Politikai Ujdonságok, 1855 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1855-02-14 / 6. szám

43 férft; csak Newcastle herczeg s Aberdeen és Russell lordok ma­radtak ki; a mostani miniszterek, a pénzügyin kivül, kit Angliá­ban kincstár-kanczellárnak neveznek, mind a fő- és középne­mességhez tartoznak; Gladstone egy liverpooli kalmár fia. Törvényül állván Angliában az, hogy a miniszternek csak úgy van szava az alsó házban, ha egyszersmind követül válasz­­tatik valamelly kerület vagy város által; sőt azon esetre, ha illy elválasztott követ kormányhivatalba lép vagy miniszteri tárczát cserél, új választás alá kellvén kerülnie , ennélfogva lord Pal­merston és Herbert részére az új választás már ki is hirdettetett. Az első a tivertoni, a másik a wiltshirei kerület követe. Az alsóház még dec. 15-én egy határozatot hozott, melly a Krimiában csatázó hadseregnek és tiszteknek, vitéz viseletükért a haza háláját fejezi ki. E tisztek közt különösen Lucy Evans (Lészi Ivász) tábornok van kiemelve; ő most egy időre Krimié­ből visszatért mint westminsteri követ az alsóházban megjelent, hol a ház elnöke közlé vele a dec. 15-diki határozatot, s beszé­dében nagy dicsérettel említé a vitéz tábornok tetteit Almánál, Balaklavárnál és Inkermannál.­­ Ezen ünnepélyes ülés napja febr. 2-ka volt; időközben febr. 8-áig, míg a miniszterkrízis tar­tott, a parliamentben semmi nevezetes nem fordult elő; február 8-án az alsóház 600,000 font sterlinget, vagyis 6 millió forintot szavazott meg a tengerészet számára; az új hadügyminiszter lord Panmure pedig a háború erélyes folytatását, s azt ígérte meg, hogy a nem alkalmas tiszteket elmozdítandja. Ezen ülés­ben Raglan lordot is megtámadták, de lord Rusell védelmezte őt, s megjegyzi, hogy a hírlapok az ellene tett vádakat nagyít­ják, nem igaz, hogy keleten annyi ember veszett volna oda, mert a hadsereg most is 28.000 katonát számlál. A királynőnek egy szigorú parancsa jelent meg a hivatalos lapban, melly az angol alattvalóknak megtilt minden összeköt­tetést Oroszországgal. E parancsra, a háborús állapoton kívül talán az is adhatott okot, hogy minap a woolwichi fegyvertár- és gyárban tű­z ütvén ki, a tett vizsgálatból kisült, miszerint a gyújtogatásban orosz kezek működtek. Ennek folytán mind az angol, mind a franczia kikötőkben ki van adva a parancs, hogy azokba semmiféle idegen nem léphet, s még a katonatiszteknek is csak teljes egyenruhában lehet bemenni. Oroszország. Az utóbbi időkben ama nem egészen alaptalan gyanú támadt, hogy az orosz kormány Szerbiában a maga részére izgat s az izgalomnak nagyobb kiterjedést törekszik szerezni.­­ E miatt a bécsi kormány irt is már Belgrádba a szerb fejedelemnek, sőt a dolog gróf Bud­ külügyminiszter és Gortsakoff herczeg orosz követ közt vitatás alá is került. Az orosz követ kereken tagadta a vádat, s azt mondá, hogy Oroszország soha sem gyámolította a forradalmi törekvéseket, a­mint ezt Ausztria saját tapasztalá­sából legjobban tudhatja. A háborús idők tekintetéből az orosz kormány, azaz Miklós czár új papirospénz kibocsátását rendelte el olly módon, hogy e pénz a békekötés után három évvel beváltazik. Továbbá, miután Oroszországban a kémektől és bujtogatóktól igen félnek, meg van parancsolva, hogy minden csavargó tüzes vassal bélyegez­tessék meg. A lengyelországi helytartó herczeg Paskievits a czár kivo­­natára egy ideig még Sz.-Pétervárott marad. — A varsói várhát folyvást erősítik. Legújabb parancs folytán mindazon csapatok, mellyek Krakkó környékén, tehát az ausztriai határszélhez közel voltak felállítva, az ország belsejébe visszavonattak. A dologhoz értők szerint az orosz kormány ezáltal nem egyebet akar elérni, mint azt, hogy a német szövetség a hadsereg mozgósításának szüksé­gét ne lássa, s hadkészleteit hátráltassa.