a pap bácsi faggatta ki őket jegyeikről. Este már a kultúrotthonban kellett segédkeznem a szüreti bál előkészítésénél. Másnapra könyveket vittem ki diákjaim szüleinek, hogy bor és pálinka mellé ide is jusson a hosszú téli estékre. Most ezeket az iskolákat akarják költségvetési megfontolások alapján beolvasztani a községiekbe, mert így olcsóbb... Fordul fel a gyomrom, amint a bukaresti magyar politikusok nyálcsorgását látom, kormányzási konctépés közben. Vissza a kommunizmushoz, vissza a „navétához”, hadd szokja a gyerek a távolsági buszozást, szülei úgysem veszik észre a távlati „kibuszozást”. Azt, hogy magyar iskolákat szüntetnek meg Székelyföldön és a szórványban, magyar adómérés kormányzati segédlettel. Ne hagyjátok a templomot s az iskolát! *. ÉRCÜK