Polgári Védelem, 1970 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1970-09-26 / 18. szám
TÓTH KÁROLY: Az SS-parancsnokság udvarán ma is a szokásos nagy nyüzsgés mutatkozott. Oldalkocsis motorkerékpárok kanyarodtak be és indultak útnak. Futárok érkeztek és siettek különböző irányokba. A hideg, tiszta, téli levegőt recsegő német vezényszavak foszlányai szaggatták szét. Bent az épületben, külön szobában készülődtek azok, akik az esti portyára lettek kijelölve. A parancsnoki szobában a cserépkályha csendes egykedvűséggel ontotta a meleget. Hárman ültek az asztal körül, mélyen ráhajolva az előttük kiterített hidegkúti térképre. Jó illatú szivarok kékes füstje bolyhozódott a levegőben. A dohányzó asztalon egy alig megkezdett konyakos üveg állt. S a félig töltött poharak úgy fogták közre a tálcán a formás fiaskót, mint a konyhába tévedt rémült kiscsibék az öreg kotlóst. — Tehát ez a ház az - rajzolta körbe piros ceruzával a térképen a feltételezett épületet az, amelyikük az akciót vezeti majd. — A lényeg az, hogy csendben, feltűnés nélkül zárjon a gyűrű — magyarázta a többieknek, mintha azok kezdők lennének. Ha ennek a hírnek csak a fele igaz, már akkor is megéri. Sőt, én azt hiszem, nagy „vadat” fogunk az éjjel. - Lehet, hogy a partizánok irányító központjának bukkanunk a nyomára - szólt közbe a másik. — Remélem kapunk ezért majd valami elismerést is, már úgyis régen került szóba a nevem ilyen formában odafönt — mondta,amint mélyet szívott a szivarból. - Ne félj, én majd tálalom ezt felfelé, csak már a kezünkben legyenek, de lehetőleg élve. Vagy legalábbis egy-kettő élje túl ezt a kis összecsapást, s akkor már kiverjük belőlük, amit csak lehet - erősködött az, amelyik a térképet rajzolgatta. — Már úgyis éppen ideje, hogy „szállítsunk” valamit, mert fent türelmetlen a központ. Azt mondják, hogy tehetetlenek vagyunk. A partizánok egyre többet mozgolódnak és eddig egyetlen olyan fickó nem került a hálónkba, aki nyomra vezethetne bennünket. Hát persze ez igaz, de a nagy okosok jönnének ide megpróbálni. Könnyű fentről irányítani. De nem baj, most megmutatjuk, hogy mi is vagyunk valakik. Az, amelyik eddig hallgatott, most unottan felállt, elsétált a konyakos poharakig és vadul nyelte az italt, majd megszólalt: - Csak vigyázzatok, a kitüntetésfüzér helyett nehogy átvezénylési parancsot kapjunk a frontra. - Hogy érted ezt? — kérdezték amazok, szinte egymás szavába vágva. - Csak úgy, hogy ti túlságosan komolyan veszitek ezeket a hülyéket, a híreikkel együtt Én azt hiszem, csak beijedtek valamitől és ezért rohantak hozzánk. Különben miért adnák át nekünk a jó fogás dicsőségét - indokolta kételkedését. - Hallod-e Müller. Lehet ebben az okoskodásban valami — fordult a parancsnokhoz most már a másik is. — De még mennyire — heveskedett ismét az előbbi. - Disznók ezek a magyarok mind. Nyilván arra gondolnak, hogyha nevetséges kitalálás az egész, akkor rajtunk röhögjenek. Pedig akkor, uraim, azt hiszem szedhetjük a bátyút és indulás a frontra. És ott könnyen meg is lehet dögleni. Ehhez pedig nincs kedvem. Úgy, hogy azt mondom, legyünk egy kicsit óvatosabbak. — Helyes, helyes — mondogatta kedvenc szavát a parancsnok, amint elsétált a térképtől a konyakos poharakig. — Változtatunk a taktikán. Csengetett, s az