Polgári Élet, 2010. január-június (7. évfolyam, 3-25. szám)
2010-03-26 / 12. szám
JÁNLOS ► SZÉKELYFÖLD Mit kérdeznék Markótól és Borbélytól? Markó Béla RMDSZ-elnöktől megkérdezném, ha ünneprontó akarnék lenni (de nem), hogy miért nem látszik Keresztúron a„hála"? ► 4. oldal ► SZÉKELYFÖLD Luxusnyugdíj EU-s tisztségviselőknek Az új törvény szerint az EU-s politikusokat ötven éves korban nyugdíjazhatják és akár havi 9000 euró nyugdíjat is kaphatnak. ► 5. oldal ► VÉLEMÉNY A Dunából üzemtévébe A Duna TV igenis legyen, de ne politizáljon, és tudósítson semlegesen, középről középre, mindenkinek! ► 11. oldal A félkarú rablók fogságában Székelyföldön is dívik a játékgép-mánia ► Nem hivatalos adatok szerint Romániában az emberek mintegy 6 százalékát tartják fogságban a „félkarú rablók". Székelyföldet sem kerülte el a játékautomaták hóbortja, főleg a városokban alakultak ki szerencsejátékos csoportok, amelyek tagjai többnyire ismerik egymást. ► 4. oldalon Polgári Élet ► szerkesztoseg@polgarielet.ro Derékba törték a vidéket ► A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete elnökét, Sebestyén Csabát arról faggattuk, miért hever romokban a vidék, miért nincs becsülete a mezőgazdálkodásnak. BALÁZS ÁRPÁD balazs.arpad@polgarilet.ro Sebestyén elmondta, a döntéshozók általában nincsenek elkötelezve a gazda iránt. Többnyire a pénzügyminiszter is akkor akar pénzt beszedni a gazdáktól, amikor azok támogatásra szorulnak. Azt kérdezte az újságíró Vladescutól, hogy szereti-e a mezőgazdaságot? Erre ő azt válaszolta, hogy: „perverz szeretetem van a gazdák és a mezőgazdaság iránt mindent meg fogok adóztatni”. ► 6. oldalon ► kuMNKKCV GYÖRGY A nemzet Még az olyan kiemelten fontos kérdést is, hogy mi a nemzet?, a közösségi tudatot romboló módon közelíti meg a balliberális politika. Budapesten történik ez napjainkban, ahol minden jel szerint sem a baloldal, sem a liberalizmus nem azonos a nyugatival, talán nem is hasonlít hozzá. Ott, ahol az eszme képviselői/hívei kádári-hruscsovi foltoktól tarkítva nyakig süllyedtek a korrupcióba, erkölcsi romlásra is biztatják honfitársaikat. Amikor például azt hirdetik, hogy a nemzet országhatártól országhatárig terjed, fittyet hányva az egyezményes tudományos és klasszikus meghatározásra, melyben az egyezményesség nem csupán magyar sajátosság, hanem nemzetközi. Aszerint a nemzet „történelmileg kialakult tartós emberi közösség, amelyet a közös nyelv, közös terület és gazdasági élet s a kultúrában megnyilvánuló közös lelki sajátosságok tartanak össze”. Az a tény, hogy esetünkben az ezeréves közös területet szétfaricskálták, nem jelenti azt, hogy nemzeti identitást kellene váltanunk. Hisz a nyelvi-kulturális-lelki kötődések mellett eltörpülnek az országhatárok ide-oda tologatásából születő, egyéni boldogulásokat segítő, önként vállalt tudatcsorbulások. A volt szovjet blokk ’89 előtti és mai balosai közt nem sok a különbség. Hiába hangoskodnak, mennyire érzékenyek szociálisan, ha a valóság épp az ellenkezőjét mutatja. Mert akik legfőbbképpen a saját zsebükre érzékenyek - a BKV-soktól a honvédelmi minisztériumig -, nem sok sikerrel szövegelhetnek a nyilvánosság előtt arról, mi a nemzet. Sok mindent összehordhatnak, bennünket azonban a nyelvi és kulturális sajátosságok tartanak össze. Ránk ma is érvényes. Nyelvében él a nemzet. Mert ha a nyelvét elveszítette, azt soha többé senki nem adja vissza neki. Gárdonyi Géza szerint még az Isten se. ▲ E Z E R C I K K N I Á II