Polgári Védelem, 1978 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1978-10-01 / 10. szám

Bemutató Tolnában Erőpróba­ az életért A Hajdú megyében 1969-ben végrehajtott gyakorlat után újabb megyei szintű polgári védelmi be­mutatóra került sor, melynek ezút­tal Tolna adott otthont. A nagysza­bású erőpróba — amelyet megte­kintett Csémi Károly altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtit­­kár, K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára, dr. Szabópál Antal, a me­gyei tanács elnöke, Sesták István ezredes, a Polgári Védelem orszá­gos törzsparancsnoka, továbbá több minisztérium és országos főható­ság, társadalmi és gazdasági éle­tünk, valamint a társ fegyveres erők számos magas rangú képvise­lője is — azt a célt szolgálta, hogy a parancsnoki gárda és a beosztott állomány a jártasság szintjén a gyakorlatban adjon számot mind­arról, amit az évenkénti harminc­negyven órás kiképzés során elsa­játítottak. Amint az a kétnapos gyakorlat megkezdése előtt, a szek­szárdi Babits Mihály Művelődési Házban megtartott tájékoztató so­rán elhangzott, a többezer embert megmozgató esemény magában foglalta mindazokat a feladatokat, amelyek a megye polgári védelmi erőire várnak egy esetleges hábo­rút közvetlenül megelőző veszé­lyeztetettség időszakában, továbbá az ellenség csapása utáni mentés, mentesítés, valamint helyreállítási munkák során. A gyors adminisztráció végeztével ki-ki útra kelt, hogy az Arany János, vagy a József Attila utcában, illetve a szomszédos Vár­alján felkeresse az őt befogadó családot. Péter József ács, akárcsak a többi ki­telepített, Bátaszékről érkezett Nagymá­­nyokba. Háromnegyed órája szállt vonat­ra. Előtte azzal búcsúzott el feleségétől és három gyerekétől, hogy inkább a sza­bad szombatján kerüljön „veszélybe”, mint egyszer ne adj’isten az életük... A József Attila nevelőotthon szakács­női reggel hat óra óta talpon voltak. Bi­zony alaposan megnövekedett a „kosz­­tosaik" száma. Ennek ellenére mindenki­nek jutott elegendő a házias babgulyás­­ból. Nem titkolták, hogy ez is a kitelepí­tettek megfelelő fogadtatását szolgálja . . . Befogadók és kitelepítettek — közöttük számos iskoláskorú gyerek — felnőttként vették tudomásul a rájuk váró feladato­kat. Élethűen „játszották” szerepüket, vették birtokba a terepet. Haladéktalanul hozzáláttak, hogy szabaddá tegyék az utat az óvóhelyek kijáratához. A gázál­arcban dolgozó kéksisakosok ásóval és kézierővel szorgoskodnak azon, hogy a­­bentrekedtek minél hamarább a felszín­re juthassanak. Amíg a műszakiak lent, addig a tűz­oltók az emeleten folytatják a mentést. Az ablakhoz támasztott létrán egymás­után érkeznek le a sérültek, őket, vala­mint az óvóhelyről kimentetteket a bony­hádi Cipőgyár egészségügyi alegységei ve­szik gondozásba. Osztályozzák a sérülte­ket, az eszméletleneket, a vegyileg fer­tőzötteket. Megkezdi működését a szükségkórház, s ezzel egyidőben beindul a „nagyüzem” a részleges mentesítőhelyen is. Kompresz­­szor nyomja a vizet a zuhanyozókba, men­tesítik az anyagokat és a védőfelszere­léseket is. Egy pillanatnyi fennakadás sem hátrál­tatta a gyakorlat végrehajtását. Minden egyes mozzanat a szakszerű felkészítés tükörképe volt. KITELEPÍTETTEK ... A menetrendben nem szerepel az a vonat, amely ezen az esős szombat dél­­előttön befutott a nagymányoki vasútál­lomásra. A szokatlan időpontot, mely nem volt tekintettel a vasúti szabályzat­ra , a szükség diktálta. A feltételezett háború közelsége szolgáltatta az okot hogy az ellenség csapásaitól leginkább fenyegetett települések lakói elhagyják otthonukat, s legszükségesebb holmijaik­kal vonatra szálljanak. Alig kászálódtak ki a szerelvényekből, autóbuszok érkeztek — újabb evakuáltakkal. Valamennyiüket a befogadási szakszolgálat, valamint az elosztással foglalatoskodó alegység tagjai vették szárnyaik alá. Pillanatnyi megál­lás nélkül osztályozták az érkezőket. Kü­lön a családfenntartó felnőtteket, a gyere­keket, a családhoz tartozó idősebbeket, s az egyedülálló öregeket. Természetesen nem a statisztika kedvéért, hanem avé­gett, hogy a lehető legjobb elszállásolás­ban részesüljenek a már korábban „fel­térképezett” befogadó családoknál. A 14 POLGÁRI VÉDELEM IRÁNY A SZÜKSÉGKÓRHÁZ! A „bamba” Bonyhád városközpontjában robbant. A feltételezett hagyományos csa­pás következtében repesztalálatok érték a vegyianyag-raktárt. A repeszdarabok át­szakították az emeletes épület több szint­jét. Az ipari katasztrófa következtében vegyi szennyeződéstől kellett tartani. Alv­alegységek vették birtokba a tere­pet. Felderítették a szennyezettség mér­tékét, majd hozzáláttak, hogy semlege­sítsék a kárterületet. Rövidesen feltűn­tek ezüstösen csillogó sisakjaikban a tűz­védelmi alakulatok tagjai. A lángok meg­fékezése után a helyi építőszövetkezet műszaki-mentő szakszolgálatának emberei KARANTÉNBAN A háborús körülmények sajnálatos ve­lejárói a megromlott közegészségügyi vi­szonyok. Ennek kárát nemcsak a lakos­ság, hanem a mezőgazdaság is alaposan megérzi. Különösen nagy gonddal jár ez egy olyan nagyságrendű telepen, mint amilyen a Paksi Állami Gazdaság Gya­­pa-pusztai üzemegysége. A gyakorlat forgatókönyve szerint fer­tőző száj- és körömfájás kényszerítette karanténba a 12 500 hektárt magába fog-

Next