Polgári Védelem, 1967 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1967-05-13 / 9. szám

ŰRHADITECHNIKAI ESZKÖZÖK ÚJABB TERVEI AMERIKÁBAN Megjelent a Haditechnikai Szemle I. számában Az utóbbi évtized folyamán a katonai folyóiratok már nem egyszer számoltak be azokról az amerikai tervekről, amelyek különféle űrhaditechnikai eszközök kiala­kítását tűzik ki célul. A következőkben két újabb elképzelésről számolunk be. Az egyik a légihaderő MOL- terve, amelynek keretében katonai célú pilóta vezette űrhajók, vagy még ponto­sabban szólva: űrállomások indítását ter­vezik. A terv katonai jellegét maguk az ame­rikaiak sem rejtik véka alá. Folyóirataik beszámolnak arról, hogy a MOL-űrállo­­mások alkalmasak lesznek arra, hogy sze­mélyzetük felderítést végezzen, rakéta­támaszpontokat, tengeralattjárókat és más földi objektumokat figyeljen meg. A MOL- ra újszerű feladat várna az ellenfél mes­terséges holdjainak elhárításában. Ez a te­vékenység nem szorítkozna a felderítésre és a megfigyelésre. és az űrállomás feladata lenne az idegen űreszköz megsemmisítése vagy üzemképtelenné tétele is. A MOL-terv szorosan kapcsolódik az ismert Gemini-programhoz. Az utóbbi te­rületen végzett kísérletek nemcsak az amerikaiak Hold-űrhajójának kialakítását készítik elő, hanem ezeket a kísérleteket a MOL-terv nyitányának is tekinthetjük. A jelenleg kiképzés alatt álló amerikai űr­­pilóták közül kerül majd ki a MOL sze­mélyzete. Maga az űrállomás (1. ábra) 3 méter átmérőjű, 12,5 méter hosszú henger for­májú test. A belső munka- és lakóhelyi­­ségek összesen mintegy 10 köbméter tér­fogatiak. A testhez módosított Gemini­­űrhajó csatlakozik. A manőverező művele­teket a Gemini-egység hajtóműve és se­gédrakétái felhasználásával hajtják végre. A tervek szerint a két tagból álló sze­mélyzet 30 napig tartózkodik az űrállo­máson. Feladata végeztével a Gemini-egy­­ségbe száll át; ez leválasztva közelíti meg az űrállomást. A randevúműveletek után a Gemiini-egységet összekapcsolják a MOL- lal, amelyet a váltószemélyzet elfoglal. Ta­nulmányozzák annak a lehetőségét is, hogy a váltás 60—90 naponként történjék. A munka- és lakóhelyiségek tökéletesen hermetizáltak, s a személyzet munkáját különleges öltözék nélkül — vagy mint az űrhajósok mondják — ingujjban intéz­heti. Az űrruhát a személyzet csak akkor ölti fel ismét, amikor a Gemini-egység a Földre visszatér. A MOL­ felderítő eszközei részint kü­lönleges nagy gyújtótávolságú kamerákból állnak, részint a híradás- és lokátortech­nikai berendezéseket megfigyelő rádió­felszerelésből. Ez utóbbi a megfigyelése­ket magnetofonszerű berendezéssel rögzíti; az űrállomás személyzete ennek alapján végezheti el a felderített adóberendezések jeleinek elemzését. Az ellenfél űreszközeinek alaposabb fel­derítése és esetleges leküzdése céljából a gyanús objektumokat a MOL manővere­zéssel közelítené meg. Vannak olyan el­képzelések is, hogy közelbe kerülve a MOL személyzetének egyik tagja űrsétával szemrevételezné a megvizsgálandó idegen űreszközt. Talán az sem különösen bonyo­lult feladat, hogy a MOL embere a gyanú­ba vett mesterséges holdat megrongálja, így például fotóberendezését vagy rádió­adóját hasznavehetetlenné tegye. Persze