­­ E sorezredek azon­ban nem nagyon messzire vonultak vissza; a legerősebbek most is a Visztula jobb partján állanak, mi oda mutat, hogy ott még igen fontos hadi események történhetnek. Az ország különböző részeiből hódoló feliratok érkeznek a czárhoz a nemességtől, melly a dec. 26-ki czári proclamatió visz­­hangja gyanánt kinyilatkoztatja, hogy „karddal kezében és ke­reszttel szivében kész szembeszállni az ellenséggel a czár dicső­ségéért, kinek szentelt személyében az oroszok harmincz év óta atyjukat és hazájukat tekintik.“ Törökország. A porta követe Párisban Vely basa Kis-Ázsiába Brussza kormányzójává neveztetett ki; helyébe követül Mehemet bey, Resid basa fia megy. Riza bey küldetése annyiban változott meg, hogy­­ a bé­csi béketárgyalásokra nem mint önálló meghatalmazott, hanem csak mint követség­ tanácsos fog menni.­­ Az értekezletekben Arif effendi török követ lesz a porta részéről a szószólló. Az oroszok jan. 7-ki berontása Dobrudzsa földére, Konstan­tinápolyban megdöbbente a kormányt; tüstént, a hit vétele után a minisztertanács rendkívüli ülésre gyűlt össze, a teendőkről ta­nácskozott, s az ausztriai követhez Bruck báróhoz kérdést inté­zett, mit fog tenni az ausztriai hadsereg illy körülmények kö­zött? Nem tudni szóról szóra, mit felelt a báró, de állítják, hogy válasza megnyugtató volt. Bukarestben az oláh hoszpodár Stirbey herczeg febr. 6-án összehívta a tanácsot olly czélból, szavazná meg azon rendkívüli összeget, mellyet az oláh állampénztár a Szultánnak felajánl a hadi költségek fedezésére. E napon indulván el a posta Buka­restből , a tanácskozás eredménye még nincs tudva. A porta a Dunafejedelemségektől 14,000-nyi segédcsapatot kíván, de miután eddig a rendes katonaság Oláhországban csak 4665, Moldvában pedig 2280 embert tett, a hoszpodárok remélik, hogy a porta a kívánt mennyiségből engedni fog. A montenegrói vladika vagy vajdácska Danilo megházaso­dott s vette magának házastársul egy trieszti kereskedő leányát. A lakodalom jan. 24-én ment végbe Csettinjében , a tartomány fővárosában, hol 3—4000 montenegrói mozsarakból és pus­kákból puffogatott az új pár tiszteletére. Olaszország. A piemonti országgyűlésen a követkamara tagjai közül 120 a nyugati hatalmakkal kötött szövetség mellett, 30 pedig ellene nyilatkozott. Piemont római követe gróf Pralormo, állomásáról visszahivatott, mert kormányának a kolostorok eltörlése iránti indítványát roszalta. A pápai szentszék a piemonti kormány­hoz intézett dorgáló levelében kijelenté, hogy mindazon rende­leteket, mellyeket e kormány a vallás, az egyház s a szentszék tekintélyének rövidítésére kibocsátott és kibocsátani fog, elveti, kárhoztatja, érvénytelennek és semmisnek nyilatkoztatja, s az e rendeletek pártolóit a szent zsinatok által meghatározott bün­tetéssel (excommunicátióval) fenyegeti. Rómában a jezsuita szerzet generálisa kijelenté, hogy Jé­zus társasága minden politikai párton kívül, s czélja minden emberi politika érdekein felül áll. Megvalósul, hogy a nápolyi király a n­yugati hatalmak szö­vetségéhez csatlakozni felszólíttatott. Bourbon Ferdinand azon­ban aligha fog e felszólításnak engedni, miután tudva van, hogy több ízben nyilvánítá Oroszország ügye iránti rokonszenvét. Spanyolország. Már nemcsak Piemontban készülnek az egyházi jószágokat eladni, de Spanyolországban is, hol a folytonos zavargások miatt az országos pénztárnak fenekére lehet látni.­­ Az indítványt az országgyűlésen maga a pénzügyminiszter Madoz tette, s e javak­nak feltétlen és haladéktalan eladását sürgette, még pedig, anél­kül, hogy erre bárhonnan (azaz Rómából) engedelem kéretnék. Egyszersmind a községi javak eladását ajánlotta.­­ Ezen indít­ványért az országgyűlés Madoznak köszönetet szavazott, 210 szóval 13 ellen, s a gyűlés élénk izgatottság közt szétoszlott. Az egyházi javak Spanyolországban 620 millió, a községiek pedig 1500 millió, tehát összesen 2125 millió frank értékűek,­ de kivált az elsők ollg roszul kezeltetnek, hogy jobb kezelés alatt a mostaninál háromszorta nagyobb jövedelem remélhető. Amerika. Az egyesült államok kormánya azon gondolattal, hogy Eu­rópa hadviselő hatalmainak felajánlja közbenjárását, felhagyott. A képviselőház bizottmányi ülése határozottan e terv ellen nyi­latkozott.*

Next