ajtóban máris megjelent egy fiatal katona. Müller néhány sort írt egy cédulára, amit átadott a katonának. Ezt azonnal átviszed a magyarokhoz, és átadod az ottani parancsnoknak. A katona elment, ők hárman pedig tovább beszélgettek, és rövidesen megérkezett a nyilasok parancsnoka, Heil Hitler üvöltötte a büszkeségtől elcsukló hangon. Eddig ugyanis még soha nem érte olyan tisztesség, hogy a németek „tanácskozásra" hívják magukhoz. Várakozóan nézett a szobában levőkre, s akkor már alig bírt az örömével, amikor azok széles mosollyal kísérve szivarral és konyakkal kínálták. Igaz, ők is szereztek be maguknak mindkettőből, de az első pillanatban megállapította, hogy az ő készleteik ennek a nyomába sem érhetnek. - Arról van szó - kezdte Müller -, hogy megbeszéltük az esti partizánfogás részleteit. Sajnos nekünk máshol lesz hasonló munkánk. Ezért nem tudunk részt venni az akcióban. Meg miért is vennénk el magyar barátaink sikerét. Tehát én önt bízom meg az akció vezetésével. A nyilasok parancsnoka csak úgy feszült a boldogságtól, a büszkeségtől. Müller azonnal látta, hogy célt ért, így most már határozottabban folytatta: - A terveinket, az elkészített térképet természetesen átadjuk. Önökkel tart két katonánk is, akik segítségükre lesznek és ha szükséges értesítenek bennünket, hogy küldjünk erősítést. Aztán a foglyokat majd közösen kihallgatjuk. Most pedig igyunk a sikerre - mondta - miközben teletöltötte a poharakat. Kaján röhögésben törtek ki, amikor elment a vendég. - Láttátok, a vén hülye a büszkeségtől majd elájult — mondta fulladozva a visszafojtott nevetéstől Müller. — Ha valóban partizánokat fognak, akkor embereink jelentik, mi pedig még útközben elvesszük tőlük a foglyokat. S ha az egész csak lárma volt, akkor nem tudunk a dologról. Mindenesetre a csoport továbbra is álljon készenlétben. A nyilas székház kapujában kitartás, éljen Szálasi kiáltással köszöntötte az őr a németektől visszatérő parancsnokot. Aztán bent a szobában összeült a „vezérkar". Nagy fontoskodással - ahogy az SS-nél látta a vezér - szétterítették az asztalon a térképet. A konyakot is ugyanúgy helyezte el, mint odaát volt. Elmondta a többieknek is, hogy milyen tisztesség érte őket. - Szabó testvér - folytatta szónoki hangon. - Te és a társad mentek a főbejárat felől. A gyűrű tőletek jobbra, balra zár. Minden további intézkedést a Az alábbiakban írületeket közlünk a II. világháborúban üldözöttek egy csoportjának történetéből, akik a gyilkolás pokla elől egy üresen álló villa pincéjében húzódtak meg. 4 faut menete: A Polgári Védelem Országos Parancsnokságának képes folyóirata. Főszerkesztő: Fóti Pál. Szerkesztő: Tóth Károly. Szerkesztőség: HM. II. 502. Pf. 25. Telefon: 365-573. Kiadja a Zrínyi Katonai Kiadó Parancsnoka. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető: a Posta Központi Hírlapirodánál (Bp. V., József nádor tér 1.), a Posta Hírlap üzleteiben, a kézbesítőknél és bármely postahivatalban közvetlenül, vagy csekkbefizetési alapon (Csekkszámlaszám: egyéni - 61.280, közületi - 61.066), valamint átutalása a KHI. MNB. 8. sz. egyszámlájára. Megjelenik havonta kétszer. Előfizetési díj: egy évre 48,, fél évre 24,- Ft. Egyes szám ára: 2.— Ft. Index: 25 707 006 — 70.3147/2 - Zrínyi Nyomda, Bp. Fv.: Bolgár Imre 2 POLGÁRI VÉDELEM