mindez nem is olyan egyszerű feladat, s ezt a MOL-terv egyes amerikai bírálói erősen hangsúlyozzák. Jelentős ne­hézséget okoz, hogy már ma is a Föld körül több száz olyan test, mesterséges hold, hordozórakéta-alkatrész stb. kering, amely az utóbbi években került ki a vi­lágűrbe. Ezek száma rohamosan növek­szik, folyamatos ellenőrzésük, pályáik meg­határozása egyre szerteágazóbb feladatot ró a földi megfigyelőhálózatokra. Mire az első MOL-űrállomások megkezdik műkö­désüket, már néhány ezer ember alkotta test kering majd földkörüli pályán. A MOL-terv meglehetősen közel van a megvalósításhoz. Távolibb ennél a má­sik terv, mely sok tekintetben összefügg a Hold meghódításával. A Hold-program ugyanis együtt jár olyan berendezések, óriásrakéták megépítésével, amelyek vál­tozott formában földi célokra is felhasz­nálhatók. Ilyen az az elképzelés, amelyet az amerikaiak a mitológia szárnyas pari­pájáról Pegasus-tervnek neveztek el. Ez a terv globális szállítórakéta meg­építését célozza, amelynek segítségével ka­tonai egységek a kontinensek között igen gyorsan átdobhatók lennének. A Pegasus­­rakéták hússzor olyan nagy sebességgel szállítanák utasaikat, mint a mai sugár­­hajtású repülőgépek, s hetedrész annyi idő alatt, mint a tervezett hiperszónikus szállítógépek. Nem fér hozzá kétség, hogy ugyanazok a technikai eszközök, amelyek az embert földünk útitársára, mintegy négyszázezer kilométer távolságra juttatják el, sokkal könnyebben és biztonságosabban szállít­hatnak utasokat húszezer kilométerre, a legnagyobb földi távolságra. Vegyük mind­ehhez még hozzá, hogy pályájának na­gyobb részét a rakéta a légkör sűrűbb ré­tegei fölött, gyakorlatilag űrviszonyok kö­zött teszi meg, s így nem jelentkeznek azok a problémák — pl. az aerodinamikai felhevülés, a hangrobbanás stb. — melyek a szuperszonikus repülőgépek üzemében elkerülhetetlenül fellépnek. A Holdra ter­vezett utazások előkészítése folyamán ki­dolgozzák azokat a hajtóműveket, irányító berendezéseket, szerkezeti elemeket, úgy­szintén a rakéták manőverezésének és ép­ségben való leszállításának különféle mód­szereit, amelyek a földi pontok között közlekedő rakéták számára szükségesek. A Pegasus-tervben sokszorosan felhasz­nálható egyfokozatú rakétahajtómű szol­gálna a jármű mozgatására. A szerkezet függőlegesen startolna, és alkalmas lenne arra, hogy akár a tengerre, akár a szá­razföld bármely pontjára leszálljon. Az elképzelések szerint 170 főnyi legénység és 18 tonna rakomány célba juttatására lenne alkalmas. A hatalmas méretű űr­jármű (2. ábra) hossza 35 méter, átmérője, 15 méter lenne, indulási tolóereje meg­közelítené a 2000 tonnát. Említésre méltó, hogy induláskor és visszatéréskor az uta­soknak maximálisan a földi nehézségi gyorsulás háromszorosát kellene elvisel­niük. A Pegasus-tervet a Douglas-repülőgép­­gyár dolgozza ki. A terv megvalósítására csak akkor lehet gondolni, ha az óriási hordozórakétákat, különösképpen azonban a sokszoros felhasználásra alkalmas típu­sokat kifejlesztették. Reális számítások szerint ez leghamarabb a hetvenes évek második felére várható. Nagy István György oki. gépészmérnök 1. ábra mű­szert ér áramforrások (fűtszanyagcellák) és oxigéntartályok 2. ábra 10

Next